Illiberális drágulások

Posted by

Pársoros jegyzetek
>Nagy Bandó András

>Egyszer, ugye van a háborús infláció, ami hungarikumként vonul majd az ország történelmébe, lévén ilyen inflációja még a háborút viselő Ukrajnának sincsen, pedig, ha valahol háború van, az épp Ukrajna. Aztán van a legmagasabb, mondjuk úgy, tényleges, valóságos infláció, mely egyszerűen észrevehető: a vásárló bemegy egy üzletbe, és saját szemével láthatja: ami tegnap annyi volt, az ma már ennyi. Hogy az annyi mennyi, tökmindegy, nem annyi, mint az egy nappal előbbi annyi. Aztán van tipikus magyar jelenség, az ugyancsak hungarikumnak számító tervezett bekerülési költség és az a költség, amibe a végén került. Mondhatnék egy példát, de nem mondok, ezt feladványként adom, kedves olvasóm. A feladat: keress és mutass föl egy olyan beruházást, kivitelezést, mely pontosan annyiért épült föl, készült el, mint amennyit alapos számítások után bekerülési összegként határoztak meg. Ha ez az egy megvan, akkor már csak a többi összeírására van szükség, aztán következhet a számvetés, hány darab ilyen van, és ezek lesznek azok, melyeket valószínűsíthetően alulárazottként kezdték, sokkal kevesebb összeget terveztek rá, amikor lerakták az alapkövét, mint amennyibe végül került. Hogy miért, örök titok fedi.
Így, ilyen hungarikumok mutatják meg, hogy csak nálunk kerül milliókkal vagy milliárdokkal többe egy kilométer autópálya, Metró vagy vasútvonal, mint amennyiből hasonló építményeket varázsolnak maguknak Európa fejlettebb és tisztességesebb országaiban. Az dalolhatja el kedvenc dalát, aki fizeti a prímást, és az tudja csak, mi az oka az árkülönbségnek, aki ismeri a kettős könyvelést.
Természetesen, mivel itt élek, egy tisztességes arcot mutató országban, föl sem tételezem, hogy bárki is levenné a sápot az illiberális költségvetésből, hogy is történhetne ilyen ott, ahol független és korrumpálásra nem hajló hivatalnokok ( bürokraták) százai figyelik árgus szemmel a költekezéseket, óvva és
féltve a közös kasszát, az állam kincstárának értékeit és kincseit.
Amit föntebb ecseteltem, pusztán gondolatfoszlány, egy butácska föltételezés, mert arra születtem, hogy kételkedjek, meg arra, hogy a kételyeimet közzé tegyem, hátha egyszer választ kapok, jobb esetben ki is derül valami huncutság.
Ha mégsem, akkor tévedtem, és tévedni épp úgy emberi dolog, mint egyszer- egyszer hozzányúlni ahhoz, amihez nem lenne szabad. (Tévedtem. Utóbbi gazemberi dolog.)