Putyin háborúja a Kreml “ágyútöltelékévé” változtatta a gyarmatosított nemzetiségeket

Posted by

Financial Times/ HOPPÁ! – HUPPA.HU ,

Az ukrajnai háború felsülése Oroszország dezintegrációjának lehetőségét teremti meg, mert ismét a
gyarmatosítás öröksége kísérti a birodalomként megalakult soknemzetiségű államot.
A hidegháború vége felé kevesen merték jósolni a Szovjetunió szétesését, és prognózisaikat nem
vették komolyan: az ország területi épségét garantáltnak tekintették. Ezért a szétesés váratlanul érte a
Nyugat politikusait, és ahelyett, hogy részt vettek volna az alakításában, csak rohantak az események után. Nehéz megérteni, hogyan lehettek ennyire rövidlátók a politikusok, hiszen Moszkva akkor is háborúban állt (Afganisztánban), akkor is stagnáló gazdasággal küzdött, és akkor is alig tudott megbirkózni a hatalmas birodalom fenntartásával.
Most újra háborúban és a háborúra áldoz fel embereket és pénzt, és újra nehéz gazdasági helyzetben van. De a nyugati politikusokat – akárcsak akkor – elvakítja az, hogy képtelenek, vagy nem akarják úgy értelmezni Oroszországot, mint gyarmati birodalmat, és ezért nem ismerik fel az Oroszországi Föderáció széthullásának lehetőségét.
Mindez nem jelenti azt, hogy ez a szétesés elkerülhetetlen, vagy akár csak azt, hogy már alakul. Az
áldozatok száma azonban nő, és semmi jele annak, hogy véget érne Putyin elnök messianisztikus
revansizmusa – a birodalom szétesésének lehetőségét már nem lehet kizárni, és a nyugati vezetőknek mielőbb meg kell kezdeni a felkészülést erre.
Vannak persze különbségek a Szovjetunió és Putyin Oroszországa között. Putyin nem folytatta
Gorbacsov demokratikus reformjait, hanem repressziót és központosítást alkalmazott, demográfiai
szempontból pedig továbbra is az etnikai oroszok alkotják a domináns nemzetiséget. Ugyanakkor
Oroszország, akárcsak a Szovjetunió, szövetségi állam, olyan köztársaságokból áll, amelyek a Kreml
által kolonizált nemzetiségeket képviselik.
Az orosz imperializmus és gyarmatosítás öröksége nemigen tűnt el, sőt, napról napra erősödik.
Az Ukrajna elleni támadás elsöpörte Putyin egyesült Oroszországról szóló mítoszát, nem utolsó
sorban azért, mert a Kreml a sorozásnál főként bizonyos nemzetiségeket vett célba, például
a jakutokat (Szaha), a tatárokat és a csecseneket. A kisebbségek élesebben is tiltakoznak a korábbi
konformitáshoz és csendhez képest. Egy aktivista szerint „gyarmatosításról, imperializmusról, etnikai
és faji megkülönböztetésről” beszélnek.
A nyugati értelmiségi körökben gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a Kaukázusban, Szibériában és
máshol folytatott orosz gyarmatosítás semmivel nem volt kevésbé brutális, mint az európai
gyarmatosítás, és mindenütt tartós társadalmi sebeket okozott. Nyugaton például arról sem igen tud
senki, hogy az oroszoknak több mint egy évszázadba telt a burjátok teljes elnyomása, akik egyébként
mindenki másnál élesebben kelnek ki a Kreml ellen.
Putyin háborúja most a Kreml “ágyútöltelékévé” változtatta ezeket a gyarmatosított nemzetiségeket, és az orosz imperializmusból eredő repedések kezdenek a felszínre kerülni olyan módokon, amelyek a Szovjetunió késői korszakára emlékeztetnek.
Világos, hogy az etnikai kisebbségek nem fordulnak hirtelen az elszakadás felé. A száműzetésben
működő tatár árnyékkormány egyik tisztségviselője szerint a függetlenségi harcuk még el sem
kezdődött… Ráadásul az elszakadási mozgalmak nem kecsegtetnek sikerrel. A Kremlnek a bolsevik
forradalom és a Szovjetunió összeomlása óta komoly gyakorlata van a szabadulni akaró nemzetiségek szuverenitási törekvéseinek elfojtásában.
Nem kizárt azonban, hogy ezúttal más a helyzet. Nem csak arról van szó, hogy a gyarmatosított
nemzetiségek újra azt látják, hogy elpárolognak a Kreml föderalizmusra vonatkozó ígéretei, hanem
arról is, hogy a Nyugat egyre inkább kész annak látni Oroszországot, ami: nem rekonstruált birodalomnak, amely hajlamos visszakövetelni a volt gyarmatokat, és hozzákötni ezeket azokhoz, amelyet még ellenőrzése alatt tart.
Egyre inkább érdemes támogatni bármely mozgalmat, amely szembeszáll ezzel az orosz gyarmatosítással.
Putyin Ukrajna elleni háborúja azzal a kockázattal jár, hogy Oroszország kudarcos állammá válik,
ellenőrizetlen határokkal. Ez a Moszkva által kolonizált és a konfliktusba belesodort nemzetiségeknek
esélyt kínál arra, hogy szuverenitást és szabadságot követeljenek. A Nyugatnak tehát fel kell
készülnie arra, hogy mi következhet, nevezetesen akár egy szovjet stílusú széthullás is.
Michael Khodarkovsky kalmük származású amerikai történész 2016-ban azt írta: „Nem szabad, hogy meglepetésként érjen minket, ha Oroszország egy napon összeomlik, mint anno a Szovjetunió. Előbb-utóbb minden birodalom szétesik. A képzelőerő kudarca lenne azt hinni, hogy Putyin – és
Oroszország – másként jár majd”.

Halász Géza tárlata:  Ilja Repin: Hajóvontatók