Lassú kassza, fecsegő kassza

Posted by

Hámor Szilvia
>Egy holland áruházlánc, a Jumbo, vezette be kísérleti jelleggel, hogy azon vásárlói részére, akik a gyors árubepittyegés, fizetés, viharos távozás helyett szeretnének egy kicsit még elidőzni a boltban, és pár jó szót is váltani az eladóval, szertartást, szociális interakciót csinálva a vásárlásból, és különösen a magányos, egyedül élő idősebbek tartanak erre igényt, de nem csak ők, olyan kasszákat nyitott meg, ahol a vevőket nem csupán jó szóval tartják, de az árut sem olyan sebességgel olvassák le, amit az áru bepakolásával le se lehet követni, ami sokaknak nagyon idegesítő és frusztráló jelenség, mert azt sugallja számukra, hogy tulajdonképpen ügyetlenek, és egyébként is, mit rontják itt a levegőt, mit tartják fel a sort, fizessenek és húzzanak a fenébe.
Nos, a holland lassúkasszával találkoztam hétköznapi spanyol kivitelben élőben.
Nem kassza, hanem piaci sajtárus, olyan 6-8 ember állt sorba előttem, amiből arra következtettem, hogy 5 percnél tovább nem tarthat sorra kerülni. Nem így történt. 5 perc eltelt, a sor nem fogyott, 10 perc után sem, elkezdtem felfigyelni, mi történik ott elöl. Irgalmatlan lassúsággal zajlottak a dolgok. Ha valaki kért 20 dekát az érlelt, kemény juhsajtból, akkor csak a sajtvágó kés megtisztítása percekig tartott, közben
ki tudja, miről lefetyeltek, az idősebb, színes hajú eladó hölgy, akinek a fürtjei a szivárvány összes színében pompáztak, olyan alapossággal tisztította meg a kést, mintha a sajtvágó kések tisztasági világolimpiájára készülne, a lehasított sajtdarab papírba csomagolása, majd pedig zsineggel való átkötése olyan komótossággal zajlott, hogy közben a vevővel, szintén idős hölgy, gurulós kocsival, az egész hétvégi
várható menüsort, és az összes, vasárnapi ebédre várható rokon hogylétét végig tudták beszélni, beleértve azt is, hogyan szokott be a kis Jose az óvodába.10 percbe telt egy vevő kiszolgálása. 10 hosszú, fecsegéssel eltöltött kőkemény percbe.
Itt gondoltam, hogy kiszállok, mert még öten álltak előttem, és az hasonló tempóval 1 óra majdnem, és még helyi banánt is szerettem volna venni, ahol szintén nagy sor volt, és annyit nem ér az egész. Aztán hátrapillantottam, időközben egy csomóan beálltak mögém, mintha itt lehetne kapni a világ legjobb kecsketúróját, vagy a legfinomabb almogrotéjét, ami paprikás-fokhagymás-olívás isteni juhtúrókrém
Gomera szigatéről. A sor nem fogyott, hanem nőtt, no jó, lássuk, mit tud az a sajt.
Elöl locsogott az eladó a vevőkkel, s közben a sorban állók is fecserészni kezdtek, én a mellettem álló nyakig tetkós francia csajjal az időjásról, a füle alatt két delfintetkó, pusziszkodnak, volt időm alaposan megfigyelni, majd valami holland öregúrral, kezében mercadonás szatyor, a megyekettőben játszó helyi focicsapatról, hogy mikor lesz meccse, és milyenek a kilátások. A kilátások mindig pompásak, az élet szép, süt a nap, jaj de kiváló az a paprikás sajt, kóstolja meg, fiatalember, ennek ismerete nélkül nem lehet teljes az élete. Hogy honnan? Budapestről? Csodálatos város, Zoli, az autószerelő is onnan van, sokat mesélt róla.
Valahogy eltelt az idő, tán egy óra is elszaladt, egész elveszett az időérzékem, mert egy olasz házaspárral is kellett diskurálni a spanyol étkezési szokásokról, és hirtelen nem minden kifejezés jutott eszembe olaszul, a férfi, Luigi, szóval tartott, amíg a  neje, akiről azt is megtudtam, hogy középiskolai tanár, és kiválóan készíti az epres tiramisut, és román takarítónőjük van, az unokaöccsük meg elszegődött hivatásos katonának, pilóta, komótosan és gyakorlatilag teljesen letarolta a boltot, elvittek mindent, ami mozdítható, utánuk nekem csupán egyetlen dobozka gomerai almogrote maradt, így hát nem is volt kérdés, mit kérek. Ne haragudjon, szabadkozott az eladó, a férjem hamarosan érkezik a friss áruval, úgy negyedóra,
legfeljebb fél, és újra lesz minden, megvárja itt? Vagy visszajön később? Tudja mit, hagyja azt a 3 eurót, ezt a túrót ingyen odaadom magának, és még három receptet is elmesélek, mit kell belőle csinálni. Érti?  Majd lassan mondom. Váltsunk angolra?
Well. The first recipe is…