Még egyszer az Erasmus-ügyről

Posted by

Ferber Katalin
>Van ez az Erasmus-ügy,  vagy is inkább skandalum (botrány), holott nem először, s nem is utoljára, (mint több gyakorló szakértő már megírta) NEM az ösztöndíjak és kutatási pénzek felfüggesztése az igazi baj, hanem a magyarországi alapítványokba (át-ki) szervezett egyetemek  tudományos és oktatói színvonala. A világ több országában évtizedek óta komoly erőfeszítések zajlanak annak érdekében, hogy nagyjából azonos színvonal, dokumentálható (és hasznosítható) tudás kerüljön a diákok fejébe egy külföldi egyetemmel, hogy a követelményrendszer hasonló (vagy épp azonos) legyen, ezt hívják credit-kölcsönös
beszámításnak.
No akkor jöjjön egyetlen példa, ami azonban nem egyedi.
(Összesen hat japán egyetem a mintavétel, nem sok ez, de valamennyit elárul a probléma súlyosságáról.)
A szigetországban vészesen fogynak a felsőoktatásba jelentkező diákok. Súlyos probléma a diákok tényleges angol tudása is (pontosabban annak hiánya). A probléma (csökkenő diáklétszám, nyelvtudás hiánya) egyszerre megoldható, mondta a japán oktatásügyi miniszter, ha minden egyetem bővíti csereprogramjait.
Csakhogy. Az egyetemek jelentős része tandíjas (USA, Európa stb.), a diák pedig akármiért nem fizet. Kölcsönös credit-beszámítás: ez a lényeg, a többi meg majd meglesz a titokzatos, tele rejtélyekkel büszkélkedő helyszínen: Japánban.
Rengeteg nemzetközi csereprogram volt és van a szigetországban. A 21.század első évtizedében azonban ezek nagyrésze súlyos gondokkal küzdött, melynek oka az volt, hogy a szóban forgó egyetemeken (még a leghíresebbek némelyikén is!) még MA fokozattal rendelkező tanárok sem voltak, angol tudásuk gyér, s emiatt egyre fogyatkoztak a külföldről jelentkező diákok. Ha azonban nincs elég külföldi diák Japánban, akkor a japán egyetemek nem tudnak megfelelő létszámú japán diákot külföldre küldeni, no ez tényleg nagy baj!
Négy egyetem nemzetközi programját szerveztem újjá, csődjük előtt nem sokkal. Nemzetközi (kétnyelvű) pályázat kiírása történt, az interjúk nyilvánosan zajlottak, s az a tanár kapta meg az állást, aki nemcsak PAPÍRON rendelkezett a szakma követelményeivel, de kurzusleírásain kívül ténylegesen tudott tanítani. (Ez ugyanis nem magától értetődő.) A teljes étszervezés után minden program sikeres lett: rengeteg külföldi diák jelentkezett, az egyetem vezetése elégedett volt.
Kivéve egy híres felsőoktatási intézményt, ahol a nemzetközi programban tanító, helybeli kollégák kétharmada elviccelte az órái többségét, (semmiféle tudományos teljesítménnyel sem rendelkeztek e kollégák). A külföldi diákok írásban tiltakoztak, a legjobb nyugati egyetemek fele nem küldött többé
diákot erre a programra.

A végeredmény: a minisztérium nemzetköziesítette a legtöbb egyetemet, (pénzügyi támogatással) s egyúttal megkezdte a szigorú tudományos teljesítmény írásos rendszeres számonkérését minden egyetemi oktatótól.
Egy évtized alatt –  mert ennyi kellett, –  újra rengeteg külföldi diák pályázott a japán csereprogramok valamelyikére.

Címkép: Japán egyetem