Megéri vidékre költözni?

Posted by
Zólyomi Balázs
>Az utóbbi évek “jelzéseinek” ellenére világ- és magyar társadalmi szinten is megállíthatatlannak tűnik az urbanizációs folyamat. A kényelem és a belénk táplált félelmek elcsendesítésének igénye még mindig erősebb az életösztönnél. Azonban mégis kialakult egy duzzadó, de még szűk réteg, amely a város forgatagából a vidéki élet felé kacsintgat. A váltás persze akár családonként, egyénenként, egyedi indokokkal és prioritásokkal bírhat, de néhány fő csapásirányt górcső alá vehetünk.
Az ingatlanárakba nem merülök bele, csupán annyit szögezzünk le, hogy egy félreeső, de élhető környéken lévő családi ház nagyságrendekkel olcsóbb a városkörnyéki társánál. Sokakban él még az a tévhit, miszerint a falusi élet olcsóbb a városinál. Ezt így kijelenteni nem lehet. A pénzszükséglet nem a földrajzi elhelyezkedésen, hanem az életvitelen múlik. Amennyiben egy falun élő család ragaszkodik a városias életmódhoz, még plusz költségekkel is számolhat. Tehát, ha élelmét kizárólag bolti, vásárolt áruból fedezi, városi munkahelyre jár, gázzal fűt vagy gyakran tart igényt az urbánus szórakozási formákra, gyors pénztárcalapulásra számíthat. Sokan például nincsenek képben azt illetően, hogy egy “monopol” helyzetben lévő helyi boltban vaskosabb árcédulák találhatók, mint egy nagyvárosi hiperben.  Viszont ha az ember kész kertet művelni, fát hasogatni, rendszeresen főzni, sütni, otthon végezhető munkával biztosítani az így jelentősen lecsökkent pénzszükségletét, a siker szinte garantált. (Egy kis állatállományban is lehet gondolkodni, de ez pénzügyi szempontból összetettebb dolog a takarmánykérdés miatt. Össztársadalmi szinten is az állati termék- és húsfogyasztás aránytalanul nagy befektetést igényel.)
Konkrét saját példánkon levezetve ez azt jelenti, hogy igyekszünk mindig azt enni, ami éppen saját termelésből rendelkezésre áll. Május-júniusban epres süti illatozik, júliusban cseresznyés, meggyes, majd barackos, később szilvás, vagy almás. De nyár elejétől ősz közepéig nem tudtuk megunni a rántott cukkinit vagy a csillagtököt kovászos uborkával sem.
Nincs mindennapos ingázás, a fiamat is nyugodtan engedjük suliba járni busszal, így fele annyit autózunk, mint Budapest környékén. Sokkal több mindent meg tudsz csinálni a ház körül, mint gondoltad, csak el kell engedni a “szakember-mítoszt”. Én sem tudtam magamról, hogy  botcsinálta ács meg kezdő villanyszerelő vagyok, mégis kiválóan funkcionál a kerítés, a fatároló vagy az általam felrakott lámpa. Ilyen munkákkal horrorisztikusan hangzó munkadíjakat lehet megtakarítani. Összességében véve a “sok kicsi sokra megy” alapelvet alkalmazva éves szinten hétszámjegyű költségcsökkenést is el lehet érni. 

Egészségügyi szempont

Az életvitelváltók jelentős részét motiválja az egészségmegőrzés. Elsősorban a városban kapható élelmiszerben nem bíznak, teljes joggal. Másfél évtizedet töltöttem a multi nagykereskedelmi logisztikában, így állíthatom, hogy a bevásárlóközpontokban friss és tápláló élelemhez jutni lehetetlen. Még a méregdrága termelői és biopiacokon sem garantálható a minőség. (Pl. egy levélzöldség a leszedéstől számítva 2-3 óráig tartalmaz életenergiát. Ilyet jobbára csak a saját kertedből tudsz szedni, a többi ablakon kidobott pénz.) Az általános egészségi állapot hanyatlásáért nagy mértékben felelős a mozgáshiány, amely egyértelműen a városias életmóddal függ össze. Aki elkezdi a civilizációs béklyókat ledobni magáról, bizonyosan nem fog ettől szenvedni. Gondoljunk bele, mennyi energia megy pocsékba feleslegesen létesített városi sportpályákon, feleslegesen legyártott eszközökön, a szintén feleslegesen fenntartott fittnesztermekben! Ezekkel a fizikális és anyagi erőforrásokkal kiváló minőségű életeket lehetne teremteni a rohanásos, pénzhajhászós agyrém helyett.

Spirituális szempont

A spiritualitás -véleményem szerint- egy nem definiálható fogalom, mindenkinek mást jelent. Azonban azt megfigyeltem, hogy aki képes kapcsolódni a természettel és ezt örömmel meg is teszi, hihetetlen gyorsasággal fejlődik érzelmileg. A minap az egyik barátunk a következőképpen fogalmazta meg a változást: “Kisimultak a hullámok az életemben.” Önmagam tekintetében pedig úgy tudom summázni a változást, hogy magasabb szintű ismeretek felé nyílt meg előttem az út. A mindennapos élettel való kapcsolódás hatására már nem csak tudom és értem, ami bennem és körülöttem zajlik, de érzem is.  Esetemben szemmel látható eredménye is van a változásnak, ugyanis ellenállhatatlan vágyak születtek bennem a verselésre. Azt, hogy ez fejlődést vagy hanyatlás, ki-ki megítélheti itt:
https://www.facebook.com/groups/608078011107003

Összegezve, a mi esetünkben abszolút pozitív hozadékai vannak a váltásnak, de ne feledjük, hogy mindhárman rendelkeztünk már a falusi lét egyes tudásaival, tapasztalataival és kifejezetten hiányzott nekünk ez a világ. A feleségem majd’ négy évtizedet élt vidéken, aktívan kivéve a részét a kerti munkákból, én pedig agrárvégzettségeim mellett, a tanyaközpontban eltöltött gyerekkor hasznos batyujait bontogatom újdonsült életünkben. Ha valaki játszik hasonló jellegű váltás gondolatával és nincs benne tapasztalata, azt javaslom, hogy először kóstoljon bele! Érezze a bőrén a nem kevés munkát és a néha kitartást igénylő körülmények hatását. Vannak gazdák, közösségek, akik jó szívvel fogadnak lelkes kíváncsiskodókat 1-2 napos munkára, ahol meg lehet mártózni az élet színeiben, ízeiben, illataiban.  A legfontosabb azonban az, hogy a döntés érzelmi alapjával legyünk pontosan tisztában! Csak a szeretet által támogatva lépjünk, ugyanis így érhetünk el fejlődést, hiszen a félelemből történő cselekvés mindig a lefelé vezető útra visz.

%d bloggers like this: