Egyre nehezebb megfejteni, hogy mi jár Orbán Viktor fejében

Posted by

>Vlagyimir Putyin fegyverszünetet hirdetett az ortodox karácsony idejére, de szinte minden érintett fél átverésnek, álságos hazugságnak, vagy trükközésnek titulálta a bejelentést. Nem csoda, ha kevesen hisznek el bármit is az orosz elnöknek, hiszen szinte soha sincsenek szinkronban a szavai a tetteivel. Ezt a politikai örökséget hozza magával az orosz vezetés még a cári időkből, és ezt a kommunikációs hagyományt igyekeznek átvenni azok a vezetők, akik követendőnek tartják Putyin vezetési stílusát. Nem csoda, hogy Orbán Viktorra is egyre inkább jellemző, hogy bort iszik és vizet prédikál.

Fotó: index.hu

Egyre többször döntenek úgy Orbán Viktor tanácsadói, hogy a nem nyilvánosan elhangzott beszédeiből csak nagyon kevés részletet szivárogtatnak ki. Ilyen volt például a tavalyi kötcsei beszéde, mely meglehetősen meredek állításokat tartalmazhatott, ha még a kormánypárti sajtó számára sem engedélyezték, hogy szemlézzék a miniszterelnök kijelentéseit. Valójában a Fidesz legszűkebb belső köréhez tartozó emberek is nehezen követik Orbán elméleti fejtegetéseit, ezért is dönthetnek gyakran úgy, hogy nem verik nagy dobra azokat az elméleti fejtegetéseit, melyeket csak a bizalmasaival oszt meg.

A Széll Kálmán Alapítvány vacsoráján elhangzott beszéddel is ez a helyzet, hiszen az esemény még karácsony előtt volt, és csak most csepegtetett néhány gondolatot ebből Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója. Az interpretáció által erősen leegyszerűsített gondolatmenetek elsősorban a világpolitika változásaira reflektálnak, ugyanakkor egyszerű halandó számára nehezen követhető az, amit a miniszterelnök gondol korunk kihívásairól.

Már az is egy eléggé fura eljárás, hogy egy politikai igazgató foglalja össze, mit mondott a főnöke egy zártkörű rendezvényen, de az különösen érdekes, hogy ezt egy kormánypárti sajtóorgánum számára azért teszi meg Orbán Balázs, mert vélhetően kicsit át kellett szerkeszteni a kormányfő beszédét ahhoz, hogy a kormánypárti közönség meg tudja emészteni azt. Valószínűleg az tette szükségessé utólag a kormányfő beszédének zanzásított közlését, hogy irányt szabjanak a fideszes tábor számára, amelyet láthatóan zavarba ejtenek a kormányfő legutóbbi elméleti fejtegetései.

Főként az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban merül fel számos kétely, hiszen Orbán lavírozása az uniós szankciók és Putyin háborús szerepének sajátos megítélése között nem igazán koherens mostanában a kormányfő kommunikációjában. Most kissé tágabb kontextusba helyezte a kérdést, és ezzel próbálta megmagyarázni azt a kétkulacsos politikát, amit már a háború tavaly februári kitörése előtt is képviselt.

Orbán nem titkolta soha, hogy csodálja az orosz elnök karizmáját, és lenyűgözi az a hatalmi koncentráció, ami Putyin körül sűrűsödik. Az orosz vezető olyan hatalmas erőforrások fölött rendelkezik, mely lehetővé teszi számára, hogy akár a józan ész megfontolásaival szemben cselekedjen, és lényegében azt tegyen az országával, amit akar. Putyin mögött hatalmas médiabirodalom sorakozik fel, amely akár ordító hazugságokból is igazságot csihol, ha azt kívánja az elnök. Így tudta belevezetni egy teljesen értelmetlen konfliktusba Oroszországot, amit még csak nem is lehet háborúnak nevezni, mert azért börtönbüntetés jár.

A Fidesz már lassan unásig ismert kommunikációs paneleket hangoztatva mindig külső ellenségek ármánykodásra fogja a belső problémákat, de 13 év után már a kormánypárti szavazók is felteszik maguknak a kérdést: Miért is akar nekünk mindenki rosszat?

