A Bródy-család

>Olvass Bele
>1893-ban elhunyt egy asszony. A neve Bródy Adél volt, mindössze 45 éves volt. Három évvel később már egy kórház viselte a nevét: Adél ugyanis a kor híres lapkiadójának, Bródy Zsigmondnak volt a felesége, aki meg akarta örökíteni az asszony emlékét. Ennek érdekében több százezer koronát biztosított egy jól felszerelt, modern gyermekkórház létesítésére – amely az első gyermekkórház lett Magyarországon. Bár a Bródy Adél Gyermekkórházat a pesti zsidó hitközség tartotta fenn, felekezetre tekintet nélkül kezelték a kis betegeket.

Bródy Zsigmond maga a magyar zsidóság asszimilációjának előmozdítója volt, író, újságíró, szerkesztő, politikus. Ő alapította a Hungária Nyomdát, amely kiadta többek között a Nyugat folyóiratot is. Vagyonát sokféle jótékony célra fordította: például az MTA-nak juttatott belőle, hogy jutalmazhassák a legkiválóbb publicisztikai munkákat; de adott a hírlapírók nyugdíjalapjába is.

Bródy Zsigmond 1906-ban bekövetkezett halála után öccse, Samu vette át a kiadót. Samunak hat gyermeke volt; 1922-től egyikük, László vezette tovább a nyomdát. Ő és felesége, Maróti Dorottya idején a Hungária második virágkorát élte: Dorottya ugyanis annak a Maróti Géza szobrászművésznek volt a leánya, akinek szobrai többek között a Zeneakadémia és a Gresham-palota épületét is díszítik. Míg Bródy László foglalkozott a nyomda kereskedelmi ügyeivel, addig felesége a könyvek tipográfiájával, művészi kivitelezésével.

A házaspárnak három gyermeke született: Péter, András és Ferenc. Bródy András korán beletanult a könyvkiadás mesterségébe. Bár érdekelte a technika, egyetemre járni a zsidóellenes megszorítások miatt már nem volt alkalma. Egy darabig Fejér Lipót matematikaprofesszor meghívására bejárhatott az óráira, ám 1944-ben behívták munkaszolgálatra. Miskolc mellett dolgozott egy munkatáborban; egy ízben kis híján utolérte a végzete, amikor a tábort bombatalálat érte. András azonban ekkor épp az erdőben sétált, így túlélte a katasztrófát. Hamarosan elszökött, és a felszabadult Szegedre ment. Kiadónál akart dolgozni, de nem alkalmazták. A Katonai Ellátó Hivatalnál kapott munkát, mellette matematikát hallgatott.

A holokauszt során a családi nyomdát árjásították, és Bródy László az épületben bujkálva kerülte el, hogy a nyilasok elhurcolják. A háború után újraindította a kiadót, amelynek munkájába András fia is bekapcsolódott. 1948-ban azonban a kommunisták államosították a nyomdát, és Andrásnak más foglalkozás után kellett néznie. Előbb esztergályosként dolgozott, közben közgazdaságtant tanult. Végül ezen a vonalon folytatta karrierjét, és olyan sikeres lett, hogy 1956-ban bekerült az MTA Közgazdaságtudományi Intézetébe. Tanított a Műegyetemen, 1961-ben kandidált, és több külföldi egyetemre is meghívták. 1997-ben Széchenyi-díjat kapott.

Bródy András gyermeke Bródy János zenész, zeneszerző, az Illés és a Fonográf tagja, az István, a király rockopera szövegírója, számos díj és kitüntetés birtokosa, aki a mai napig a magyar zenei élet egyik meghatározó alakja.

Címkép: Bródy Adél szobra a gyermekkórház kertjében volt

 

Holokauszttörténetek