Digitális kokain a gyerekeknek

Weitz Tercsi
>Gyermekorvosok, gyermekpszichológusok, tanító nénik riadót fújtak.
Amit észlelnek a gyermekeken, megérett arra, hogy valóban megnyomják a sziréna gombját.
Egyre több a hiperaktív gyermek.
Koncentrációs zavarokról számolnak be.
Dühroham, vagy épp ellenkezője a zombi üzemmód, amivel találkoznak.
Oly általánossá vált, hogy fel sem tűnik. Azt hiszi a szülő, hogy ez természetes. Más gyereke is ezt csinálja, tehát nem baj.
Orvosi rendelő, anyukák várnak a sorukra óvodáskorú gyermekükkel.
10-ből 9 apróság, az anyuka telefonjába mélyed. Nem érzékeli a külvilágot.
Étterem. Még el sem helyezkedett a család, a négyéves dührohamot kap, mert még mindig nem kapta meg a telefont. Kétéves tesója a bébi székben szintén kap egyet, így a szülőknek megadatott a béke és nyugalom.
Játszótér. Anyukák a padon, mint a fecskék, telefonjukba süllyedve.
Anyuka szoptat, legalkalmasabb időpont arra, hogy lecsekkolja a barátnők posztjait a neten. Szemkontaktus, kötődés? Kizárva.
Tényleg csak a szeme romlik a gyereknek?
Amikor felhívom a szülők figyelmét arra, hogy árt a gyermeknek bizonyos kor alatt a telefonozás, a válasz ez:
-Igen, tudom, elromlik a szeme.
A gyermek, csecsemő és kisgyermekkorban absztrakt módon ismerkedik a világgal. Tapint, ízlel, szagol, cselekszik. Mozgással alakul a saját testtudata, magabiztossága, önbizalma. Épít, figurákat mozgat. Ily
módon szövi a milliárdnyi idegsejthálót az agyban.
Óvodás korban történeteket talál ki, eljátssza, fejlődik a kreativitása is.
Mozgása finomodik, így lesz képes iskolás korra írni, festeni, rajzolni. Az állandó gyakorlással – ha nem sikerül újrakezdem – edződik a teljesítőképessége, akaratereje.
Mivel a billentyűzet nyomkodása, a simítás, ugyanazon egysíkú mozgás, nem alakul ki az az idegsejtháló, amire a normális fejlődéshez szüksége van.
Míg a konkrét építkezésnél van célja, akarása, kitalálja, hogy éri el, a digi játékban nem kell cél, akarat. Minden automatizált, kitalálni sem kell semmit.
A mozgáshiány miatt nem alakul ki a háló, ami viszi az információt, azaz igencsak lyukas hálóval rendelkezik. A mielin egy zsírszerű bevonat az idegek körül. Az a feladata, hogy gyorsan és hatékonyan továbbítsa az információt. A mielinhüvely nem vonja be az axonokat teljes egészében.
Ezért a gondolkodás lassult, töredezett.
Kisiskolás korban az olvasás üteme lassul. Nehéz, sok energiát igényel.
Hogy tudna mindeközben szöveget értelmezni?
Szókincsük minimális. Mitől is gyarapodott volna? Szakértők felmérése szerint a digi előtti korszakhoz képest 10-ed részére csökkent a gyermekek szókincse.
Kétéves korban jön rá, hogy vagyok én és van a másik, hároméves korban kezd mással szerepjátékot játszani, kommunikálni és egy évvel később már úgy játszik, hogy figyel a másikra, nem bántja, nem
önzősködik. Megszületik benne az empátia, ami elkezd növekedni. Ez a folyamat a teljes alsó tagozatot végigkíséri.
Hogyan fog kifejlődni, ha nem gyakorolja?
A tanulás nem más, mint megfigyelés, másolás, csinálás, próbálkozás.
Épül a háló. A siker, az AHA-élmény aktiválja a jutalomközpontot.
Dopamint és Szerotonint termel. Ez lesz a motivációs löket a továbbiakhoz. De meg kell dolgozni érte.
És most jön a durva dolog. A digitális inger munka nélkül, ingyen adja ugyanezt az érzést. Nem is csak úgy óvatosan, hanem tűzijátékszerű boldogságzuhatagban. Digitális kokain a gyermeknek. Szó szerint vedd!
Pont úgy működik, és ugyanazt az érzést váltja ki, mint a kokain. Ha megnyugtatásul adod a gyereknek a telefont, tabletet, százszor károsabb. El is érkeztünk a függőséghez.
Az ingerek a jutalomközpontot aktiválják. Egy gyermek nem képes ellenőrizni a tevékenységét. A függő gyermek magán kívül követeli az adagját. Nem tudja felfogni a logikus magyarázatot sem, hogy miért
rossz neki. Az ok-okozati gondolkodás csak hétéves kor után alakul ki.
A telefonfüggőség kioltja a konkrét játszás utáni igényét. Erőfeszítés nélkül jut jutalom bonbonokhoz, így az akaratereje, kitartása súlyosan csorbul.
A játékkészítők ismerik a gyermeklélektant. Amikor abba akarja hagyni a játékot, akkor kap plusz élményt, pluszpontot, csak azért, hogy maradjon.
Játékfejlesztésnél például tesztelik az alanyt, fiatalokról beszélek, addig kell fejleszteni a játékot, míg el nem éri a játékos a 180-as vérnyomást, míg nem izzad.
Kutatók megfigyelése: amíg a kábszerfüggőség kialakulása átlagban 5 év, addig a digi függőség 1-2 év alatt alakul ki.
Mit tegyen a szülő?
A szülő példa. A gyerek agya hároméves koráig tétahullámon, hétéves koráig alfahullámon „alszik”. Lehet azt mondani, hogy hipnózisban van.
Másol, másol és másol, mint a szivacs tárol el mindent, amit lát, hall, érez. Kitől? Anyától, apától és közvetlen környezetétől.
Mit mutat a szülő? Ha rossz a kedved, unatkozol, fáradt vagy, ülj a gép elé.
Amikor elektromos bébiszitterként kütyüt adsz a kezébe, azt biztosan megbánod. A pár perc nyugalom ára az, hogy utána kezelhetetlen, dührohamot kap.
A javaslatom: a gyermek három-, négyéves kortól felügyelettel pár percnél többet ne kütyüzzön naponta. Öt -, hatéves kortól egyszerű, hasznos játékot már játszhat.
Idő és tartalomkorláttal olyan eszközzé válik, ami hasznos, fejlesztő.
Nem ördögtől valók a digitális eszközök. A korral haladni kell. Tiltani pont oly badarság, mint korlátlanul használni.
Mi a méreg? Minden, ami sok – mondta a ZEN-mester a tanítványának.
El kell dönteni, a digitális eszközöket ti használjátok, vagy az titeket.
(Karrierkód)