Posted by Pársoros jegyzetek
>Nagy Bandó András
>Mármint a falra hányt. Nem őrültem meg, valódi falra hányt igazi borsóval fölösleges kipróbálni, a borsó esélytelen, nem kérdés. Az már érdekesebb kérdés lenne, hogy a tengerparti szikláknak csapódó hullámok
koptatják-e a sziklákat? Mint ahogy tudjuk, mert láttuk, hogy a márványlépcsők széle is megkopik a rajta lépkedők cipőtalpától.
Mindezt azért sorolgatom, mert tapasztalatom szerint szaporodnak a már a reményben is kételkedők, akik örömmel olvassák írásaimat, de erősödik bennük a kétely: ebben a bebetonozott NER rendszerben van-e még értelme a morgolódó kritikának? Érdemes-e még írni, szólni, mondogatni a magamét, meg
a másokét.
Minap szatirikus hangvételű, többek által vitriolosnak mondott írásom jelent meg a Magyar Hangban a kormányfő fizetésének emeléséről, és bár legtöbben egyetértő szavakkal nyugtázták, akadt, aki megjegyezte: aki hatalmat gyakorol (szerintem szolgálatban van, demokráciában a hatalmat a nép
gyakorolja), s a mézesmadzag közelébe kerül, bizony előbb-utóbb rászokik a potya mézre, és előbb-utóbb a csupasz zsineg marad, a népnek meg a spárgaleves madzagból. Még azt a kérdést is megkaptam: ilyen helyzetben én képes volnék-e ellenállni a kisértésnek? Egyáltalán: van-e még olyan ember, aki nem nyúl a köz pénzéhez? Leegyszerűsítve: hihetünk-e még abban, hogy vannak tisztességes, becsületes és jó emberek.
Egy idézettel válaszoltam, ezt emelem most ide: „1908 októberében Shackleton negyedmagával nekivágott a Déli-sark felé vezető útnak… (a Beardmore-gleccsernek vágtak neki)… Utolsó megmaradt szánhúzó pónijuk szakadékba zuhant. A négy ember most már maga cipelte, vonszolta felfelé a 160 kilométer hosszúnak bizonyuló gleccseren az élelemmel megrakott szánt. Shackleton mindenben az élen. Ő dolgozott a legtöbbet, és ő evett a legkevesebbet, mert a magáéból titokban mindig odacsempészett egy keveset a társai élelméhez. Ő kelt leghamarabb, ő feküdt legkésőbb, és jó kedélye egyetlen percre sem hagyta el. Tréfálkozott, társai tűzbe mentek volna érte. Hallatlan erőfeszítések árán feljutottak a fennsíkra.” (Rockenbauer Pál: Amiről a térkép mesél, Móra Kiadó) Ugye, nem kell hozzátennem semmit… (Megjegyzem: a hidegben én is tűzbe mentem volna, ha lett volna egy kis tűz.)
Miután ezt rögzítettem, elém került Bíró Ferencnek, a minap megalakult korrupcióellenes szervek, az Integritás Hatóság és a Korrupcióellenes
Munkacsoport elnökének mondata a Bloombergnek adott interjúból: „Nem Orbán rendszere korrupt, hanem az emberek.” Bíró azt is kijelentette, hogy nem szabad egyenlőségjelet tenni a kormány és a korrupció közé. Nem szeretem, ha megmondják, mit szabad, s mi nem. És azt sem szívlelem, ha bárki általánosít.
Az is zavar, hogy Orbánnak „rendszere” van, ahelyett, hogy egy teljes, egész népe-nemzete lenne. Mint kiderült, neki az a konzultáló, 17 és fél százalékot kitevő 1,9 millió(nak mondott), „97 százaléknyi” magyar a teljes magyarságot jelenti. A maradék 6-7 millió pedig csak úgy van. Úgy van!
Címkép: Shackleton és hajója