Posted by Végel László
>A hazaszeretetről töprengő Babits Mihály kimondja az igazságot: szó
sem lehet róla, hogy valaki hibáival együtt szeretné a hazát. A mai sekélyes
patrióta szlogenok hallatán nem hagy nyugton ez a gondolat. A feltétlen
patriotizmus a közéletbe való belépés feltétele lett. Aki a haza vagy
nemzete hibáiról szól, az hallgasson.
Ebben a kontextusban merül fel a kérdés, mit hogy mit tegyen az igazságot
bukdácsolva kerülgető írástudó?
Jobbra és balra kerülgeti az akadályokat: de folyton szem előtt tartja a Csillagot.
Vajon lehetséges-e bukdácsolás nélkül rátalálni az igazságra? Manapság
túl sok a tévedhetetlen, aki büszkén hirdeti, hogy a nyílegyenes nemzeti úton
birtokolja az igazságot. Csakhogy – írja Babits –, aki egyenesen a Csillag felé
tart, az betöri homlokát és elpusztul. Sosem találja meg a Csillagot. Aki viszont
végképp elveszti szem elől, az eltéved, és céltalan tömkelegbe fullad. Létezik-e
az igazság felé vezető keskeny tévedésekkel teli ösvény, amelyen az
értelmiségi nem tartja magát a nemzet bajnokának, de úttalan utakon haladva
látja a Csillagot? Látja, de tudja, hogy sosem lesz annak kizárólagos birtokosa.
Az utóbbi időben azoktól az értelmiségiektől tartok legjobban,
akik a végérvényes nemzeti igazság birtokosainak tartják magukat.
Íme, most én is bukdácsolok, ezért hamarjában javítok a gondolatmenetemen.
Sok embert ismerek, akik lelkesen ragaszkodnak elveikhez. Rokonszenvezek
velük, akkor is, ha elszántságuk sokszor tévedésbe sodorja őket, amit
istenesen megszenvednek. Igen, ők is rokonszenvesek, mindaddig, amíg
nem jutnak kisebb vagy nagyobb hatalomhoz. Akkor Lucifer nem hagyja
őket békén, veszélyesek lesznek.