Setét Jenő hiánya

Parászka Boróka
>Egy éve halt meg Setét Jenő. Mindenki tudta, mekkora űrt hagy maga után, de az elmúlt egy évben meg is tapasztaltuk, amit előre tudtunk, sejtettünk. Előbb-utóbb át kell vennie valakinek, valakiknek az ő szerepét, ezért próbálok most emlékeztetőt írni, mi minden nincs, mióta ő elnémúlt.

Nincs hiteles civil hang. Roma-cigány ügyekben alig, de úgy általában a magyar civiltársadalom is nagyon meggyengült. A tanárok ellenállása frontvonalba kényszerített néhány embert. De csak most látszik igazán, mennyit számít, ha valaki érdemben készül a civil ellenállásra, civil részvételre és aktivizmusra. Setét Jenő készült, évtizedes tudása volt. Pótolni kell.

Egyszerre tudott “befelé” és “kifelé” is beszélni. Ezt mi, kisebbségi közösségben élők pontosan tudjuk mit jelent, és hogy milyen kevesen képesek erre. Én nem is ismerek olyan erdélyi magyart, aki az erdélyi magyarokhoz, a románokhoz és a magyarországi magyarokhoz egyaránt tudna szólni. Setét Jenő szót értett a különböző cigány-roma csoportokkal, és a többségiekkel is. Tanulni kell ezt a soknyelvűséget, többszólamúságot.

A politikai korrupció korában tiszta volt, egyenlő távolságra minden olyan helyzettől, intézménytől, amelynek a dolga az érdekképviselet, de ehelyett gyakran csak korrumpál és korrumpálódik.

A jelenben élt. Mindig mindenre odafigyelt, érzékenysége, közéleti készenléte folyamatos és mély volt. Egyre kevesebben vannak a többségi társadalomban is, akik olyan pontosan átlátnák, honnan hova tartunk. Felkészültség, pontosság.

Mentes volt a szerepzavaroktól, kényszerektől, frusztrációktól. Nagyvonalú, derűs, konfliktusoldó-kezelő embert vesztettünk el.