“Szülő-bántalmazás”

Batka Zoltán
>Van egy fontos, fájdalmas topic, amit össztársadalmi félrenézés, tabusítás övez, az áldozatai mindenütt a hallgatás komor falaiba ütköznek, segélykiáltásukra áldozathibáztatás és a kortársak alig titkolt dühe, megvetése a válasz.
Ez pedig a szülőbántalmazás. Mármint amikor egy szülő bántalmazó kapcsolatban él a gyerekével.
Konkrétan drága, agresszor kislányom az eltelt fél évben úgy két tucat alkalommal nyomta ki játékból a szemem, két esetben vert fejbe fakalapáccsal teljes erőből, miközben szundítani próbáltam belegyalogolt párszor az arcomba, és szintén vagy tucatnyi alkalommal rúgott tökön, egy alkalommal a Szolnok-Debrecen gyorsvonat teljes utasközönsége előtt. Rendszeresen porig aláz, általában kivárja, hogy nagyobb társaságban legyünk, akkor egy halom vadidegen előtt közölje, hogy nem szeret, mert ronda gorilla vagyok, majd felszólít, hogy költözzem el. Most éppen az oviba szaladtam érte, ahol persze minden kisfiú, kislány anyuci apuci nyakába, kivétel Cirmi, aki közölte hogy a.) nem szeret b.) ha hazaérünk akkor kikerget az otthonomból. Az anyukák csak néztek, hogy vajon milyen szörnyeteg lehetek. A bántalmazó kapcsolatok egy tipikus velejárója, hogy az agresszor próbálja áldozatnak feltüntetni magát. Így Cirmi drága nemrégiben a baráti társaságnak a karácsonyi vacsorán előadta, hogy odahaza egy könyvvel verem a fejét. Bárcsak így lenne, de nincs erőm hozzá. Ha egy vadidegen kekeckedik velem így az utcán, azt már régen, negyedennyiért kifiléztem volna, de hát az ember lánya ugye más. Marad az, hogy eltörök egy tányért valamelyik nap. Talán szerdán, akkor ráérek utána takarítani.