Torgyán emléke

Posted by

Földes Péter

>Hat évvel ezelőtt, 2017. január 22-én halt meg Torgyán József. Volt idő, amikor nála ízesebben senki sem tudta mondani, hogy „Horn Gyula monnyon le!” Ma már mosolygunk rajta, nosztalgiával gondolunk rá, mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezekhez a mai nehézfiúkhoz képest Torgyán doktor talpig úriember volt. Pedig, ő volt az, aki meghonosította a magyar politikai közbeszédben azt a visszatetsző, gusztustalan mentalitást, ami mára felerősödött és mindennapossá vált.
Merthogy, az is ő volt, aki azzal fenyegette a fővárosiakat, hogy patakvér fog folyni a pesti utcán, ha nem teljesítik a kisgazdák követeléseit. Mindez előrevetítette a később Orbán által kiteljesített Budapest-vidék ellentétet, amelyben a főváros bűnös és kozmopolita, míg a vidéki Magyarország tiszta és egészséges, a magyar jövő záloga.
Ellenzékben ez még megmosolyogtató volt, egyfajta bugyuta operett-szerep. Hosszú, véget nem érő, értelmetlen körmondatai is azt sugallták, hogy Torgyán olyan ember, akit nem szabad komolyan venni. A kisgazdák örök és megbonthatatlan vezérének azonban nem csupán a „patakvérezés” miatt lett volna elszámolni valója a sokat hivatkozott magyar emberekkel. Az első Orbán-kormány idején, mezőgazdasági miniszterként ő honosította meg ugyanis Magyarországon az állami pénzből kitömött futballklubok rendszerét. Igaz, az ő idejében még nem voltak tao-pénzek, és csak egyetlen kiemelt egyesület élvezte a felsőbbség támogatását: a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó Ferencváros. A Fradihoz már akkor is dőltek a kötelezően utalandó százmilliós reklámpénzek. Pártjának jelmondatát – Isten, Haza, Család – a gyakorlatban is megvalósította: nagy port kavart annak idején, amikor menyét, aki állítása szerint egy légügyi dinasztia sarja, például magas pozícióba helyezte.
Torgyán József tündöklése nem volt hosszú életű, bukása viszont kifejezetten gyors volt. Torgyán doktor fia, Torgyán Attila ugyanis egy meglehetősen homályos, súlyos következményekkel járó vesztegetési ügybe keveredett, ám az ügy, egyik napról a másikra megszűnt ügynek lenni. Azóta sem tudni erről részleteket, egyedül annyi biztos, hogy a Torgyán József vezette kisgazdák, akiket Orbán Viktor és társai 1998 előtt még szalonnazabálóknak neveztek, nagy hirtelen mégis aláírták a Fidesz által megálmodott két éves költségvetést.
A következő képen már a parlamenti folyosón láthattuk Torgyán doktort. A miniszter a nála évtizedekkel fiatalabb miniszterelnökre, Orbán Viktorra várt. (Hol volt akkor még a Karmelita kolostorban milliárdokért berendezett miniszterelnöki dolgozó!) Orbán hosszan csicskáztatta Torgyánt, aki láthatóan idegesen sétált fel, s alá a Parlament folyosóján, s jobb híján, az ott látható intarziákat tanulmányozta. Aztán végül kinyílt az ajtó, és Torgyán doktor bemehetett a miniszterelnökhöz. Ezt követően vált a fia ügye hirtelen semmivé. Torgyán József pedig „cserébe” lemondott, s visszavonult a politikától. Időnként még megszólalt, esetleges visszatérését lebegtette, ám ez már csupán egy szomorú, szánalmas epizódszerepe volt a magyarországi populizmus egykor fénylő csillagának.