Végülis mit mondott Orbán az amerikai konzervatívoknak?

Ahogy az lenni szokott, az esemény után megdöbbentek. Orbán két órát töltött velünk, minden kérdésre válaszolt – még egy lengyel újságíró különösen kemény kérdéseire is -, és láthatóan élvezte a helyzetet. Személyesen soha nem voltam Bill Clinton közelében, de amit arról olvastam, hogy ő egy született politikus volt – ez legalább annyira igaz Orbán Viktorra is. Tavaly egy fideszes politikussal beszélgettem a miniszterelnökről, és azt mondta, hogy nincs még egy olyan politikus ebben az országban, aki a legfelsőbb szintű stratégiaalkotástól a vidéki emberekkel való beszélgetésig a termelői piacon, és mindkét helyen teljesen hiteles tud lenni. Én ezt elhiszem. Ha többet szerepelne a tévében az Egyesült Államokban, teljesen más lenne a Magyarországról alkotott kép.
Íme, milyen született politikus. Kétórás beszélgetésünk vége felé megemlítette, hogy ma csütörtök van, az a nap, amelyet mindig személyes olvasásra szán. Egy újságíró megkérdezte tőle, hogy mit olvas most. Említett néhány könyvet, az egyik egy Joe Biden-életrajz magyar fordítása. Azt mondta, szeretne valamit megtudni az amerikai elnökről. Hozzátette, hogy Biden nem a kedvenc politikai vezetője, de nagyon csodálja a férfi politikai kitartását, különösen azt, ahogyan Biden küzdött, miután első felesége autóbalesetben meghalt. Látszott, hogy Orbán ezt tényleg komolyan gondolta. Egy öreg tábornok jelezte, hogy csodálatát fejezi ki a másik oldalon állónak, egyszerűen azért, mert valami csodálatra méltónak találta a férfi jellemét. Csak valaki, aki már régóta benne van a politikában, képes ilyen ítéletet hozni.
A miniszterelnök két órát töltött velünk, körülbelül tizenötünkkel. Az amerikaiak között ott volt Sohrab Ahmari, Gladden Pappin, Mario Fantini, a European Conservative szerkesztője és Zack Christenson, a Spectator amerikai szerkesztője. Orbán Viktor minden kérdésünkre válaszolt, és valószínűleg még tovább is beszélt volna, ha nem kellett volna egy konferencia-vacsorára mennünk. Soha nem láttam még olyan politikust, aki ennyire zsigerből szereti azt, amit csinál. Orbán annyira őszinte volt, hogy többször is megkérdeztem egy segédemet, hogy ez tényleg jegyzőkönyvbe van-e véve. Csak két-három alkalommal ment ki a jegyzőkönyvből, és azok is csak azért, hogy rövid ítéletet mondjon bizonyos közszereplőkről.

A nagy kérdések az orosz-ukrán háborúról szóltak. Orbán egy kecske a NATO-birkák között. Gyakorlatilag a kezdetektől fogva keményen szorgalmazta a tűzszünetet és a békés rendezést – nem az oroszok iránti különösebb szeretetből, hanem Magyarország és Európa sorsáért való aggódásból. Tévesen Putyin strómanjaként rágalmazták meg, de úgy tűnik, hogy ő tényleg nem érdekli a patkányszar.

Orbán szerint a Nyugatnak meg kell értenie, hogy Putyin nem engedheti meg magának, hogy veszítsen, és nem is fog veszíteni, mert jövőre újraválasztják, és nem indulhat úgy, mint egy háborút vesztett elnök. Ráadásul – mondta – Oroszország nem engedheti meg, hogy a NATO jelen legyen Ukrajnában. Már régen elmúlt az az idő, amikor Oroszország képes lett volna meghódítani Ukrajnát, vagy baráti rezsimet telepíteni. Ha Oroszország gyors győzelmet aratott volna, ez talán lehetséges lett volna, de most már reménytelen. Ezért – mondta Orbán – Oroszország célja, hogy Ukrajnát egy kormányozhatatlan ronccsá tegye, hogy a Nyugat ne tarthasson rá igényt. Ebben már sikerült is nekik. “Ez most Afganisztán” – mondta. “A senki földje”. (Azaz: a senki földje.)

