Vitézek! Mi lehet…? Plusz mi is volt az álpuccs Törökországban?

Posted by

Fábián András

>Lényegében derült volt az ég a seregben, mielőtt lecsapott a villám. Dőlt a lé, beszerzések indultak, jött a modern haditechnika, az új miniszter repülőgépei, a németek hiúzai (Lynx), az új magyar fegyvergyárak is ontani kezdik lassan a fegyvert és a muníciót. Hát már hogyne örvendezne ilyenkor egy ízig-vérig katonaember: lesz erős magyar hadsereg. Olyan, amilyen még soha nem volt. Lesz puska, ágyú, páncélos, légierő rogyásig. Még új Farkas Berci is lesz hamarosan, igaz, nem biztos, hogy katona, de mégiscsak a mi kutyánk kölke. Szép élet a katonaélet, ennél szebb már biztosan nem lehet!
Ezt gondolhatták a mi boldog katonáink. Nem voltak, nincsenek sokan. Mennyi katonára van szüksége egy 9 milliós országnak, ahonnan a fiatalok legszívesebben már érettségi előtt elkívánkoznak? 1988-ban a Magyar Néphadsereg békelétszáma 106 800 fő volt. A rendszerváltozást megelőző időszakban 13 gépesített lövész-, 4 harckocsi-, és 4 tüzérdandár, 4 páncéltörő tüzérezred, 7 műszaki- és 3 híradóezred, 1 hadműveleti-harcászati rakétadandár, 3 harcászati rakétaosztály, 4 felderítő- és 1 deszant rohamzászlóalj, 1 rádiótechnikai dandár, 11 légvédelmi tüzér- és rakétaezred, 1 harci helikopterezred szolgálta az ország határainak és légterének védelmét. Ezenkívül még számos híradó-, elektronika harc-, vegyvédelmi-, ellátó-,
javító-, szállító- és egyéb egység és alegység, valamint különféle hadtáp, kutató és oktatási intézetek szerepeltek a hadrendben. A csapatoknál 113 harci repülőgép, 96 harci helikopter, 1435 harckocsi, 2310 páncélozott szállító harcjármű, 27 tüzérségi rakétaindító, 1750 tábori tüzér löveg, 270 páncéltörő löveg, kb. 500 légvédelmi fegyver és kb. 50 önjáró hídvető állt szolgálatban. Ezt a technikát lényegében a sorállománnyal feltöltött katonai állomány megfelelő kiképzés után tudta is folyamatosan működtetni.
Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a Honvédkórház kettéosztásakor olvastam valahol, hogy a kórház volt a legnagyobb egysége a magyar honvédségnek. A magyar fegyveres „erők” mai létszáma – bár a minisztérium már régen nem közöl pontos adatokat – 37 650 főre tehető. Ebben benne vannak a hivatásos és szerződéses katonák, önkéntes műveleti, területvédelmi és védelmi tartalékos katonák, köztisztviselők, honvédelmi alkalmazottak. Tábornoktól a gyalogosig, titkárnőtől a gépkocsivezetőig. Ezek között vág most rendet az új miniszter, akinek elkötelezettségében és rátermettségében semmi okunk
nincs kételkedni. Egyrészt mert virtigli ősi nemesi származása garantálja a nemzeti érzelmeit, amelyeket vagyoni kötődési is motiválnak. Másrészt mert nyilván ért is a sereghez. Tartalékos százados ugyanis. A Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrségi Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegységénél, a Palotaőrség állományában tartalékos csoportparancsnok. A Magyar Tartalékosok Szövetségének társadalmi elnöke. A jobbra át, a tisztelegj, a hapták és a pihenj tehát nem idegen fogalmak a számára.
Működését is mindjárt azzal kezdte, hogy átnevezte a különböző katonai egységeket, ami ugye fontos változás egy hadsereg életében. Új vitéz névadók, új szervezeti egységek, névtáblacsere a laktanyákon, bélyegzőcserék, mifene. Biztosan nem volt két fillér, de kicsire nem nézünk, a nagy meg nem számít.
