Makaróni

Posted by

Havas Zsigmond
>A férj délben hazajött, szó nélkül megette a levest, és csak akkor horkant fel, amikor a makarónit meglátta.
– Legalább százszor mondtam, hogy nem szeretem a makarónit, és te mégis csináltál.
A feleség türelmesen válaszolta:
– Kedvesem, sosem mondtad, hogy nem szereted.
– Hát most mondom. Vedd tudomásul, hogy utálom, gyűlölöm! Nem lehet rendesen enni, lecsúszik a villáról. Szurkálok, szurkálok és mindig visszaesik. Ha meg egy szál végre aszámban van, szívnom kell, tömnöm kell és bármit is teszek, visszacsúszik a tányérra. A makarónievés valóságos viaskodás, harc a tárgyak rosszindulatúsága ellen, küzdelem az elemekkel; nem esztétikus dolog, gusztustalan, megcsúfolja az emberi méltóságot; zabáló állatot csinál az emberből. Undorodom a szürcsöléstől, ha meg nem vigyázok, visszapottyan a paprikás lébe, ami az arcomba fröccsen. A makarónievés után a legjobb lenne megfürödni
vagy zuhanyozni. Az asszony türelmesen hallgatta férje szóáradatát és nézte, amint a makarónit ette, és miután öt perc múlva végzett az étkezéssel szelíden így szólt:
– Öt perce nézlek és hallgatlak. Nemcsak ettél, hanem beszéltél is, mégis végeztél a makarónival. Valahányszor villádat beleszúrtad, megcáfoltad egy-egy szavadat. Eszel még drágám?
A férj mogorván felelte:
– Azt hiszed, egy tányérral jóllakok? Már a makarónit is sajnálod tőlem?

(Lenolaj.hu)

(A szerző író, újságíró, a Tolnai Világlap szerkesztője volt)