A Nyugat nem érti, hogy az idő Oroszország oldalán áll Ukrajnában. Oroszország hatalmas ország, és hatalmas hadsereget tud mozgósítani. Ukrajna már most kifogyóban van a csapatokból. Ha ez megtörténik, akkor mi lesz? “Nagy-nagy bajban vagyunk” – mondta a Nyugatról. Ha Oroszország közelgő tavaszi offenzívája sikeresnek bizonyul, akkor a NATO-országok azzal a kérdéssel fognak szembesülni, hogy küldjünk-e katonákat Ukrajnáért harcolni? Orbán szerint az amerikaiak nem ezen gondolkodnak, de egyre több európai embernek ez jár az eszében, akiknek az országai pusztulást szenvedhetnek, ha a háború kiterjed.

Tényleg? NATO-csapatok harcolnak az oroszok ellen Ukrajnában?
Igen, mondta Orbán. Ez ma őrültségnek hangzik, “de ha megnézzük a tendenciát, hogy hogyan jutottunk el idáig, ma már nem zárható ki”.
A Nyugat “háborúban áll Oroszországgal. Ez a valóság” – mondta. “Minden nap egyre beljebb kerülünk”.

Hogy egyértelművé tegyem, ami a beszélgetés kontextusából egyértelműen kiderült, Orbán Viktor nem akarja, hogy a Nyugat háborúban álljon Oroszországgal. Ő a békét szorgalmazza, és a kezdetektől fogva ezt tette, mondván, hogy ebből a háborúból senki sem nyer. De szerinte túl sok nyugati ember áltatja magát azzal kapcsolatban, hogy mi történik valójában – és mi történhet. A Nyugat azt gondolhatja, hogy nem háborúzik Oroszországgal, de azzal, hogy egyre több fegyvert küld, és egyre közelebb kerül a tényleges katonai beavatkozáshoz, a nyugati vezetők rendkívül veszélyes játékot játszanak önmagukkal, Oroszországgal és a nyugati közvéleménnyel. Egy újságíró megkérdezte a miniszterelnököt, hogy szerinte a háború nukleáris háborúvá fajulhat-e. “Nem tudom kizárni, hogy bevetnék” – mondta az atombombáról. Pontosította, hogy taktikai harctéri atombombákról beszélt, nem pedig Varsó és Berlin fölötti gombafelhőkről — “de ezt sem tudom kizárni”. Ha Ukrajna valahogyan, nyugati fegyvereket használva eljut odáig, hogy átlépi a határt orosz területre, akkor a világ jövője olyan fényes lesz, hogy a Nyugatnak napszemüveget kell viselnie.

Valaki rámutatott, hogy az oroszok eddig a pontig siralmasan teljesítettek a harctéren. Igen, mondta Orbán, ez igaz. De ha megnézzük az orosz történelmet, az oroszok háborúban így járnak. Rosszul kezdenek, de egy idő után rájönnek a dolgokra, és aztán nehéz lesz őket megállítani. Arra számít, hogy ezúttal is ez lesz a helyzet. Az ülés elején azt is megemlítette, hogy Oroszországnak az Iránnal való szövetségre kényszerítése rendkívül veszélyes Izraelre nézve, és reményét fejezte ki, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, akinek felnőtt fia is ott ült az asztalnál, béketeremtő lehet Oroszország és Ukrajna között. Bár Ukrajna elképesztő sikereket ért el Oroszországgal szemben, Orbán szerint hosszú távon nem látja, hogy mi Nyugaton a győztes oldalon állnánk, különösen Oroszország gyártási kapacitását figyelembe véve.

