Imádkozzunk!

Iván Gizella
>A hivatalos adatok szerint a kormány tizenkét év alatt 220 milliárdot költött külföldi templomok felújítására. Ezt a pénzügyminiszter közölte nemrég a jónéppel. Micsoda dicsőség ez minden magyarnak -, hiszen a sok imádkozóhely mind az én pénzemen újult meg. Bizony, meg a ti pénzeteken kedves magyarok.
Bevallom, ezt az egészet nem nagyon értem. Mármint, hogy miért kell nekem ortodox és keresztény templomokat felújítani? Igen nekem, bár én erről soha nem döntöttem és még felhatalmazást sem adtam kegyelmes uraméknak, hogy ezt megtehessék. Persze, még ez lenne a kisebbik baj, mert lehet, kis újságíró agyam nem képes követni a kormány nagyívű elképzeléseit, terveit, s meg is érdemlem, hogy bután halok meg. Pedig milyen jó lenne belelátni a fejükbe. Vagy inkább ne, mert lehet, megijednék, ha megtudnám az igazat. Jó, csak vicceltem, mert tudom. Hogyne tudnám. De az (i)gazságnál mindig érdekesebb, hogy mi
a magyarázat?
A legfrissebb, a libanoni templomokra nyújtott kétmillió dollár támogatás. Ezt úgy magyarázták, hogy ezzel is segítenek csökkenteni a migrációt. Na jó, attól félni kell, csak csökkentsék. (Ha valakinek nem jönne át, ez irónia.) Ezt a migrációs dumát azonban remélem, csak az képes elhinni, aki egy birka agyával
rendelkezik.
Mert mondjuk Libanonból, vagy Mexikóból nem azért vándorolnak el a jó emberek, mert nincs hol imádkozni, hanem azért, mert szabadságot akarnak és jólétet és elsősorban jókat enni. Mondjuk homárt. No azt a templomban meg nem lehet. De ott a szabadságot sem kapják meg. A templomokban ugyanis ma nem, hogy fel- és megszabadulnak az emberek, inkább gúzsba kötik a lelküket. Függővé, szolgává teszik őket. Majdnem minden vallásra igaz ez, a guruk, a papok, a pópák, mind lélekvadászok. Érezd magad bűnösnek, mert az vagy, de majd mi megszabadítunk. Kit a pénzétől kedves hívők, kit pedig a saját akaratától.
Szóval így vagyunk. Nem kell elégedetlenkedni, inkább imádkozzunk.
Amíg mi a Miatyánkot mormoljuk, addig a magyar kormány tetszeleg az álkereszténységében, hiszen, ha igazi keresztények lennének, akkor nem magukkal és a haveri körrel, a meggazdagodással törődnének, hanem a néplélekkel, a népjóléttel. Amit tizenvalahány év alatt sikerült teljesen csődbe és apátiába taszítani.
Nem, nem fogom most sorolni, hogy mi mindenre lehetett volna fordítani a külföldi templomokra elszórt pénzt, úgyis tudjuk. Csak a vezényszavakat mondom el: oktatás, kultúra, egészségügy, nyugdíjak, a szegénység felszámolása.
Azért ne panaszkodjunk, ehelyett kaptunk mi kastélyokat, szállodákat, palotákat, Balaton partot, kisvasutat, stadionokat, csudajó repülős- és hajós utakat, úri ebédeket Rómában, vadászkalandot Északon, magánklinikákat, fizetős oktatást, ja és ne feledjem, igazi aranyszarvast.
Bocsánat, lehet butaságokat beszélek? Igen, hiszen tudni kell, a nép, a mi népünk jólelkű. Ezeket a csodákat a nem magának akarta, dehogy! Meg sem érdemelné, s tudja ezt jól. Ezek a kiváltságok, a jólét és anyagiak mind-mind olyanok, amiket a nép, az istenadta, a választott képviselői útján élvezhet.
Jól van ez így? Persze hogy jól.
Na ugye.