Az emberi szellem Bábele

Posted by
Batka Zoltán
>Újra és újra iszonyú lehangoló élmény fideszessel beszélni, de ez nem újdonság. Az sem igazán, hogy tulajdonképpen társadalmi értelemben olyan, hogy fideszes igazán nincs, csak a társadalom deklasszált, illetve 100 IQ alatti része, ami mára szimbiózisban egyesült az egykor fiatal egy-komcsi-ex libsi karrieristák erre kapható, semmire nem finnyás, ám annál pénzéhesebb társaságával. Unalmas.
Ami inkább érdekes, az, ha az ember megpróbálj megérteni, leírni a társadalmi hülyeség szerkezetét, feltárni a nyáj agresszivitásának a hajtóerejének a forrásait.
Az viszont nem unalmas.
Ijesztő. Ahogy a valóság gúnyt űz a valóságot kutatóból, alapjait kérdőjelezi meg az addigi tudásának.
Ilyen lehetett, amikor Einstein leírta a híres egyenletét, majd rájött arra, hogy mindez matematikailag elvezet egy olyan pontra (ez volt a gravitációs szingularitás matematikai sejtése) ahol fizikailag semminek semmi értelme sem marad.
Einsteinből saját egyenletei csináltak hülyét. A mester jobb híján csak olyan furaságokat tudott mondani, hogy “a természet csak nem engedhet meg magának ilyen bizarr dolgot” Ez volt Einstein egyetlen tévedése. Azóta már a távcsőben is láthatóak a fekete lyukak. Ott vannak és beleröhögnek tudomány arcába azzal, hogy létükkel igazolják a fizikai valóság semmibe foszlathatóságát.
A nyomorult Fideszhez visszatérve: propagandáját, sajtóját is gyakorlatilag arra találták ki, hogy a társadalom alul művelt vagy éppen totálisan műveletlen, frusztrált, bizonytalan részének raklap egyszerűségű mondókákat adjanak a szájába, ami visszaadja az ilyen szerencsétleneknek az elveszett, vagy soha nem is volt magabiztosságtudatát. Ezek azok a szerencsétlenek, akik az iskolában elhiszik, hogy minden ember egy kincs, egyediségében tökéletes vízcsepp stb. azután egy nap arra jönnek rá, hogy a valóság egy picit más, az idő elrohan, az öregedés pedig sajnos többnyire magányosan éri az embert és a várt bölcsesség nélkül.
A többség ettől komoly pánikba esik, és a partra vetett és folyóba visszaevickélni próbáló hal elszántságával vetődnek minden identitás-szerű izére – ideológia, vallás, nemzet – és aggatják magukra azt, mivel az nekik a világban való tájékozódás, a közösséghez tartozás illúzióját adja és tompítja a bennük a valóság okozta pánikot, a valós személyiség hiányából fakadó, tomboló üresség kínzó érzését. És minél inkább pánikolnak, minél inkább dolgozik odabent a nihil lelki vákumja annál inkább ragaszkodni fognak az ilyen szellemi kacathoz, és iszonyú agresszíven rontanak mindenkire, aki megkérdőjelezi a kactatjaik értékét, eredetiségét.
Na szóval, az ilyen figurák irgalmatlan hálásak, ha valaki egyszerű, általuk is felfogható és továbbadható, kétbites világmegfejtéseket ad nekik, mivel az nekik lézer-bikacsök amivel a szellemi kétkedés és relativizmus zavaros, szürke árnyékvilágában megvédhetik a nehezen megszerzett magabiztosságukat és a nagy identitásukat. Minél primitívebb a mondás, annál inkább felfogják és minél inkább felfogják utána annál inkább fogják saját, kimunkált nagy meglátásukként teríteni a demagóg csasztuskákat. És minél inkább hiányzik belőlük a valódi, emberi intellektus annál inkább fognak azonosulni a demagóg politikai technikus által előállított egyen személyiséggel.
Ez eddig világos. Itt jön a csavar.
Sajnos a demokratikus társadalom számos önellentmondást, sőt, hazugságot hordoz magával ami ilyenformán elősegíti saját ellehetetlenülését.
Az egyik, hogy a liberális nyugati társdalom hozta individualizmus és személyiségkultusz azt a kamut adta-adja el, hogy egy éjsötét gyökér véleménye ugyanolyan értékes és fontos, mint mondjuk egy három nyelven beszélő szívsebészé. Vagy legalábbis a debilek véleményében mélyen, felszín alatt van valami egyedi, értékes. A részint kereszténységből (ember isten földi mása) kiinduló individualizmus soha nem tudta elfogadni azt a nagyon egyszerű tényt, hogy a személyiség pont ugyanolyan primitív organizmus mint a bicepsz. Ha valaki nem fejt ki erőt, nem edz, akkor az bizony elsorvad.
