Posted by Molnar Mari
Lisszabon
Volt a gyerekkoromban egy nyugatnémet filmsorozat, ahol a sármos Thomas
Lieven néven szereplő kém keddenként este izgalmas kémtörténetek
főszereplője volt a „Nem kell mindig kaviár” nevű sorozatban.
Ha jól emlékszem, a második világháborúban játszódó sorozatban volt
egy rész Lisszabonról, aholmegkapott a város mediterrán, sikárotos utcáinak hangulata.
Lisszabon valóban ilyen, a belvárosaromantikus, szűk még a magyar macskakőnél
is kisebb kövecskékből, úgynevezett „calçada portugesa”-ból van kirakva
(ezzel megkeserítve minden felnőtt nő életét, és gazdaggá téve a cipészeket). Nos, a
turisták az első nap során szembesülnek azzal, mit jelent itt egy tűzvész
, főleg, ha azt éppen egy víz alatti földrengés (cunami) indítja el.
A XVIII-ik században, 1755 november elsején a várost a Richter skála 8,7-9-es
fokú földrengése rázta meg,ami a déli országrészig éreztette a hatását.
Mivel „szerencsére” a víz alatt (Sao Vicente-árok) indult el a rengés, a kontinentális
területet csak ennek a hatása rázta meg, ám így is legalább 10 ezer
halálos áldozattal járt. Nemcsak az összeomló házak alá temetett lakosok,
hanem a következtében kialakult tűzvész okozta a hatalmas veszteségeket. Ami
nem lett volna olyan kezelhetetlen(elvégre nem a XII-ik századról beszélünk),
de a portugál főváros alsóvárosa gyakorlatilag olyan szűk, csak gyalogosok
által közlekedhető utcákból állt, hogy az oltásra induló tűzoltók nem tudták időben
eloltani a tüzet. Lisszabon 7 dombra épült, a mai napig a turisták első látnivalója a
Carmo nevű templom leégett maradványa, arra emlékeztetve a városlakókat, hogy
az Ördög ugye nem alszik.Ahogy a wikipédia cikkét nézegettem, a saját magának
ellentmondó szócikk szerint a földrengés,cunami és tűzvész összesen 90 ezer
áldozatot hozott az akkori számon mért 300 ezres portugál fővárosban.
A víz alatti földmozgás még Marokkóban is 10 ezer áldozatot követelt.
A történelem néha ismétli magát, s mivel a tűzvészhez nem kell földrengés,
az ember képes saját erőbőlis tönkre tenni magát, mint ahogyan legutóbb 1988-ban
történt, amikor nyolc focipálya-méretű területlett oda a lángok martalékaként,
szerencsére csupán két halálos áldozatot követelve. Érdekes módon, akkor is
a Carmo égett le, illetve a mellette lévő terület. A Carmot ügye már 1755-ben
elintézte a cunami, és mivel újjá se építették, csak újra megkárosodott a kőépület.
Nos, a Carmo templommal szemben van a Szent György Vár, köré építve a
Moureria nevű negyed. Lisszabonban nincsenek no go zónák, mint egyes
európai nagyvárosban, ám a Moureria-ba nem szoktam ajánlani a sétálgatást,
főleg nem éjjel. Van több része is, egyiket a fekete-afrikaiak lakják, a másikat meg
ázsiaiak. A Rua Benformoso (amit viccesen magyarra fordítva: Jóindulatú utcának
nevezhetnénk) aközpontja az ázsiai bevándorlóknak. Törökországtól Pakisztánig,
szinte minden nemzetiség van idebejelentve. A városvezetés tudja, a helyiek
tudják (együtt élnek velük), de senki se csinál semmit, pedigaz állapotok
tarthatatlanok. Mivel ebben az országban nincs deportálás, bárki idejön,
bejelenti magát ésamíg el nem intézi a bevándorlási papírjait (csak néhány évet
kell kivárnia), marad itt. Sokuk csak papíron, de mivel akkora a körforgás, sokan
a valóságban is.
Nos, szombaton itt ütött ki a tűz, a mizerábilis körülmények között élő pakisztáni,
bangladesi és indiailakók valahogyan (véletlenül) felgyújtották az egyik földszinti
lakást, aminek következtében egy felnőttés egy kamasz gyerek meghalt, további
14 sebesült került utána a környező kórházakba. Az önkormányzati információk
szerint csak külföldieket érintett a tragédia. Legalább 20 ember hajlék nélkül
maradt, róluk a helyi hatóságok gondoskodnak. A tűz az esti órákban,
vacsoraidőben történt, este fél kilenc után, egy óra alatt lángra kapott az egész utca.
A legutóbbi hírek szerint a tűz egy üzlethelyiségből indult, ahol valójában
16 személy (felnőtt és gyerek) lakott.
A halálos áldozatok az Indiai-félszigetről, Dél-Ázsiából származtak,
egy 14 éves gyerek és egy 30 éves férfi halt meg: India, Pakisztán, Banglades és
Nepál, valamint van két argentín sebesült is. Az ablakok betörve, a fából készült
ajtók mind megégtek. A piciüzlethelyiségben emeletes ágyakba voltak bezsúfolva
a többnyire illegális bevándorlók. Valójában egy raktárt (ablakok és mosdóhelyiségek
nélkül) alakítottak át szállásnak egy éve, ahol kitört a tűz.
A helyi riportokban megszólaltatott járókelők és szomszédok elmondták:
mindenki tudja, de senki se tesz ellene, sokan pedig még hasznot is
húznak a helyzetből: tömegszállásra bezsúfolva él itt gyerek és felnőtt.
A tulajdonosok se tesznek sok mindent a helyzet megszüntetésére, számomra
álságos módon csak azt hajtogatják: „nem tehetnek semmit se”, ha az általuk
bérbeadott ingatlant azután a bérlő továbbadja másnak, illetve tömegszállássá
alakítja. Na mondjuk nekem ezt már nem veszi be a gyomrom, hiszen ha
én vagyoka tulajdonos, akkor rendszeresen ellenőrzöm – már csak a saját
magam jól felfogott érdekében is – az ingatlanom sorsát. A megszólalók
elmondták, hogy itt ebbena zónában teljesen normális, hogy egy picinyke
házban, 10-15-20 ember lakik.
Ebben a tűzben az volt a szerencse, hogy egy viszonylag széles utcában
történt, így a járművekkel viszonylag könnyen hozzá tudtak látni a
tűzoltáshoz. Asebesültek között 4 kisgyermeket füstmérgezéssel ápoltak,
de hétfő reggelremindenkit kiengedtek a kórházból. Összesen 50 tűzoltó,
20 autóval érkezett a helyszínre, hogy eloltsa a tűzet.
Címkép: Lisszabon tűz