Orbán arról beszélt, hogy ő az egyedüli ellenzéki a 27 európai uniós vezető között az ukrajnai háborús politikával kapcsolatban. Azt mondta, hogy ez nagyon frusztráló, mert vezetőtársai nem hajlandóak vitatkozni a háború bölcsességéről. Hogy miért nem?

“Nem tudják, hogy kik ők” – mondta nyersen.

Kifejtette, hogy ha arra kérnénk őket, hogy definiálják magukat a háborúval kapcsolatban, azt mondanák: egy olyan ország vezetője vagyok, amely a történelem jó oldalán áll. Ez a meggyőződés, és az, hogy Washington keményen nyomást gyakorol rájuk, valamint “a liberális médiától való félelem” az, ami motiválja a gondolkodásukat – nem pedig az, hogy megfontolják, mi a saját országuk érdeke. Orban elmondta, hogy Magyarország választott vezetőjeként azt tekinti feladatának, hogy segítsen népének megbirkózni a ma előttük álló kihívásokkal, és felkészítse őket a holnap kihívásaira. “De én lennék az egyetlen, aki így értelmezné [a feladatot]” – mondta.

Orban szerint Emmanuel Macron francia elnök az egyetlen másik európai vezető, aki víziószerűen gondolkodik. Azt mondta, ha ő (Orban) azt javasolná, hogy Európának vissza kell térnie keresztény gyökereihez, hogy megbirkózzon az előttünk álló problémákkal, Macron nem értene egyet, és liberális ideológiai stratégiát javasolna. Az összes többi európai vezető számára az egész kérdés ostobaságnak tűnne.

(Látja, ez az egyik oka annak, hogy frusztrált vagyok az Orbánról szóló nyugati médiabeszámolók miatt. Még ha ki is állhatod a politikáját, az ember mélyenszántó. Keményen gondolkodik ezeken a dolgokon, a nagy stratégiák és elvek szintjén.).

Orbán tett egy hegyes és szúrós megjegyzést a németekről a jelenlegi háborúban: “A németek szenvednek, mert tudják, mi a nemzeti érdekük, de nem tudják kimondani”. Úgy értette, hogy a német vezetés tudja, hogy semmi keresnivalója nincs abban, hogy részt vegyen egy háborúban Oroszországgal, de valamilyen okból képtelen nemet mondani Washingtonnak.

Valaki felvetette egy Putyint eltávolító államcsíny lehetőségét Oroszországban. Erre Orbán hevesen reagált, mondván, hogy nincs senki a sorban Putyin utódjaként, aki ne lenne más, csak még inkább sólyomszerű. Ez nem oldana meg semmit.

Az esti beszélgetés egyik legérdekesebb része akkor következett, amikor az egyik jelenlévő európai a Magyarország és az Európai Unió kormánya közötti éles szakadékról kérdezte a miniszterelnököt. Ő egyenesen elismerte, hogy Budapest és Brüsszel között óriási szakadék tátong, és a szakadék egyre tágul. Hogy miért? Orbán azt mondta, hogy ez azzal az alapvető különbséggel függ össze, amely az emberi lényről alkotott rivális elképzeléseik között van – és, mint utalt rá, a társadalomról alkotott elképzeléseik között.

Ez az oka annak, hogy a nemek közötti ideológiában olyan távol állnak egymástól – mondta. Vegyük például a bevándorlást. Elmondta, hogy a legtöbb uniós ország felteszi magának a kérdést: “Hogyan tudunk együtt élni egy nagyszámú muszlim bevándorló kisebbséggel?”.

Orban: “Mi a kihívás Magyarország számára? Hogy ne kelljen feltenni az együttélés kérdését”. Azt mondta, hogy Magyarországon most nulla az iszlám bevándorlás, és ezt így is akarja tartani. Természetesen az uniós liberálisok ezt bigottnak fogják tartani. De Magyarországnak nem kell szembenéznie a diverzió áldásával, amivel Spanyolország ma szembesül.

