Siófok, egy régi nyár

Posted by
Közös balatoni nyaralások, órákig tartó focicsaták a „másik” Andrással, Aratóval (én mutattam be őket egymásnak Siófokon, egy túrós és egy kakaós palacsinta között), vízben fejelés, késő esti belógás a siófoki szabadtéri mozi 18 éven felülieknek vetített filmjeire, vitorlázó bátyámmal nagy hajókázások, kölyökkori budapesti séták, egymás vizsgáztatása, ki tud többet Budapestről, látod azt ott a ház falán, na mi az, jegyüzérektől vett mozijegy a Puskinba, a Szikrába, a Vörös Csillagba, mikor, hogy, és a jegyüzérek apropóján vita a szocialista gazdaságtanról. Közös gimnázium, ő egy évfolyammal fölöttem, az ember lefelé nem nagyon barátkozik, fölfelé büszke, mert én bizony ismerem a „nagy” Gerőt. Gyilkos vita A sípoló macskakő c. Gazdag Gyuszi-filmről, aztán lassú eltávolodás, néha telefon, zsidó ügyekben tett fel kérdéseket, amúgy valóban fontos kérdéseket, aztán újra összetalálkozunk, a kerek születésnapomon még ott van, a többi ünneplővel együtt ő is kedves szöveggel lep meg, aztán egy-két közös szilveszteri nagy duma, sporadikus összejárások, más közös barátokkal kiegészülve, ám lassan ennek is vége. Kerüljük egymást, csakhogy jön a Sorsok Háza körüli sajtóvita, s itt már nincs helye a hallgatásnak: nekem részben szakma, részben és döntően elhunyt szeretteimnek, s valamennyi áldozatnak soha le nem róható tartozás: több cikk és több válasz jelzi, hogy gondolkodásunk teljesen más úton halad. Innentől kezdve nincs mondat, amibe belekapaszkodhatnánk, amiben egyetértenénk. A vita megszűnik közöttünk, a beszélgetések, a telefonhívások, a szórványos összejárások is mind elmaradnak.
A Balaton partján, a pesti utcákon, a Beatles, a Rolling Stones zenéjétől hangos bulikon, az állandó vitakedvtől zajos gimi folyosóin konvergáló világok végérvényesen divergálnak. Marad a gyermekkor soha nem múló emlékezete, benne anyámmal és apámmal, testvéreimmel, rokonaimmal és barátaimmal, köztük Andrással. Innentől kezdve minden zárójelek közé kerül, s a hiányjel rettentő és sosem múló hatalma éktelenkedik.
Nyugodj békében!
(A képen balról jobbra: e sorok írója, Arató András, egy ismeretlen pár és Gerő András, 1967- 1968 (?) nyarán, Siófokon.)