Keresztényüldözés

Posted by

Tóta W. Árpád

>Senki se mondhatja, hogy minálunk mindennapos a keresztényüldözés, direkt vártam ezzel egy egész hónapot a karácsonyi cikk óta. Remélem, kiöklendezte magát kedvére mindenki, aki szeret öklendeni. Ma megtanuljuk, miért nem érdemes.
1. Mi volt a felháborodás oka? Megjelent a nyomtatott HVG-ben, illetve az előfizetéses HVG360- on egy véleménycikk, amiből kiderül, hogy szerzője nem hisz Istenben, Jézusban, és a róluk szóló mendemondákat fikciónak tartja. Egy szűk, jellemzően ellenzéki, liberális-baloldali kör olvasmánya volt. Beszélgethetnénk agresszív ateista kampányról, ha a Nemzeti Alaptantervbe iktatták volna be, vagy beolvassák a közmédiában – mellesleg a vallását nem gyakorló, istenileg közömbös többség véleményét. De nem ez történt. Mi tehát a kifogás és mi a szándék? Hát az a problémájuk szerencsétleneknek, hogy egyáltalán bárhol megjelenhet ilyen vélemény. Sérti a kis PC-hópelyhek érzéseit. Sajnálom, ennek nem engedhetünk.
2. Miért nem engedhetünk? Hát azért, mert a világnézetét mindenki szabadon megvallhatja, és senkit se visz el a rendőr, amiért arról kotkodácsol az aluljáróban, hogy Jézus él. Szerintem meg nem él, de kiállok azért, hogy szegény elmondhassa a népmeséit a feltámadásról. Ő baja.
Fenntartom viszont a jogot, hogy kifejthessem a saját világnézetemet, mely szerint ez az egész egy mese. Akár karácsonykor is, mert akkor van szezonja.
3. A fel-, meg- és elmeháborodottak túlnyomó többsége valamely prolietető vályúból olvasta ki, hogy neki fel kell háborodnia, az eredeti cikket nem is látta, csak a Mandiner, a Magyar Nemzet meg a többi cefréshordó erjesztett verzióját. Ha ezek nem tudósítanak, nem kell nekik szembesülni a kényelmetlen ténnyel, hogy vannak Magyarországon olyanok, akik épp olyan vidám felszabadultsággal vallják meg hitetlenségüket, mint a taizéi fiatalok Krisztust. Panaszaikat tehát címezzék ezeknek az orgánumoknak. Én nem kértem, hogy tálalják fel nekik.
4. És most gondolkozzunk el, milyen nyomorult élet az, amelyben a legfőbb izgalmat az szolgáltatja, hogy egy értelmiségieknek írt újságban valaki azt írta a Jóistenről, hogy nincs. Milyen fenntarthatatlan, hazugságokból összerótt Patyomkin-falu, aminek deszkáiba kapaszkodnak? Miféle gumiszobát álmodtak maguk köré keresztény Magyarországról, homogén társadalomról, egyetértésről?
Magyarországnak van jövője. Abban megfér egymás mellett az ateista, a különféle manókban hívő, az agnosztikus, meg akit ez az egész nem érdekel. Nem csodálkoznak rá túlságosan a különbözőségükre, hanem vállat vonnak, és mennek a dolgukra. És semmiképp sem hergelik magukat agyérgörcsbe azért, mert valahol valaki épp nem abban a manóban hisz, amiben ők.
Magyarországnak másmilyen jövője nincs. Az a múltja. A balsors, ami régen tép.

Címkép: Halász Géza Utolsó vacsora