A spanyol rendőrség csütörtökön házkutatást tartott annak a fiatal marokkói férfinak az otthonában, akit az előző éjjel két katolikus templomnál elkövetett machete-támadások miatt tartottak fogva, amelyek következtében egy egyházi tisztviselő meghalt, egy pap pedig megsebesült a déli Algeciras városában.

A nemzeti bíróság egyik bírája által irányított rendőrségi vizsgálat a szerdai erőszakot lehetséges terrorcselekménynek tekinti. A gyanú szerint a gyanúsított egyedül cselekedett.

“A nyomozás azon logikus feltevés mentén folytatódik, hogy ez egy terrorista ügy lehet, de a kezdeti fázisban vagyunk, és minden lehetőség nyitva áll” – mondta Fernando Grande-Marlaska spanyol belügyminiszter, miután a rendőrség befejezte a gyanúsított otthonának átkutatását.

A gyanúsított marokkói állampolgár, akinek nincs büntetett előélete “sem Spanyolországban, sem más országban” – közölte a belügyminisztérium. Nem volt “a hatóságok radikális tevékenység miatt a radarján” – tette hozzá Grande-Marlaska.

A hatóságok a 25 éves Yassine Kanjaa néven azonosították a férfit – mondta az Associated Pressnek a spanyol nemzeti rendőrség egy, az ügyet közvetlenül ismerő tisztviselője, aki a rendőrség politikája miatt névtelenséget kért.

 

 

 

Kedves volt nézni, ahogy a miniszterelnök látható örömmel mutatta meg az idelátogató külföldieknek a főváros nevezetességeit. Az ember azt képzeli, hogy minden nemzeti vezető hazafi, de nem hiszem, hogy Ronald Reagan óta láttam ilyen sugárzó hazaszeretetet politikusban. De ez egy másfajta szeretet. Reagan Amerika-szeretete egy cowboy szeretete volt, aki a naplementét nézi a farmja fölött, és a szíve a hála meleg, aranyló ragyogásával telik meg. Orbán Magyarország iránti szeretete egy harcias utcai harcos szeretetére emlékeztet, akinek arcán vérvörös az arc, amikor arra készül, hogy megvédje a családját.

Itt egy fotó a fiatal Orbán Viktorról 1989-ben, amint azt a beszédet mondja, amely elindította politikai karrierjét. Meghívták, hogy diákvezérként beszéljen Nagy Imre volt miniszterelnök és öt másik, a megszálló szovjetek által 1956-ban meggyilkolt ember újratemetésén. A beszédében, amelyet akkor mondott el, amikor Magyarország még a kommunista párt uralma alatt állt (itt nézheti meg; kapcsolja be a feliratot), a fiatal Orban azt követelte, hogy a szovjet csapatok hagyják el az országot, és rámutatott, hogy a jelenlegi kormány vezetői, akik az 1956-ban elesett hősök koporsójánál állnak, ugyanazt a kormányt képviselik, amely megölte őket. Ezt az embert nem könnyű megfélemlíteni:

FRISSÍTÉS: pontosítottam a főcímet és egy idézetet, hogy egyértelművé tegyem: Orbán Viktor szerint Magyarország nem háborúban áll Oroszországgal, hanem a Nyugat ostoba módon belebotlott egy olyan helyzetbe, amely de facto háború. A mondanivalója ez volt.
Rod Dreher a The American Conservative vezető szerkesztője. Három évtizedes magazin- és újságírói tapasztalattal rendelkezik, emellett három New York Times-bestsellert is írt – a Nem a hazugságok által élni, A Benedict opció és a Ruthie Leming kis útja című könyveket -, valamint a Ropogós konzervatívok és a Hogyan mentheti meg Dante az életedet című könyveket. Dreher Baton Rouge-ban él.

Megjegyzés: A cikk fordítását szándékosan a DeepL/Translate mesterséges intelligenciájára bíztuk. Nem akartuk, hogy bármiféle érzelem, politikai szándék befolyásolja azt. Ennek ára az, hogy helyenként döcög a szöveg. K.A.