A sportsérülések pszichológiája

Posted by
Fejben dől el: „Kikerülök a kezdőből, igazolnak mást a helyemre.” Gulácsi Pétert a társai támogatták, Schäfer András is jó úton jár a felépülésben.

Szántai Levente pszichológus a sportsérülések pszichológiáját járta körbe.

A sportsérülések egy profi labdarúgó karrierjét és ezáltal egzisztenciáját is veszélyeztethetik, illetve fel nem dolgozott érzelmi traumává válhatnak. Emellett az egész csapat eredményességére is hatással lehetnek, ezért komoly összegeket költenek játékosok és klubok egyaránt a sikeres rehabilitáció érdekében. De vajon hol van a sportpszichológia szerepe a sérülésben, a rehabilitáció folyamatában?
Jelen írást sportpszichológiai ismereteim és gyakorlati tapasztalataim – pszichológus és játékos karrier – mellett magyar profi labdarúgók nyilatkozatait elemzve készítettem el.

Sérülés előtti negatív életesemények
“Ép testben ép lélek” tartja az ókori mondás. Bizony, sérülésre hajlamosító tényező lehet, mikor az élsportoló érzelmileg instabil, illetve negatív életesemény van jelen az életében. Figyelme inkább problémájára irányul, ami gátolja a koncentrált, racioinális döntéshozatalt. A tartósan fennálló, megoldatlan élethelyzetek alváshiányt, frusztrációt, indulatos magatartást eredményezhetnek a pályán. Ez a koncentrációhiány és indulatos magatartás pedig stresszhelyzetben méginkább felerősödik. Így lehetséges, hogy mérkőzésen ötször nagyobb a sérülések aránya, mint edzésen.  Tavaly egy 16 éves labdarúgó azzal keresett meg, hogy támogassam őt súlyos térdsérülése utáni rehabilitációs folyamatában. A sportpszichológiai tanácsadás során hamar kiderült, sérülésének feltehetően az volt az oka, hogy nem tudta  feldolgozni párkapcsolati problémáját, barátnője elhagyta őt, és az edzésekbe menekült. Még többet és még keményebben edzett, hogy teljesítményével megmutassa volt párjának, nagy hibát követett el a szakítással. Térdszalagszakadás lett a vége a túlzott bizonyítási vágynak.
A labdarúgónak a sporton kívül más területeken is érdemes fejlesztenie magát, sokszor egy sérülés döbbenti rá a játékost, hogy érdemes több lábon állnia. Ide tartozik a kettős karrier, mikor az élsport mellett tanulmányokat folytat a játékos, ehhez azonban az adott klub rugalmassága is szükséges, ami nehéz kérdés a profitorientált versenysportokban. A labdarúgó mindenesetre szabadidejét felhasználhatja arra, hogy képezze magát. Olvashat sporttal kapcsolatos könyveket, meghallgathat sporttudományos előadásokat, sportága szakértőjévé válva. Lázok János korábbi válogatott labdarúgó például már fiatalon megtanult a pénzzel bánni, és 21 évesen vásárolta első ingatlanját. Pályafutása befejeztével ingatlanokkal foglalkozik és emellett UEFA A-licences edzőként Csepelen dolgozik.

 

Sérülés utáni reakciók
Minél inkább a sportra teszi fel a sportoló az életét, annál valószínűbb, hogy nehezen éli meg a sérülését. Ugyanaz a sérülés más-más sportolókból eltérő reakciót válthat ki. Egyesek betegségként élik meg, mások egy újabb kihívást látnak a felépülésben (ez az ideális nézet), vannak olyanok is, akik számára megkönnyebbülést okoz a folyamatos teljesítménykényszer miatt.
A sérülésnek vannak mentális szövődményei is, például szorongás a csapatban betöltött pozíció elvesztésétől, ami csökkenti a énhatékonyságot és önbizalmat: „Kikerülök a kezdő csapatból, igazolnak mást a helyemre.” – gondolja a játékos. Ezzel kapcsolatban Schäfer András gondolkodásmódja példaértékű. Az Union Berlin válogatott játékosa még tavaly szenvedett bokasérülést és több hónapos kihagyásra kényszerül. Elmondása szerint az Union Berlin csapatába nehéz lesz visszakerülni. Részéről a pozitív gondolkodás, a tőle telhető maximális erőfeszítés a megoldás erre a szorongást keltő helyzetre. A sérülés szerinte hozzátartozik egy játékos karrierjéhez, és megküzdési stratégiaként több időt tölt a családjával.
Gyakori reakció egy-egy sérülés kapcsán a sportolói identitásválság: „Ha nem játszom, ki vagyok egyáltalán a csapat életében?”. Ezt felerősíti az a hozzáállás, amit én is gyakran láttam sportpályafutásom során, mely szerint a sérült játékos nem játékos, hiszen nincs hasznára a csapatnak. A jelenleg Felcsúton futballozó Batik Bencének még 2015-ben sérült meg a térde, és három műtét után térhetett vissza a pályára 2017-ben. Mivel fél életét focival töltötte, és elmondása szerint hosszú időt kellett kibírnia szeretett sportága nélkül, nehéz volt számára sérülésének feldolgozási folyamata. Kovácsik Ádám, a Győri ETO kapusa kilenc hónapot hagyott ki térdsérülése miatt, jelenleg gerincsérv műtét után a visszatérésre készül. Ahogy ő fogalmaz, nagyon hiányzik számára, ahogy belép a stadionba meccs előtt, ahogy érzi azt az izgatott bizsergést, mely a mérkőzések előtt megjelenik benne. A szezon végén lesz 32 éves, még jó pár év van benne, így szeretné, hogy a rehabilitáció után egy jó tavaszt fussanak csapatával.
Érdemes tudatosítani a játékosban, hogy a rehabilitációs folyamat is a labdarúgó karrier része. Egy labdarúgó attól még élsportoló marad, hogy megsérül. A rehabilitációra koncentrálás lényeges jellemzője a profi mentalitásnak. Továbbá a sérülésből felépült sportoló mentálisan erősebb tagja lesz a csapatnak, melyre nagy szükség van a kiélezett versenyhelyzetekben.

