Risza

Posted by

Tamás Ervin

>Szerda este társadalmi egyeztetésre bocsátotta az Igazságügyi Minisztérium az uniós kohéziós források lehívásához elvárt reformjavaslatait az interneten. A külön nem kommunikált salátatörvény számos ponton próbál megfelelni az Európai Bizottság által elvárt követelményeknek, de a Portfolio információi szerint még alapos értékelés vár a tervezetre, és az Erasmus program hamarabb feloldódhat a brüsszeli tilalmak alól – írja a Portfolio.
Nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy kitaláljuk: egy stréber buzgóságával fogják kielégíteni azokat az EU-kívánságokat, amelyek néhány trükkös fogásnak köszönhetően nem voltak elég konkrétan megfogalmazva az első ajánlat igazságszolgáltatással foglalkozó ajánlatában. Nem tévedünk – gondolom – akkor sem, ha a közeljövőben is gyors, rugalmas és készséges lesz a korábban gőgös, rátarti és szuverén magyar kormányzat, amely belföldön e puhaságát szokás szerint igyekszik szóban, valamint egyéb területeken leplezni. Például orosz ügyekben, széles és csalafinta módon. A tényeket sutba dobva sikerült a társadalom egy részével elhitetnie azt, hogy a szankciók elsősorban Európának és nem Oroszországnak okoznak kárt, s mindig a küllők közé akasztva a botot, véleményüket bátor indítványokra váltják, majd megszavazzák őket, esetleg tartózkodnak. Egészen profi apparátusuk lehet ahhoz is, hogy pontosan kikutassák, hogy az orosz oligarchák közül melyiket méltatnak védelemre, mentsék meg őket kinti vagyonuk zárolásától, és miért pont azokat? Ebben a félsiker is siker, amit talán Moszkvában is díjaznak, hiszen vagy az itteni rezidenseik, vagy ottani információk alapján készül el a szuverén magyar lista. Nincs olyan eset, alkalom, hogy a magyar kormány ne éreztesse különvéleményét, még történészi holdudvaruk egyik-másik oszlopos tagja is sajátos államelméleti fejtegetésbe kezd, igazolva a különleges katonai művelet okát, a Nyugat hibáit, agresszori mivoltát. A kormányzati kommunikáció feltűnő egyoldalúsága a régi szovjetbarátságot idézi, már csak a gyárkapuk előtti feliratok hiányoznak.
Azt viszont képtelen vagyok megjósolni, hogy mit hoz ez a magyar jövőnek, még szűkebben és pragmatistán – mit hoz ez a konyhára. Attól félek, hogy ez a kettős látás, a sok kétértelműség, ravasz
libikóka semmit. Ez a sötét történelmi szituáció, mint általában, kiköpi a langyosakat, különösen azokat közülük, akiknek még a zsebük is üres. A hosszan tartó, koncepciózusnak mutatkozó riszálás a világ színpadán nem túl célravezető. Igaz is, közben azért mi már választottunk. Középhatalmilag.