Miért nem megyünk előre?

Posted by

– „Azért, mert suttyó az ország, suttyó vagy te is, én is”
>Józing Antal
>2023. január 1-jén Horvátországban bevezették az eurót, és ezzel egyidejűleg az ország a
schengeni övezet tagja lett.
Magyarországon ugyanezen a napon átnevezték a megyéket vármegyékké.
Sokan vagyunk, akik úgy érzik, hogy Magyarországon „kizökkent az idő”, és napról napra furcsább
irányt vesz az ország.
Rossz a hírünk a világban , groteszk dolgok történnek velünk.
Itt vannak például azok a felmérések , amelyek azt mutatják, hogy honfitársaink közül jelentős
tömegek tartják indokoltnak az Ukrajna elleni orosz agressziót, ezzel egyidejűleg az utóbbi
időben sokan lettek EU-ellenesek .
Közben házon belül is dőlnek ki a csontvázak: kiderült, hogy a hatósági árak több kérdést vetnek
fel, mint amennyire válaszolnak, az élelmiszerek áremelkedése szinte követhetetlen . Már kelet-
európai összehasonlításokban is csúszunk vissza , és a jövőre nézve meg végképp nem biztató,
hogy a kormány leépíti, vagy legalábbis hagyja leépülni a közoktatást, miközben mániákusan
vonzódik a kultúrgiccsekhez.
Túl sok ez így együtt.
Okolhatjuk persze Orbán Viktort mindenért, a negyedik Fidesz-kétharmadtól kezdve a
kocsmabezárásokig, mondhatjuk, hogy ez egy one-man-show, ami részben igaz is; de ha szívünkre
tesszük a kezünket, érezzük, hogy ennél bonyolultabb ez az ügy, több hunyó van itt.
„Tudod, az a helyzet, hogy suttyóországban élünk. Suttyók a politikusaink, az üzletembereink, az
egyetemi professzoraink és a zöldségeseink. Suttyó vagyok én is, te is. Hiába gondolod, hogy kívül
vagy a körön, valójában nem. Legfeljebb másként vagy suttyó. Ezért nem megyünk előre. Majd
talán a gyerekeink kevésbé lesznek suttyók, az unokáink meg még kevésbé, és akkor talán előre
tudunk lépni.”
A fenti „suttyóelméletet” egy ismerősöm osztotta meg velem a közelmúltban, amikor arról
beszélgettünk, hogy mi a baja az országnak.
Nem mondom, hogy jólesett, de fene tudja, van benne valami. Annyi mindenképpen, hogy amiben
most vagyunk, legyen az bármi is, azt közösen hoztuk össze.
Nem igaz, hogy minden fideszes politikus korrupt, cinikus, hatalom- és pénzéhes Orbán-katona,
mert – tudom személyes tapasztalatból – van közöttük számos, alapjában véve normális, a
közösségért dolgozó ember.
Mint ahogy butaság azt állítani, hogy az ellenzék kizárólag megalkuvó, Nyugat-majmoló pancserek
gyülekezete. Merthogy ott vannak köztük a hazájukat féltő polgárok, az igazságosabb és élhetőbb
Magyarországért küzdők népes tábora.
De összességében mégiscsak az jön ki ebből a halmazból is, ami kijön.
És akkor ott van a hatalmas, sok milliós tömeg, ami egyik vagy másik pártra szavaz, abban hisz
rendületlenül, gyakorlatilag csukott szemmel, füllel, bőséges érzelemmel és szűkített értelemmel.
És aki azt hiszi, hogy mindebből kimarad, mert felülről (alulról, oldalról, srégről) nézi a világot, az
sem marad ki belőle. És ebből a halmazból is kijön egy eredő erő.
Hiszen mindannyiunknak ott a lehetőség, hogy megmutassuk, hogyan kellene ezt jól csinálni.
Csatlakozhatnánk mondjuk egy meglévő párthoz, hogy ne kínlódjanak már annyira szegények a káderpolitikával. De ha finnyásak vagyunk, és joggal, akár indíthatnánk magunk is új pártokat,
mozgalmakat, tisztákat és hiteleseket, félresöpörve a teljes rendszert, új irányba állítva az
országot. Miért is ne?
Nem tesszük.
Csak ülünk a szélcsendben, már-már vákuumban, hitetlenül, csodára várva, ami persze nem jön el,
és ezt nagyon jól tudjuk.
Talán csak annyi maradt, hogy szűkebb környezetünkben megtesszük, ami lelkiismeretünktől telik:
a tanár jó órákat tart, a pék ízletes kenyeret süt, az újságíró igaz cikkeket ír. Néha ez sem kevés.
Aztán majd lesz valami. Ha más nem, majd a gyerekeink, unokáink.

Megjelent a nyugat.hu oldalon