A valóságot tehát bizonyos keretek között olyanra fazonírozza Putyin, amilyenre csak akarja, de ez Orbánra is érvényes mostanában. Igaz, az ő korlátai sokkal szűkösebbek, mint az orosz elnöké, és láthatóan frusztrálja is a kistestvér szerepe. Orbán most szemlézett beszéde is arról árulkodik, hogy a középszerűségtől és szürkeségtől retteg leginkább. A kormányfő ugyanis úgy látja, hogy az orosz-ukrán háború egy újabb hidegháborúba sodorja a nagy politikai tömböket, és félő, hogy mi valamelyik blokk perifériáján találjuk magunkat.

Orbán úgy látja, hogy a globalizáció neoliberális modellje kifulladt, így nekünk nem érdemes az Egyesült Államok által vezetett nyugati világ részeként továbbra is a korábbi szövetségeseink mellett maradnunk, mert ott csak statiszta szerep vár ránk. Nem árul el nagy titkot azzal, hogy véleménye szerint hatékonyabbak a keleti modellek, melyek erős központi irányítással rendelkeznek, így mind a társadalmat, mind a gazdaságot egy centrális politikai erő irányítja. Orbán szerint ez a hatékonyság kulcsa, így csak az a kérdés, hogy egy ilyen ország élén mennyire rátermett vezető áll. A modell ugyanis jól működik, ha egy olyan erős karakter veszi a kezébe az irányítást, mint mondjuk Vlagyimir Putyin vagy Hszi Csin-ping.

Orbán úgy tekint magára, mint aki egy rendkívül karizmatikus vezető, ám kicsi országot irányít, ráadásul olyan nyugati szövetségi rendszerek részeként, mint az Európai Unió vagy a NATO erősen meg van kötve a keze, ha a keleti irányítási rendszert igyekszik meghonosítani Magyarországon. Ha hinni lehet Orbán Balázs interpretációjának, a kormányfő kifejtette a hallgatósága előtt azt a tervét, hogy ki fog maradni abból a tömbösödésből, ami a háborús konfliktus legjelentősebb következménye. Őt riasztja az a folyamat, ahogy az orosz agresszióra reagált az EU és a NATO, vagyis a szövetségek kötelékeinek szorosabbra fűzése számára nem logikus válasz az új gazdasági és politikai kihívásokra.

Orbán a magyar gazdaság megerősítésében látja a kitörési pontot, ami azért fura következtetés, mert éppen egy markáns válság felé haladunk, aminek egyik legfontosabb oka egy elhibázott kormányzati gazdaságpolitika. A Fidesz már lassan unásig ismert kommunikációs paneleket hangoztatva mindig külső ellenségek ármánykodásra fogja a belső problémákat, de 13 év után már a kormánypárti szavazók is felteszik maguknak a kérdést: Miért is akar nekünk mindenki rosszat? És ha tényleg csak rosszat akarnak nekünk, akkor miért vagyunk még mindig EU és NATO tagok?

Fotó: portfolio.hu

Egy fontos dolog tehát nem derül ki Orbán beszédéből: Ha nem Nyugat felé vezet az utunk, akkor hová? Keletet csodálja, elismeri, sőt másolja is, ám azt látja, hogy Oroszország fogatlan oroszlán, Kína pedig a saját bajaival van elfoglalva. Magyarország viszont túl kicsi és gyenge ahhoz, hogy mind politikai, mind katonai, mind gazdasági értelemben egyfajta semlegességi politikát folytasson. Azt is elfelejti megemlíteni, hogy míg a liberális demokráciák szorosabbra fűzik a szövetségüket egymással, addig a keleti autokráciák önös érdekeik miatt nem teszik ezt. Orbán meg akarja nyerni az évtizedet, de a hangzatos szavak mellé kellene néhány szövetséges is ehhez. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja:”Az biztos, hogy nem a sziúk a legkedvesebb emberek a világon, de jó harcosok, ezért inkább lovagoljanak melletted, mint veled szemben.”

Szegedi Kattintós