Posted by Pintér Dezső
>Ma 78 éve egy balfi munkaszolgálatos táborban meghalt a 43 esztendős Szerb Antal író, műfordító, irodalomtörténész. (Halálra gyötörték).
>Ma 78 éve egy balfi munkaszolgálatos táborban meghalt a 43 esztendős Szerb Antal író, műfordító, irodalomtörténész. (Halálra gyötörték).
A magyar kultúra egyik legműveltebb gyarapítóját, a magyar nyelv nemes mesterét nyilasok verték halálra.
Szerb Antal nemzedékek óta nagy műveltségű zsidó értelmiségi család leszármazottja volt. Édesapjával együtt gyermekkorában római katolikus hitre tért, a keresztapja Prohászka Ottokár. Gimnáziumi tanulmányait a piaristáknál kezdte, magyartanára Sík Sándor. Magyar-német-angol szakos tanári diplomát szerzett, majd hosszabb-rövidebb időt Párizsban, Londonban és Olaszországban töltött, írt, tanított. 1933-tól a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnöke lett. Az 1934-ben megjelent Magyar irodalomtörténettel nagy szakmai ismertséget ért el, dicsérték-bírálták érte lépte nyomon. Megszületett A Pendragon-legenda, az Utas és holdvilág, A királyné nyaklánca és többszáz novella, meg esszé.1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kapott. 1941-ben megírta A világirodalom történetét.
Ekkor már viselte a hazafiatlanság bélyegét. 1942. december 2-án az országgyűlésben a “magyar szellemi kultúrközösség” nevében kiátkozták. Az interpelláló Palló Imre tanár képviselő szerint a Magyar irodalomtörténet “a magyar szellem, a magyar irodalom nagyságai ellen, az örök magyar szellemi értékeken rombolást követ el és ez ellen az értékrombolás ellen minden pedagógusnak, minden magyar embernek tiltakoznia kell, mert ez a könyv, ez az irodalomtörténet egészen gyanús törekvések melegágya és megérett arra, hogy a politikai testületben is megbélyegezzék.”
Baky László, később a zsidókat deportáló belügyi államtitkár közbekiabált: “Égessük el a könyvet!”
Egy másik közbeszólás: “Szerb is, zsidó is!”
Szerb Antal lemészárlása nem a munkaszolgálatos táborban kezdődött.
1944 augusztusában fogságából ezt írta a feleségének: “De azt hiszem, ki kell bírni, mégis, és talán mégis hamarosan vége lesz.” Néhány évvel korábban az Utas és holdvilágban meg ezt: “Utunk irányát magunkban hordjuk, és magunkban égnek az örök, sorsjelző csillagok.”
(A szerkesztő megjegyzése: Szerb Antal a budapesti Piarista Gimnáziumban édesapám osztálytársa volt. “Katolikus nevelést” kapott.)