Posted by Pársoros jegyzetek
> Nagybandó András
> Barátom mondja: érthetetlen, hogy azok az emberek, akik már a saját bőrükön is érzik az infláció „eredményeit”, még mindig a beléjük sulykolt szöveget szajkózzák: „…igaz, most rossz, de ha Gyurcsány lenne, akkor ennél is rosszabb lenne!” Aztán így folytatta: unokaöcsém egy kis faluban él, ahol egységesen iszonyú nagy a szegénység, nincs semmiféle munkalehetőség, legföljebb a „kiváltságosoknak” jut némi, sajátosan kiosztott, pénzesnek nem igazán mondható közmunka. Ő is egyik napról a másikra él, akadnak még húsnapok, de olyankor is csak módjával, de ő még így, lecsúszott középosztályúként is segít: az ötgyerekes szomszédjának átadott néhány kiló krumplit, mert az asszony elpanaszolta, hogy második napja nem tudott ételt főzni a gyerekeknek. Szociális tűzifa vásárlására nincs lehetőség, de mindegy is, mert a legtöbb embernek pénze se volna rá. Az egyszem kisboltba hetente egyszer hoznak friss árut, a múlt héten az utolsó két kiló csirkefarhátért verekedés tört ki. Nincs liszt, cukor, s ha valakinek nincs pénze buszra, hogy átjusson a közeli kisvárosba, az nem jut hozzá semmihez. Igaz, Fideszes a polgármester, de még biztatni sem tudja a falu lakóit, és nem is hisznek már a szavainak, mert legtöbbször azzal rázza le a kérdezősködőket, hogy nem tud mit tenni, mert most nincs választás. Ráadásul a legfőbb gond az, amit mindig elhallgat a pénzszóró kormánypropaganda, hogy tényleg iszonyatos sötétségben vannak tartva a helyi emberek, így aztán még ezt be is veszik, elhiszik, el is fogadják, hogy a világ ilyen, ha nincs választás az a „normális”, hogy éheznek, fáznak, képtelenek kitörni ebből a helyzetből. Alig tudnak valamit a világról, az országban történtekről, egyoldalú tájékoztatást kapnak, köztévé, közrádió, ha mégis más tévé, akkor az értéktelen csili-vili „szórakoztató” műsorok, mert ha ilyeneket néznek, legalább a látványosság földobja őket. Természetesen semmit sem tudnak a Schadl-Völner ügyről, s ha tudnának róla, akkor sem értenék meg, hogy mi van e mögött, vagy hogy miket és kiket takarnak a közszájon forgó telefonbeszélgetések. Vágyaik régebben sem voltak, vagy ha mégis, egyszerű dolgokról szóltak, például pár szelet rántott karajról. A feleségem karácsony előtt négy hétvégére főzött egy többgyerekes pécsi családnak, és amikor elvitte nekik, ő is látott és tapasztalt egyet s mást. A múlt hét végén is főzött egy másik családnak, és most elment vele a kiskamasz lányunk is, hogy tapasztaljon, lássa, hogyan, s milyen körülmények között élnek a szegénysorsú emberek. Aztán, esti programként újra elolvastuk a pár éve már megismert Hét krajcárt, a régmúlt idők szívhez szóló, katarzis erejű novelláját. Megjelenése óta 115 év telt el, mondtam, amikor a végére értünk, mire a lányom csupán ennyit mondott: olyan, mintha Móricz Zsigmond ma írta volna, csak a krajcárt kéne átírni forintra. Olyan, mondtam, de lehet, hogy ilyen tőkeerős koldust már nem találna.