“Belakott” politikai rendszereink

Posted by
Béndek Péter
>A magyar nép semelyik politikai (uralmi, alkotmányos) rendszerét nem döntötte meg, ellenben mindegyiket belakta. 1689, (1867,) 1918, 1920, 1945, (1957,) 1989. Mindig külsô erôk döntöttek kvázi a magyar nép ellenében, de a legjobb esetben is legalább megelôzve annak (vagy egy részének) rácsatlakozását a változásokra.
[Apró adalék: miután 1918 ôsze óta Szolnokig az egész Tiszántúl a kezükön volt, majd bevonultak Budapestre, 1919 késô nyarán a románok már Gyôrig jutottak, amit végül is csak kiraboltak, de jószerivel bármit megtehettek volna az országgal, ami talán sose állt olyan közel a megszûnéshez, mint akkor. A teljes szétesettségében Magyarország fennmaradása végül legalább annyira az antantnak volt köszönhetô, mint Trianon.]
Ezzel nem állítom (pontosabban állítom, de nem lehet konklúzívan érvelni mellette), hogy az Orbán-diktatúra is a külsô körülmények jelentôs változásával dôlhet csak meg, de az biztos, hogy a politikai kompetenciáink nagyon gyengék, ill. nem látom a fordulat belsô szellemi, erkölcsi, érzelmi, anyagi forrásait. Érdemes volna bármely ellenzéki vezetônek ebbôl a (kritikai) alapállásból — kényszerbôl — tekinteni a nemzetre, jobban érezné a feladata súlyát.
Az ellenzéki választónak emellett pedig érdemes volna azzal is megbarátkoznia, hogy pártjai vezetôinek gyakorlatilag nulla tudása és felkészültsége van a feladatra. Nulla.

Címkép: Horthy bevonul