Posted by Parászka Boróka
>Az az ember vagyok, aki eljár temetésre. Fontosnak tartja a halott emléke előtti tisztelgést, a temetés közösségét, a koporsó/urna melletti felsorakozást. Az egymás szemébe nézést. A hátramaradottak ölelését, közösségét.
>Az az ember vagyok, aki eljár temetésre. Fontosnak tartja a halott emléke előtti tisztelgést, a temetés közösségét, a koporsó/urna melletti felsorakozást. Az egymás szemébe nézést. A hátramaradottak ölelését, közösségét.
A filozófusok halála azonban.
Filozófusokat gyakran gyilkoltak meg. Filozófusokat gyakran szekíroztak halálba. Filozófusokat gyakran hagytak magukra, magukban meghalni.
De bárhogy is haltak meg, a filozófusok: életben maradnak. Nyugtalanító gondolataik és szövegeik maradnak életben, és ezek tartanak életben sokakat. Akkor is, ha a sokak, a tömegek nem tudnak erről.
Tamás Gáspár Miklós temetésére nem mentem el. Mert nem akartam és tudom temetni.
Szövegei legyenek kéznél. Nem miatta, magunk miatt. Legelemibb érdekünk.