Most aztán bele lett csapva a lecsóba. Az eddig tisztességgel és becsülettel szolgáló tábornokok és tisztek, de még az altisztek is retteghetnek a jövőjük miatt, hiszen megindult a nagy selejtezés. Akinek megvolt a 25 év szolgálata az érdemei elismerésével vagy anélkül mehet, amerre lát. Lesz ugyan némi járandóság, hordhatja az egyenruhát sátoros ünnepeken, de ennyi volt. Olvastam olyan 19 éve szolgáló pénzügyes hölgyről, aki már 2 hónapos felmondását tölti. Fiatalítás kell. ha mondjuk ez a kedves hölgy 20 éves kora óta része a hadnak, akkor – bár nem illik hölgyek korára észrevételt tenni – még a negyvenet sem töltötte
be. Biztos vagyok benne, hogy sok katona nem ilyennek képzelte el a hivatásának végét.
Miképpen abban is biztos vagyok, hogy ez az intézkedés akár végletes indulatokat is szülhet. És sietek kijelenteni, hogy mélyen átérzem a hölgyek és urak fájdalmát, dühét, megalázottságát.
Fiatalítani kell! Legalábbis erről szól a fáma. Vannak, akik szerint a diktatúrák törvényszerű paranoiája lépett működésbe. Igyekeznek megszabadulni a szerintük politikailag nem eléggé elkötelezett illetőktől. Bár az „Alaptörvény”-nevű irat 45. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy „A Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.” Mindegy. Azért a katona is csak emberből van, lehet neki véleménye, még akár politikai is. Vagyis a jelenlegi háborús vészhelyzetben veszélyeztetheti a vészhelyzetet. A hatalom fél tehát az „öreg”, még a demokratikus közegben szocializálódott katonáktól, ez lehet a tehát az ok.
Lehet azonban egy sunyibb, erre a diktatórikus rendszerre sokkal jellemzőbb, provokatívabb megoldásra való felkészülés is. Az egyik diktátor mindig igyekszik tanulni a másiktól. Ez szépen kimutatható a világpolitikában mostanság megerősödni látszó jobboldali hatalmi játszmákban. Talán tetszik még emlékezni mi történt anno Törökországban, amikor Erdoğan hatalma gyengülni látszott. 2016. július 15-én éjjel 11 óra előtt katonai repülőgépek hangját hallották Ankara fölött, majd katonai járművek lezárták a Boszporusz hidjait. A tömeg ünnepelt! Erdoğan 3 óra körül Isztambulba utazott repülőgépével, és saját kezébe vette az irányítást. A puccskísérlet másnapján hajnali 4 és 5 óra között az elnökhöz hű erők
visszafoglalták a repülőtereket, hidakat, televízióstúdiókat, és a puccsisták kezén lévő egyéb infrastruktúrákat. Egyes hírek szerint egy a puccsban érintett katonai helikoptert lelőttek, emellett több mint 40 halálos áldozata is volt a kísérletnek. A puccs elbukott, 120 lázadót letartóztattak. Az országban rendkívüli állapotot hirdettek ki, melynek keretében tisztogatások kezdődtek a hadseregben (!), az állami intézményekben (!), leváltottak több ezer ügyészt és bírót (!), akiknek egy jelentős részét le is tartóztatták, valamint 21 000 tanár engedélyét vonták vissza (!). Az egyetemi oktatóktól megvonták a külföldre utazás lehetőségét. Azóta is az a hír járja, hogy Törökországnak el kellett szenvednie egy „álpuccsot” ahhoz, hogy
Erdoğan teljhatalma kiteljesedhessék. A bukástól és a felelősségre vonástól való rettegés, mint látjuk, bármire képessé teszi a diktátort. Akár még arra is, hogy egy kiprovokált vagy ügyesen megszervezett álpuccsal végleg megpróbálja bebetonozni a hatalmát…