Bolond árak az ingatlanpiacon

Posted by

Iván Gizella
>Vegyük, ne vegyük? Ne vegyük. Drága, nem jó az elosztása, rossz helyen van, ez is olyan, mint a panel, csak nem ötszázan laknak benne, hanem hatan. Vegyük, most lement az ára.
Bolond vagy? Nem ér ez annyit.
Ilyen és hasonló mondatok gondolom gyakran hangzanak el mostanában a házat és lakást keresők körében. Mert fura helyzetbe lavírozta az élet az ingatlanpiacot és ezzel az eladókat, a vevőket.
A covid alatt mindenki rájött, az agglomerációban szeretne élni, távol a nagyváros zajától és az emberektől. Akkor, mindenki nyaralót, vidéki házat, kúriát keresett. No de a kereslethez képest kicsi volt a kínálat. Jómagam is azon bánkódtam, minek adtuk el annak idején a mátrai házunkat, milyen jó lenne most oda visszavonulni. A csendbe, a magányba. NO de nem érdemes a múlton rágódni.
Sokat beszélgetek mostanában olyanokkal, akik lakást, házat akarnak cserélni, eladni, újat venni. De nincs mire. Micsoda buta mondat ez, torkolna le az ingatlanos, hiszen ezrével árulják a jobbnál jobb ingatlanokat. de hol vannak ezek a csodaingatlanok? Már az olyanokra gondolok, amelyek nem négy-ötszáz milliónál kezdődnek, mert azokkal általában semmi baj nincs. Ott mindennek megvan a helye és minden tökéletes. Na de ha valaki nem százmilliókban gondolkodik?
Na igen. Egyik ismerősöm felháborodva hívott fel a minap, hogy egy újépítésű 74 négyzetméteres lakást 220 millióért kínált neki a beruházó. Igaz, hogy Budán van, de ez akkor is felháborító. Tényleg az. Sőt, pofátlanság. Mert a lakásban semmi különös nincs.
Nincsenek aranyból a csapok és nem szupermárkás háztartási gépeket építettek be.
A másik ingatlant kereső meg azon bosszankodik, hogy hiába a sok jó minimalista stílusban épült ház, számukra használhatatlan. Mert általában két, vagy háromszintes lakásokat építenek, s ez így van szinte mindenütt. Az alsó részből jelentős helyet foglalnak el a műszaki dolgok, no meg a lépcső. Lent jószerivel csak lyukak vannak, szinte berendezhetetlen helyiségek. A hálószobák az emeletre kerülnek, ahová ők már nem tudnak felmenni. Vagy ha fel is tudnának, nem akarnak, mert arra számítanak, lesznek még öregebbek és ki tudja.
Nem tudom, vagyis dehogy nem tudom, hogy gondolkoznak a beruházók. Megvesznek egy telket, amire mondjuk régen egy szép kis családi ház készült volna, kis kerttel, garázzsal. Maga a tökély. No de ha csak ennyit építenek rá, az nekik nem éri meg.
Most? Oda kerül egy ikerház, vagy egy sorház, minimum négy lakással. Kert semmi, garázs meg nincs, csak egy beálló jobb esetben. Ráadásul a beltéri magasság is nyomasztó.
Aki pedig a régi lakások és házak piacán keresgél, az is méltán keseredhet el, hiszen milyen épületektől akarnak megszabadulni manapság az emberek? A két és háromszintes, hatalmas alapterületűektől. Mert nagy a rezsi, nehéz befűteni, mert elmentek a gyerekek, ottmaradt két öreg, aki nem használja a ház felét sem.
Hiába mondják azt az elemzők, tíz százalékos csökkenés várható a lakásárakban, ez a piacon még nem látszik. Lehet, hogy egy általános statisztikában igen, de tudjuk, csak abban a statisztikában lehet hinni, amit magunk hamisítunk. S noha ezt a szólást Churchillnek tulajdonítják, kiderült, soha nem mondott ilyet. A mondat azonban szállóigévé vált. Ingatlanos barátnőm azt mondja, az árak is megbolondultak. Manapság, mindenki annyit kér, amennyit nem szégyell. Az ingatlanos hiába próbálja terelni, a legtöbb eladó makacsul ragaszkodik a magas árhoz. Aztán ha egy év után sem kelt el az ingatlan, akkor hajlandó
minimális összeget engedni.
Az elemzők szerint a piac azért, ha kicsit visszafogottabb is, mint volt, működik. A legtöbben a kislakásokat keresik, s a befektetési célú lakásvásárlások jelentősen visszaestek. A fiatalok első lakásvásárlása is csökkenő tendenciát jelez. A vásárlás helyett sokan inkább felújítanak, kivárnak.
Persze a felújítás egy ingatlan eladása előtt nagyon kétélű dolog. Mert vagy arra szolgál, hogy elfedje a hibákat, vagy bosszantó módon a tulajdonos esetleg fura ízlését tükrözi. Vagyis sokszor inkább riasztó, mint vevőcsalogató. Talán ezért is lettek kelendőbbek a felújítandó ingatlanok. Ha valaki időt és pénzt szán rá, akkor azt a saját ízlése szerint teszi. Pedig, jó mestereket szerezni sem könnyű manapság.
Ugyanúgy gyorsan, ingatlanosok szerint akár másfél hónap alatt is elmennek a panelek.
Pedig ma már azok sem olcsók.
A legdrágábban az elemzések szerint a budai ingatlanok mennek el, itt átlagban másfél milliós négyzetméterárral kalkulálhatnak a vevők.
Szóval nincs könnyű helyzete sem az eladónak, sem a vevőnek. A beruházók és a kivitelezők azonban egyelőre nem panaszkodnak. Az agglomerációban szinte mindent el tudnak adni.