Nagy kérdés: az MI-karaktere

Béndek Péter
>A modern nyugati civilizáció két alappillérének — a liberális demokráciának és a piacgazdaságnak — óriási hátránya, hogy fáradságos a részvétel bennük, szemben az identitáspolitikákkal és nacionalizmusokkal, amelyekben elég létezni, és máris úgy érzi az ember, hogy tett valamit (magáért) és kitűnt valamiben (a kijelölt ellenfelekkel és ellenségekkel szemben). A nyugati civilizáció akkor működik jól, ha hajtja az optimizmus és a legtöbb ember személyes és közös hasznának érzése. A civilizáció együttműködési, az ellenfelei egységesülési platformok. A civilizáció a kommunikáció, az ellenfelei a centralizált propaganda társadalmát éltetik. A civilizáció a haladás és a dinamika, a kollektivizmusok a reakció és a statikusság állapotában érdekeltek. A civilizáció azért nem működik libertárius (tehát a liberálisnál radikálisabban egoista alapon) alapon, a kollektívumokat (az államot, a nemzetet, a régiót, a kisebb közösségeket) erkölcsi és funkcionális értelemben is reduktívan kezelve, mert a végletekig feszíti a magányos egyének kooperációs kényszerét, és nem ad cserébe semmilyen identifikációs és egzisztenciális biztonságérzetet. Az autokráciák ezzel szemben azért radikálisan versenyképtelenek, mert megölik a spontán kooperációt. Az egyensúlyt a két véglet között fenntartani a politika feladata, de politika csak viszonylag szabad társadalmakban létezik, azaz a politika feltételezi a liberális demokráciát, ez pedig körbenforgáshoz vezet. Ha a politika liberális intézményrendszere meghal (azaz — leghamarabb az alacsony politikai kultúrájú országokban — az optimizmus és a haladás élménye megszűnik), akkor a helyébe lépő autokrácia addig fog fennállni, míg a versenyképtelen-kizsákmányoló természete okán az egyéneket sújtó egzisztenciális vészhelyzet olyan szintre nem jut, hogy széjjelvesse a kollektivista logikát. Ennek uralmi elitje belső harcokba fordul, kiválasztódik egy csoport, amely retorikailag visszatér a liberális demokráciához, a hatalmat megragadva pedig stabilizálni kezd egy ésszerűbb uralmi szerkezetet, azaz visszatér a politikához és valamilyen alkotmányossághoz. Magyarország előtt további nehéz évtizedek állnak, mert ez a folyamat egyelőre még az extrakciós-kollektivista szakaszában van, illetve a politikai kultúra olyan gyenge, hogy a kilábalás ebből csak nagyon lassú és akkor is töredékes lesz. A változást — miként a liberális demokrácia esélyében általában — a mesterséges intelligencia társadalomszervező erejének egyelőre beláthatatlan alakulása hozhatja. Ha az MI oligarcikus-korporatív alapon stabilizálódik, akkor a liberális demokráciák maradék esélye is elvész. Ha disztributív-pluralista alapon, akkor lehet jövője még a humanitásnak és a liberális politikai logikának. (Ezért, az ilyen kompetenciákat terjesztendô és kiegyenlítendô, kulcsfontosságú a digitalizálási képességet megalapozni már a gyerekkorban — a humán órákkal együtt.)