A sportpszichológus támogatása a folyamat során
A rehabilitáció a sérülés pillanatában elkezdődik. A rehabilitációs csapat akkor optimális, ha van sportorvos, gyógytornász, gyógymasszőr, sportpszichológus, dietetikus, rehabilitációs edző. Az edző és a sportoló a mielőbbi visszatérést, míg az orvos a rehabilitációs protokollt helyezi előtérbe, a sportpszichológus pedig a sportoló jóllétét. Ebből akadhatnak konfliktusok, ezért érdemes folyamatosan kommunikálni és teamként dolgozni. Batik Bence felépülését 2017-ben sportpszichológus is támogatta. Korábban elmondta, nagyon sokat segített lelkileg számára a folyamat, és egészséges játékosnak is fontos lenne pszichológushoz járnia, mert jó érzés kibeszélni a nehézségeket, vagy csak a pályán belüli ingereket. Esete jól mutatja, hogy a játékosnak feltehetően sikerült feldolgoznia szakember segítségével a sérüléséből adódó traumát. Akkor úgy fogalmazott, hogy ha visszatér, szárnyakat fog kapni, nem lesz olyan, aki megállítsa. Maximálisan kihasználta az időt, hogy fizikálisan megerősödjön és a lábai még stabilabbak legyenek. Visszatérése óta folyamatosan játszik a hazai első osztályban.
A sportpszichológiai folyamat során fontos korrigálni a sérülést okozó mozdulatokat, ennek hiányában a játékos félhet a jövőben hasonló játékhelyzetben, illetve megnőhet a további sérülések kockázata is. Javasolt ezért a játékosoknak minden hosszú távú sérülésnél, illetve többszöri újrasérülésnél sportpszichológushoz fordulni. Lázok János pályafutása során tíz műtéten esett át, ami miatt több mint három évet hagyott ki. Amennyiben ezt a három évet a pályán töltöthette volna, nagy valószínűséggel még szebb karriert futott volna be a korábbi válogatott labdarúgó.
A megfelelő rehabilitációs team mellett elengedhetetlen a szociális támogatás, azaz a család, barátok, csapattársak, edző és a klub jelenléte is. Kovácsik Ádámot elmondása szerint ebben az időszakban a kisfia puszta léte és a felesége segíti legtöbbet lelkileg. Gulácsi Péter, a Leipzig válogatott kapusa tavalyi súlyos térdsérülését követően csapattársai az ő mezében futottak ki a Mainz elleni mérkőzésen, így üzenve a kapusnak, erősítve őt a pályára való visszatérésben.
A játékos részéről is érdemes nyitni a csapat felé és sérülése ellenére részt venni a csapat életében. Batik Bence még a Ferencváros játékosaként a csapattársainak félidőben és meccs végén is elmondta, hogyan látta a lelátóról a mérkőzést, így is a csapat részének érezte magát. Ez a fajta magatartás a játékosnak a csapatba tartozás élményét adta, ami a sportpszichológiai munka egyik feladata: közel tartani a labdarúgót a számára olyan fontos közeghez. A rehabilitációs folyamat utolsó harmadában javasolt, hogy a játékos jelen legyen az öltözőben, mérkőzéseken, megbeszéléseken, közös videózáson. Én például azt szoktam kérni csapatfoglalkozások esetén, hogy amennyiben a játékos járóképes, jelenjen meg ezeken az alkalmakon és észrevételeivel, aktivitásával támogassa a hatékony csapatmunkát.

Visszatérés előtt
Az, hogy egy játékos tünetmentes, nem biztos, hogy egyenlő azzal, hogy készen áll a pályára lépésre, hiszen a testi és lelki gyógyulás különböző időben is történhet. A pályára való visszatéréshez közel előfordulhat félelem az újrasérüléstől: „Ha edzek vagy terhelem a lábam, rásérülhetek és oda az egész rehab”. Batik Bence rehabilitációs folyamata vége felé elhatározta, hogy akkor fog visszatérni, amikor megvan a bizalma a lábában. Nem az volt számára a lényeg, hogy minél előbb, hanem, hogy tökéletes állapotban térjen vissza a pályára, ami mai szemmel nézve hatékony stratégia volt részéről. Schäfer András sem sieti el a visszatérését tavaly novemberi bokasérülését követően. Korábban még azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az Union első tavaszi bajnokiján már rendelkezésre álljon, ám ezt már nem tartja reálisnak. A játékos hozzáállása is mutatja, hogy a rehabilitáció során kitűzött célokat érdemes folyamatosan monitorozni, és szükség esetén módosítani azokat. Javasolt továbbá a rövid távú célok folyamatos újraalkotása, hiszen a rehabilitáció során hétről-hétre változhat a játékos fizikai állapota, a fejlődés mértéke.
A rehabilitációs folyamat során tehát a játékosok különböző tempóval haladnak. Ebből adódóan hibás a társas összehasonlítás alkalmazása. Habár a rehabilitációs folyamatnak megvannak az azonos lépései, minden játékos a saját útját járja fizikai és mentális szempontból egyaránt.

Címkép: Gulácsi sérülése