Posted by Szűcs R. Gábor
Azt hiszem, nem húzódik fel a szemöldök, ha Európában, a „korrupció” szót hallva Orbán Viktor neve kerül elő, mintegy a megvesztegetés és a csalás szimbóluma (majdnem azt írtam, „istene”). A magyar kormányfő egyébként sem lehet büszke a szerénységére, mint Bástya elvtárs, és felteszem, esze ágában sincs annak lenni. Nyilván osztja azt a véleményt, hogy a szerénység a burzsoá osztály találmánya, hogy ezzel nyomják el a proletariátus kezdeményezéseit. Ezért rögtön széttrombitálta, hogy nem az övé az igazi korrupció.
A dán sajtó például hamar észrevétette Orbán szándékát az Európai Parlament alelnökének egvesztegetési ügye kapcsán hogy tudniillik: „na, ugye!”.
Az Altinget című dán független napilap 2022. december 16-ai száma közli Jesper Olsennek, a Transparency International dániai irodavezetőjének írását, amely szerint az Európai Parlament alelnökének korrupciós ügye éppen a különbséget bizonyítja a korrupt Orbán-rendszer és az Európai Unió működése között. Orbán azzal érvel, hogy időben jelezte a korrupció meglétét az Európai Unió szerveiben, de (súlyos hibaként) senki sem hallgatott rá.
A korrupció jelenlétét valóban sehonnan sem lehet kizárni. Olsen szerint még az is téved, aki azt hiszi, hogy Dániában nincs korrupció. A dánok még emlékezhetnek az úgynevezett MELD (Movement for a Europe of Liberties and Democracy) és FELD (Foundation for a Europe of Liberties and Democracy) ügyre: a két, az európai nacionalista jobboldalt támogató alapítvány által a szélsőjobboldali Dán Néppártnak utalt pénzből 4,36 milliárd dán koronának megfelelő összeg tűnt el nyomtalanul 2014-2015-ben. Dániát ennek ellenére lényegében korrupció mentesnek tartják A mostani ügyre visszatérve: „ismereteink szerint” írja a szerző „a belga sajtóban alig egy héttel a cselekmény elkövetése után megjelentek az érintettek nevei. A vizsgálat egyetlen személy nevének említése után sem állt le, holott bizonyára akadtak, akik ezt megpróbálták elérni. Ám ennek bizonyítása a nyomozás feladata.”. Az EU hosszú évekkel ezelőtt elfogadott szabályokat a korrupció ellen: ezek egyfelől a lobbizásra, másfelől a „forgóajtós csalásokra”, azaz az ismerősök, rokonok, barátok alkalmazására irányultak.
A cikkben ez ugyan nem szerepel, hisz Nyugat-Európában köztudott, de az emlékezet frissítése miatt ez utóbbi az Edith Cresson–féle botrányra vonatkozik (1999), amikor a volt francia kormányfő, az Európai Bizottság egyik biztosaként saját fogorvosát alkalmazta, mint tanácsadót. Kiderült, hogy a luxembourgi Jacques Santer vezette Bizottságban azért nem haladnak az ügyek, mert mások is követtek el hasonló „félrelépést”, és a hozzá nem értés bizony defektet okoz. Így az egész Bizottság testületileg, az ártatlanokat is beleértve, lemondott.
Ami a fogorvost illeti, Orbán Viktorral kapcsolatban is feltehető néhány felzaklató kérdés.
Volt is, de ő nem izgatta fel magát, holott az ő fogorvosát minden jel szerint jóval érdemein felül, egy egész kutatóintézettel jutalmazták. Hozzá nem értés és a sógor-komaság terén amúgy a magyar államigazgatásban és környékén is bőven van kutatni való, bár nálunk ez inkább a sikoltó amatőrizmus, az előkészítetlen döntések és a kapkodás formájában manifesztálódik.
A különbség az Európai Unió szervei és a magyar viszonyok között egyébként a dán szakértő szerint ott van, hogy az EU-ban a bűncselekmény nem marad következmény nélkül. „Nem elég elfogadni a korrupció ellenes szabályokat: megszegésük következményei nélkül semmit sem érnek. Erről van szó”, írja Jesper Olsen. Ez egyfajta üzenetnek is tekinthető a magyar kormány számára.
Az Európai Bizottság éves jelentésében mindig külön fejezet a korrupció. Önmagában azonban ennek szigorú vizsgálata sem jelent sokat. A világon talán sehol nincs akkora különbség a parlamenti képviselők jövedelme és az átlagjövedelmek között, mint az Európai Parlamentben. Ez elvben kizárná, vagy legalábbis minimumra csökkentené a korrupció kísértését. A dán szakértő szerint a helyzet elméletben persze ilyen, a valóságban azonban minél nagyobb a kísértés, annál nagyobb a lehetőség. Elég, ha bármilyen javaslatra logót tesznek, és máris megvan a tárgyalási alap, máris kilátásban van a pénz.
A döntő különbséget Orbán rendszere és az Európai Unió szervei között (beleértve a Bizottságot is) azzal lehet bizonyítani, hogy alaposan áttekintik és átformálják e szervezetek működési rendszerét, mechanizmusát, egész szerkezetét. Saját mechanizmusát tekintve ugyanis az orbáni rendszer erre nem hajlandó vagy nem képes.
„Don’t tell it. Show it”, azaz „Ne csak beszélj róla, mutasd is meg.”, idézi az amerikainak mondott alapszabályt a dán szerző. Magyarországon, úgy vélem, erre sokkal többet várhatunk, mint Bőrönd Ödön a bőröndön a négyes buszra a Köröndön.