Ugyanez a helyzet a személyiséggel.
Sajnos a rögvalóság az, hogy bizonyos életkor után, ha az ember hozamosabb ideig nem művelte magát, saját válaszok helyett örömmel ugrott a feltálalt szellemi gyorséttermi szarra, nos, akkor a akkor a személyiség, az intellektus pont úgy leépül, mint az elrenyhült izomzat.
Vagy éppen gyakorlatilag megsemmisül. Én ismerek személyiség nélküli embert. Mániásan közhelyesen beszél, soha nem mond semmi olyant, amit az ember már nem hallott ezer helyen. Egyszerűen ilyen van és kész.
A másik nagy önellentmondás a racionalizmus „cogito ergo sum” tétele. Értelmezem a világom, tehát létezem. Descartes idején még lehetett úgy-ahogy értelmezni a világot. Ma már a kvantummechanika, a genetika, a húrelmélet, a mesterséges intelligenciák korábara ez képesség elveszett. Egyszerűbben: ha Descartes ha bement a konyhájába mondjuk rántottát csinálni, akkor ott látott sütőt, serpenyőt, fakanalat. Ha ma mi bemegyünk egy konyhába, az teli van zsúfolva olyan eszközökkel – neonlámpa, turmixgép, mikrohullámú – amelyeknek a működésének a megértéséhez egy élet is kevés. Már az egyetlen, úgy-ahogy racionális álláspont a belenyugvás. „Gondolkozom, tehát tudom, hogy hülye vagyok” – nagyjából így szól a mai racionalizmus.
Ez az, amivel az ostoba hülyék népe nem tud, felfogni, elfogadni és ebből a feszítő érthetetlenségből adódik dühük és erejük.
Hogy a racionális tudományosság voltaképpen a racionális tudományos világot rombolja le körülöttük. A szellem bábel tornya épült: egyre magasabbra nyúlt a torony, majd eljutottunk oda, hogy mára voltaképpen semmit sem értünk meg semmiből. Iszonyú ellentmondás ez. A gondolkodó ember ma belenyugvó: elfogadja, hogy megvalósult az emberiség nagy álma, tudunk repülni. Csak éppen effektíve alig vannak segédfogalmaink sincs arról, hogy miért maradunk fent a levegőben.
Ez adja a hülyék szabadságharcos-öntudatát: ők viszont az individualizmusok okán jogot formálnak arra, hogy értsék, hogy vakcina miért hatásos vagy miért nem. Ők jogot akarnak formálni arra, hogy kontrollálják a 4G technológiát. Ők jogot akarnak formálni arra, hogy értsék, hogy miből lett a világ és megkérdőjelezzék, hogyan lehetett egyetlen morzsányi szingularitásból egy világegyetem, vagy éppen egy mozdulattal lesöpörjék ezt a tudást az asztalról, mivel úgy látják, hogy az pont úgy nem tudás, mint az ő primitív ostobaságaik arról, hogy pl. Istenke egy szép napon úgy döntött, hogy legyen.
Ilyen értelemben lett posztmodern korunk a renyhe szellemű türhők lázadása és a hozzájuk verődött entellektüelleké, akik úgy látták, hogy még a vérbutaság is jobb, mint a modern tudomány által előállított nihil.
Az csak egy technikai plusz, hogy jöttek a közösségi platformok elterjedése és hopp hamar kiderült, hogy a századokon át elnyomott, „másodlagos intelligencia” (hülyék) ezekben a virtuális kaszárnyákban sokkal jobban megszervezhetőek, a belőlük gyúrt politikai massza sokkal gazdaságosabban üzemeltethető, mint a lényegénél fogva bizonytalan és megosztott értelmiség.

Hát így vagyunk, ez a trumpi és orbáni társadalmi rák fő hatómechanizmusa és pontosan emiatt nagyon nehéz az ilyen agresszív tumort felszámolni. Mert fő vonalaiban tumorsejt pont azáltal válik tumorsejtté, hogy sokkal “sejtszerűbben” működik mint a normál sejt. Ugyanígy: a mai kor butasága a racionalizmusból és az individualizmusból fakad éppen ezért jelent halálos veszélyt a racionalizmusra és individualizmusra is építő demokráciákra.

Címkép: Id. Pieter Brueghel: Bábel