Lehetne biztonságosan társalogni?

Posted by
Ferber Katalin
>Tehát, a Gábor György “ügyről”. Előrebocsátom, hogy az elmúlt néhány évben talán öt alkalommal nyilvánítottam írásos véleményt az otthon(?) folyó ügyek valamelyikéről. Most azonban olyan szélsőségeket ért el a hazai szellemi higénia teljes hiánya, hogy saját erkölcsi mércém kötelez a véleményem leírására. Még valami: senkit sem ismerek személyesen az “ügy” résztvevői közül. Nem működik (esetemben) tehát, az ellenség-ismerős-haver-megdumáljuk séma. Aki akarja, elolvashatja Hont András és Konok Péter (zanzásított) “véleményét” a Nyugati fény oldalán, Gábor Györgyről, de legfőképp a két ember önmagukról alkotott véleményéről. Ugyanis mindaz amit gyalázkodóan leírnak Gábor Györgyről, az önmagukról szól, többféle értelemben is.
Gábor Györgyöt, már amit én az írásokból megértettem, porig alázták, “percemberkék” (utóbbi Hermann Zsuzsa kifjezése, Új Népszabadság). Csakhogy. percek (kiszámolná valaki?) valamivel több mint tizenkét éve telnek. Internalizálják oly sokan, magukat írni-olvasni-ezeket felfogni képesnek tartott személyek a minősíthetetlenül otromba, gonosz, rosszindulatú, ócska “médiaszabadságnak örvendező” elveikkel a 12 éve regnáló rezsimet, jutalmuk pedig a félművelt kvázi-gondolkodók harsány tapsa.
Hogy mindez TGM halála után nem sokkal történik (mert ne áltassuk magunkat, folytatása következik) az egyenesen a Bayer Zsolttól már jólismert.-reherészés, kummogás, élénk bólogatás, na eztet jólmegmondta- stílusára maradékhajaz.
Elég volt. Nem külföldről osztom az észt, (nekem már alig maradt valamennyi) nem okoskodom, mit NEM kellene tenni az otthoniaknak, s mit IGEN. Gábor György nincs a FB-on, (többek szerint majd visszajön) és ez súlyos szellemi veszteség. Nemrég Bojár Iván András barátom (ha nem sértő ez számára) kért sokunkat, hogy üljünk le egymással, próbáljunk a szabadság kis köreiből nagyobbakat csinálni, gondolatainkkal szemléletünkkel és kulturált stílusunkkal.
Én mást, másként javaslok. Lehet(ne) alternatív, az interneten működőképes (biztonságos) társalgásokat folytatni, amelyekben csak az venne részt, aki a gondolatok és a gondolatcsere elkötelezett híve. (Nem a megoldjukokosba-széles mozdulatokkal rikácsolók). Bármit megszervezek, tudom nincs idő (sem), energia (sem), pénz (sem) türelem pedig a legkevésbé. Mégis, erre mindannyian rákényszerülnénk, ha mernénk felismerni, hogy “horul a szurok” (E.P.) Nem maradt senkinek sok ideje, úgy sejtem. Tisztelettel és őszinte megbecsüléssel Gábor György iránt, no meg mindazok iránt, akik merik átlátni a végzetesen fenyegető és fojtogató helyzetet. Már mindez tegnap elkésett lépés lett volna. Muszáj megpróbálni.