Ülök a taxiban…

Posted by

Perintfalvi Rita
>Hogy mi mindent megtud az ember!
Például azt is, hogy milyen okos nép vagyunk, mi magyarok. Na, jó, szerintem más népek is kb. hasonlóan okosak bizonyos dolgokban, mert vannak az emberi butaságnak egészen egyetemes vonásai. Na, szóval ülök a taxiban… Feltűnően kedves, lelkesen kommunikatív, fiatal pasi a taxis, mégpedig egy csendesen sikló „villanyautóban”. Ő hívta így, én is ennél a megfogalmazásnál maradnék, mert ennek még jelentősége lesz. Elmondja nekem, hogy nagyon nehéz hivatás taxisnak lenni, mert nagyon fárasztóak tudnak ám lenni az emberek!
(Ebből rájövök, hogy engem nem ismert fel! Ha egy taxis felismer, soha nem panaszkodik…) Szóval fárasztóak, főként azért, mert nem fér a fejükbe, hogy ez egy „villanyautó”. Rögtön vizionáltam magamnak néhány összeesküvéselméletet, például azt, hogy „villanyautó” nem is létezik, ezek csupán az USA kémherkentyűi, pont úgy, mint a madarak az égen (Birds aren’t real). Vagy a gyanús zöld rendszám! Ez lehet valamilyen titkos kód. Ki tudja kinek. Talán éppen a földönkívülieknek? De nem normális, hogy zöld,
az tuti! Vagy ilyenek.
„Az emberek nem értik, hogy ez egy villanyautó! Mindig ez a szokásos műsor megy: ez tényleg egy villanyautó? És akkor tényleg nem kell bele benzin? És akkor, hogy kell bele tankolni?” – kezdi érdekesebbnél érdekesebb történeteit a taxis. Majd belefog egybe, ami arról szól, hogy nem csupán az átlagemberek nem értik, de még gyakran a szakmailag képzettebbek sem.
„Egyszer beült hozzám egy gépészmérnök. Ő is végig zongorázta a szokásos kérdéseket, de teljesen beakadt neki az olaj téma. Megkérdezte, hogy mikor cseréltem benne olajat? Mondtam, hogy soha nem cserélek benne, mert nem kell benne olajat cserélni. Erre pökhedni módon válaszolt, hogy ő gépészmérnök és pontosan tudja, hogy minden gépbe kell olaj. Mondtam neki, hogy jójó, másfél deci ebbe is kell. De nem annyi, mint a többi autóba, amelyek megesznek akár 2-3 litert is és folyamatosan cserélni kell. Ebben nem.
Majd megkérdeztem tőle, hogy van-e otthon porszívója, az is egy gép. Mondta, hogy van. Aztán megkérdeztem, hogy mennyi olajat tesz bele? Mondta, hogy semmennyit, mert abba nem kell olaj! De szerinte a porszívó az nem villanyautó. Minden autóba, akár benzines, akár dízel, akár elektromos, kell olaj! És ha nem cserélem rendszeresen, akkor az ő életét is veszélyeztetem, mert majd meghibásodik.”
Ezen a ponton már nagyon megszabadult volna az okostojás utasától, de persze ezt nem teheti meg egy taxis. Elvitte a végcélig. A gépészmérnök kiszállt, és a félig lehúzott ablakon keresztül – mert egy kellemes nyári nap volt aznap – bedobott egy fém kétszázast azzal a kommentárral: „hogy nesze, ha nincs
pénzed olajra!”
Aztán persze még viccesebb sztori következett. Ennek a főszereplője egy csinos nő volt, aki telefonon rendelt taxit, mert esett az eső, nem akart elázni a szép kosztümjében. Ő megérkezett a megadott címre és várta, hogy beszálljon az utas. De a nő nem akart beszállni
– az eső ellenére – hanem kérte, hogy húzza le az ablakot. Lehúzta.
„Az egy villanyautó?” – kérdezte.
„Igen az!” – felelt a férfi.
„Ennek zöld rendszáma van”- folytatta a nő egyre fehérülő arccal.
„Igen, az.” – a taxis nem értette.
„Hát ez képtelenség!” – a nő szinte kiabált.
„Mi? Az, hogy ez egy villanyautó?” – próbálta megérteni a férfi a kétségbeesést.
„Nem. Azt értem. De Ön kérem nem látja? Esik az eső! Ez pedig egy villanyautó. Víz és
áram! Nem érti? Veszély! Tutira nem szállok be!”
És valóban nem szállt be. A taxis pedig elképedve továbbállt.
Megmondtam neki, hogy írjon egy könyvet a sztorijaiból, mert megéri. Megígérte. Addig is, amíg elkészül vele, gondoltam ezt a történetet megírom én. Mert egy újabb látlelet sok mindenről. Hogy milyenek vagyunk, mi emberek.