Puzsér kontra Schiffer

Puzsér Róbert
>hosszú cikket írt Schiffer Andrással való viszonyáról. Ebből ragadunk ki egy érdekes és tipikus részletet:
“Schiffer András azt állítja, hogy Orbán-fóbiás vagyok. Feltételezve, hogy esetleg igaza van, nem árt tisztázni, mit is jelent ez a valóságtorzító Orbán-fóbia, ami nem engedi, hogy a hazámat a tényleges valójában lássam. Úgy ítélem, hogy

MAGYARORSZÁGON KÉTFÉLE ÜGY VAN: AMIRŐL ORBÁN VIKTOR MAGA DÖNT ÉS AMIRŐL AZ ÁLTALA MEGBÍZOTT SZEMÉLY DÖNT, MERT ŐT NEM ÉRDEKLI. EGYETLEN KIFEJEZÉS ÍRJA LE EZT: ÖNKÉNYURALOM.

Értem, hogy a magyarok ezt megszavazták és megszavazzák, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a hazai politika és gazdaság teljes egészében Orbán Viktoron belül van. Nem feltételezem, hogy elkerülte Schiffer András figyelmét, hogy a Fidesz az elmúlt tizenhárom évben felszámolta az állam társadalmi kontrolljának lehetőségét, a kiépült rendszer pedig nem nyugatos-jogállami, hanem feudális-oligarchikus irányított kapitalizmus. Nem hiszem, hogy Schiffer András ma körbe tud nézni az országban, végig tud menni egy autópályán vagy be tud ülni egy étterembe anélkül, hogy az Orbán-rendszerrel közvetlen kapcsolatba lépjen. Aki ma Orbán nevéből és a fóbia betegségtípusából szókapcsolatot gyárt, az nincs tisztában a Magyarországon uralkodó viszonyokkal – de ezt nem hiszem el Schiffer Andrásról. A másik lehetőség az, hogy az illető cinikus – attól tartok, erről van szó.

4. Schiffer András kijelentette, hogy nem pusztán Orbán-fóbiás, de ruszofóbiás is vagyok. Nos, ez volt az egyik olyan gesztusa, amely arról tanúskodik a számomra, hogy Schiffer András pályára állt az Orbán-rendszer körül. Nem igényel különösebb politikai éleslátást megállapítani, hogy Schiffer retorikai fogása megtévesztésig emlékezetet arra, ahogy Orbán Viktor azonosítja magát a magyar emberekkel, és bélyegzi a politikájával szembehelyezkedő Európai Uniót hungarofóbiásnak. Jelzem, hogy soha nem tettem elítélő megjegyzést se az orosz népre, se az orosz kultúrára, csakis az orosz rezsimre. Vlagyimir Putyin autokratikus állama jelenleg az európai történelem második világháború óta eltelt időszakának legvéresebb háborúját vívja Ukrajna ellen, és agresszióját olyan tömeggyilkosságokkal bestializálja, mint a bucsai mészárlás. Ha Putyin számára ez elfogadható eszköz érdekei érvényesítésére, ráadásul a magyar kormány szabadon választott szövetségeseit kijátszva vall lépten-nyomon hűséget a nagy keleti hadúrnak, esetleg szabadjon azt állítanom, hogy ez a politika az ezeréves magyar identitás elárulása, a haza ügyének nyílt színi kisiklatása és a magyarság európaiságának szándékos bemocskolása. Vagy ez esetben hungarofóbiás vagyok? E szerint Schiffer András azért bírálja a közszolgálati tévében az Egyesült Államok politikáját meg a CIA nemzetközi szerepét, mert amerikanofóbiás? Tényleg használna a hazai vitakultúrának, ha elkezdeném azt magyarázni, hogy „ne gyűlöld az amerikai embereket, András, hisz nem tettek semmi rosszat”?

A Schiffer Andrással folytatott vitám során nem kaptam választ arra a kérdésemre, hogy milyen békével lenne elégedett. Ha Sanna Marint a háború előtti státusz visszaállítására vonatkozó megoldási javaslatának a puszta felvetéséért felelősség terheli, akkor mi Schiffer András béketerve? Az most már kevés lesz, hogy tárgyalni kell. Ez megtörtént, és öt különböző nemzetközi egyezmény lett a tárgyalások eredménye, amelyeket Putyin az Ukrajna elleni háborújával egytől egyig megsértett. Mit kellene most tenni Schiffer András szerint? Tárgyalni, és szerezni még öt ugyanilyen papírt, ami láthatóan nem jó semmire? Válasz pedig nincs. Schiffer András mindössze annyit mond, hogy tárgyalni kell, és főleg vissza kell vonni az elhibázott szankciókat, hogy az orosz gazdaság szorult helyzetében végre euróhoz jusson.

Schiffer András szerint az orosz elnök osztatlanul felel a háborúért, míg a finn miniszterelnök egy szerinte rossz béketervért felelős. Amikor Schiffer András kiméricskéli köztük az egyenlő távolságot, vajon a kétféle „vétség” mértékét is tekintetbe veszi? Miként lehet ép erkölcsi érzékkel kijelenteni azt, hogy „a Sanna Marinok legalább akkora háborús uszítók, mint a putyini adminisztráció”? Hogy kezelheti egy lapon egy egykori jogvédő ennek az agresszív birodalomnak meg ennek a kiszolgáltatott, független kisállamnak a retorikáját?

7Schiffer András önérzetesen kiáltja világgá Vlagyimir Putyin nukleáris blöffjét: felelőtlenség nem engedni az oroszoknak, hiszen náluk van az atombomba, és az atombomba életveszélyes. Nos, a nukleáris fegyverek veszélyességét nem vitatva – mi a megoldás?

MOSTANTÓL ÚGY KELL EURÓPÁNAK TÁNCOLNIA, AHOGY PUTYIN FÜTYÜL, VAGY JÖN AZ ATOMHOLOKAUSZT?

Megtanultuk a huszadik század második felében, hogy értelmetlen atomháborút kirobbantani, ugyanis nem lehet megnyerni, viszont minden résztvevő fél elveszíti, úgyhogy már Sztálin és Eisenhower se rendezte meg. Persze a fenti okfejtés csődöt mond, ha az agresszor őrült, és nem akarja túlélni a háborút. Putyin tényleg őrült? Ezt állítja Schiffer András? Nem arról van inkább szó, hogy az orosz elnök ki akarja blöffölni a nyugati társadalmakat Ukrajna mögül úgy, hogy a karanténhisztériához hasonló pánikot gerjeszt? Számomra mind közül a legkeserűbb csalódás az, amikor ezt a Nógrádi György szájába illő, gyalázatos blöfföt Schiffer András előadásában hallom.

Címkép: Schiffer a parlamentben