A többi néma csend

Fábián András
>Nem akartam én írni erről. Ha meghal egy ember, még ha „természetes” körülmények között is (a halál természetes dolog), az is a legnagyobb fájdalom, pótolhatatlan hiány. Amikor viszont megölnek valakit, az nem „természetes”, az bűntett. A legsúlyosabb és még fájdalmasabb a hátramaradottaknak. Űr, hideg és csend mard az után, aki elmegy.
Akármekkora is legyen a zaj, amit keltenek a szeretett, vagy egyáltalán nem szeretett eltávozott után, azért mégis csak a csend az, ami a halált követi. Vannak persze, akik óriási veszteségükről sopánkodnak (holott azt sem tudták, hogy a megboldogult valaha a világon volt), és vannak, akik vért követelnek a vérért. Gyilkos indulatokkal keresik a szerintük a vétkest, a felelőst, a … Mintha ez már bármit is változtatna a megváltoztathatatlanon. Aki meghalt, nyugodjék. Aki meg él, az emlékezzen kegyelettel, hajtson fejet. Ha pedig szükséges, vonja le a megfelelő következtetéseket.
A fiatal rendőr – immáron főhadnagy – haláláról elmélkedem. Értelmetlen halál, ha onnan nézem, hogy egy szép, fiatal, élete kezdetén lévő embert veszítettünk el. Hősi halál, mert tudjuk, hogy a rendőr nap mint nap kockára teszi az életét, amikor szolgálatát végzi. Szolgál. Alázatosan, a törvényeknek lehetőleg megfelelően és kizárólag arra koncentrálva, hogy az állampolgár mindenkor biztonságban érezhesse magát. Vannak persze kivételek. Most azonban a kivételekkel és a rossz példákkal nem kívánok foglalkozni.
A rendőr a törvényeknek van alárendelve. A törvény vagy az elöljáró parancsának köteles engedelmeskedni. Lefényképezi a gyorshajtót, és amikor a brutális összegű csekk megérkezik utálják, mint a bűnt (érdekes hasonlat ez ebben az esetben). Kirendelik a végrehajtások, kilakoltatások biztosításához. Védik a végrehajtót a civil aktivisták esetleges agressziójától. Hősök a civilek is, övék a szívünk, lelkünk. Rohadt rendőr, mert védi a végrehajtót. Utóbbiaknak most meglehetősen visszaesett a számuk, mivel egy jelentős mennyiség éppen a hűvösben csücsül – korrupciós bűncselekmények miatt. A lebukások vélhetőleg még
korántsem értek véget. Mégsem hallottam, vagy olvastam olyat, hogy mocskos, embertelen végrehajtó. Úgy gondolják az emberek, hogy ő csak a bíróság ítéletét hajtja végre…
A rendőr viszont ott van az emberek orra előtt. Teszi, ami a dolga, teszi, amire a törvény kötelezi, amire parancsot kap. Ha nem tenné, ő is mehetne a bíróságra, aztán a végrehajtók mellé a hűvösbe (vajon a börtöncellákat sem fűtik mostanában, mint ahogyan a gyerekek iskolatermeit?!). A rendőr ritkán alanya az állampolgár elismerésének, pedig, ha kell, életet ment, bemegy a tűzbe, beugrik a vízbe, elsősegélyt nyújt. Volt olyan kollégám, aki közlekedési rendőr volt, baleseti helyszínelő. Tizenévig csinálta, aztán egyik napról a másikra nem bírta tovább. Egy négy gyermekes család autóbalesetéhez rendelték ki helyszínelni. Senki nem élte túl a frontális ütközést. Hetekig nem tudott utána aludni, pedig addigra már sok mindent látott. Összeomlott. Soha többé nem ment baleset közelébe. Mert a rendőr is ember.
Most, amikor meghalt egy rendőr, mégis akadt, aki talált párhuzamot azokkal a rendőrökkel,
akik a kilakoltatásokhoz asszisztálnak. Még nem olvastam, de várom a szemkilövető
párhuzamokat is. A parlamenti jelentés szerint a 2006-os puccskísérlet „… során csak október
23-ához kapcsolódóan 80 rendőr szerzett sérülést, közülük 9 súlyosat, 11 fő került kórházba,
és szeptember 18-a óta összesen 319 rendőr sérültje van a zavargásoknak.” 2010-től aztán a
Fidesz, mint kormányzó párt, folyamatosan éreztette a rosszallását a testülettel szemben. Első helyen azonban amnesztiában részesítette azokat, akiket rendőri eljárás alá vontak. Tehették, mert a puccskísérletet 2006 után, az ismertetett rendőri és civil áldozatok ellenére, nem követte semmiféle büntetőeljárás, a felelősök és főleg a háttérben megbúvó felbujtók felelősségre vonása. De ez egy másik történet.
Ugyancsak gyakran halljuk a vérben forgó szemekkel huhogóktól, hogy a belügyminiszter mondjon le. Én ugyan nem bánom, ha lemond, de mit tehetett volna az a miniszter többet, mint az intézkedő rendőrök. Számos dolog van, amit felvállalt, és amihez saját bevallása szerint sem ért, de a rendőri munkát alaposan ismeri, ahhoz nagyon is ért. Érdekelte is a rendőrök szociális és szakmai helyzete, amíg országos rendőrfőkapitány volt. Törődött is vele.
Akkor. Tanúsíthatom. Aztán ő is aktív eszközévé vált a miniszterelnöke bosszúálló, rendőrgyűlölő eszköztárának. Ennek azonban a fiatal rendőr halálához megintcsak semmi köze.
Azt is hallani, hogy kivonták a büntetőeljárásból a gyilkost. A valóság ehhez képest az. hogy az őrjöngő elkövetőt kényszergyógykezelésre beszállították az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe. A kényszergyógykezelést abban az esetben rendeli el a bíróság (!), ha valaki személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követ el, de elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy szabadon hagyása esetén újabb bűncselekményt fog elkövetni. Az IMEI körülményei azonban ugyancsak a börtönviszonyokhoz hasonlóak. A fogvatartás időtartama nem korlátozott, vagyis
akár élete végéig is ellesz ott az elkövető.
Végső soron szögezzük le, hogy a tragédia megtörtént, elvesztettünk egy értékes embert. Az ebből a szempontból nehezen kritizálható büntetőeljárás folyamatban van, az indulati elemeknek nincs sok értelme. Emlékezzünk inkább kegyelettel a rendőrség hősi halottjára, Baumann Péter főhadnagyra, aki szolgálatteljesítés közben vesztette életét. Jó rendőr volt.