Posted by Lendvai Ildikó
>Lassan ki fog derülni, hogy az utálatos ukránok támadták meg Moszkvát, a
még utálatosabb Brüsszel pedig kukacokat etetne velünk. Mindenki az
ellenségünk, becsületes honfi és -leány pedig teljes szívéből gyűlöli hazája
ellenségeit.
Jágó óta tudjuk, hogy negatív érzelmeket sokkal könnyebb csiholni, mint
pozitívakat. Tisztességeskormány persze inkább oltja a tüzet, mint szítja.
Orbánék viszont hasznot remélnek abból, ha és magyarok egy-egy
része meggyűlöli egymást: így, az “ellenségem ellensége…” alapon
sokkal könnyebb érzelmileg is alátámasztani a Putyin ölében üldögélést.
Ukrán részről is akadnak,akik nacionalista dühkitörésekkel -ha akarják,
ha nem- alájátszanak ennek.
De az már vicc, ahogy “Brüsszel” vonatkozásában a buzgó agrárminiszter
locsolgatta a gyűlölet-magvakat. Úgy beszélt, mintha onnan bogarak
és kukacok evésére köteleznék a derékmagyar gyomrot. “Provokatív
döntés”- háborgott. A magyargyilkosprovokáció abból áll, hogy az
EB felvette az árusítható élelmiszerek listájára a már
néhány helyen használatos rovarlisztet. Aki akarja, eszi, árulja, aki
nem akarja, nem. Nekem nincs kedvem megkóstolni, de nem is kötelez
rá senki. Aminiszter viszont színpadias gesztusokkal eljátssza, hogy
a szánkba akarják tömni a bogarakat:
“Hagyományos életformánkat, kultúránkat és értékrendünket sodorják
veszélybe”. “Nem szorulunk kukacokra!” “A magyar emberek nem
akarnak rovarokatenni!”
Tényleg nem, miniszter úr. Viszont sokan attól a békától is
viszolygunk, amitÖnök nap mint nap lenyeletnének velünk.
Címkép: A rovarliszt – nem rovarevés