Megszólaló képek

Posted by

 Képtelen képrablás (Szerkesztette: Kovács Eszter)

H. Móra Éva |

Micsoda ötlet! A Magyar Nemzeti Galéria festményei életre kelnek. Egy-egy kép alapján minijelenetek születnek kortárs írók tollából, ezeket a helyszínen színészek adják elő.

Aztán a sikeren felbuzdulva ugyanez megtörténik a gyerekközönség számára is, ezúttal bábelőadások formájában. Merthogy közben – 2020-ban – a Nemzeti Galéria egy bábkiállításnak is helyet adott, méghozzá a Budapest Bábszínház 70. születésnapja alkalmából. Összefügg-e ez a két dolog vagy sem – talán nem fontos. Az a fontos, hogy a Mini Textúra elnevezésű projekt (előzőleg a felnőtteknek szóló a Textúra nevet kapta), a Pagony Kiadó, a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapest Bábszínház közös vállalkozása elképesztő sikert aratott. Nem csoda! Izgalmas az ötlet is, ahogy izgalmas lehet minden olyan kezdeményezés, amely a társművészetek összekapcsolásával jön létre. A sikerre garancia a rangos szerzőlista is: kortárs ifjúsági íróink színe-java vett részt a munkában. S mivel az előadások csak korlátozott számban voltak megtekinthetők, hát úgy döntöttek az alkotók, hogy készüljön mesekönyv is a sorozat nyomán.

Pompás kiállítású kötet született. A szerkesztő, Kovács Eszter előszava avat be a legfontosabb tudnivalókba, majd következnek a mesék szép sorban. Mindegyiket a festmény reprodukciója vezeti be, Rubik Anna tüneményes illusztrációi pedig már a mesékhez kapcsolódnak. Olyan sokfélék ezek a történetek, s olyan sokféle az ihlető kép is, hogy nehéz kiemelni akármelyiket is – hely hiányában esetleg a többi rovására. Inkább innen-onnan válogatok, csak úgy találomra: mik ragadtak meg első olvasásra?

Az előzmények ismeretében is eltelt egy kis idő, mire rájöttem, mi olyan furcsa jó néhány mesében. A műnem-előzmény nem is csak egyik-másikban érezhető: a bábokra írt darab természetszerűleg párbeszédekre épül, ezek a párbeszédek sok helyen uralják a meseváltozatokat is. Úgy tűnik, a szerzők meg akarták őrizni valamennyire az eredeti előadások érzetét. Számomra – s hangsúlyozom a szubjektivitást – élvezetesebbek voltak azok az adaptációk, amelyek inkább epikusságra törekedtek. Nagyszerű példa erre – több más között – Szabó Borbála Szerenádja, amely Csontváry festményét, a Sétakocsizás újholdnál Athénban címűt kelti életre. Itt nemcsak a dialógusok pergők és életszerűek, de a narráció is kellő arányt kapott, és üdítően mai.

Ugyanitt említhetem Dániel András utánozhatatlan stílusát: nála nem a „mindentudó elbeszélő” szólal meg, az ő elbeszélője éppen hogy nem tud semmit, csak sejt, az esetlegességben lebegteti hőseit, Ladiszlávot és Lavíniát. A nevükben se biztos, csak valahogy ezt gondolja róluk, ahogy azt is, hogy biztos házasok lehetnek… Ilyen gyönyörűségeket is olvashatunk Dániel narrációiban: Szavait marokra gyűrte a szél, és kidobta a tenger fölött vijjogó sirályok közé. Vagy: …hallottam hosszabb, szélfútta szünet után az öregúr hangját. Másutt: Éles hangja cakkos rést nyisszantott a csendbe. (A mese címe: Utóidény, Bernáth Aurél Riviéra című festményére.) Ebből a szempontból figyelemre méltó még Kolozsi Angéla hosszú elbeszélő résszel kezdődő Modellek című története (Szinyei Merse Pál Léghajójára).

Érdekes volt még számomra, hogy – nem hinném, hogy íróik összebeszéltek volna – két történetben is uralkodó a szabadulásvágy motívuma: kifelé a bezártságból, az egyhangúságból! Az egyik ilyen mese Aba-Novák Vilmos Körhinta című képe alapján íródott A zenekar címmel Kiss Judit Ágnes tollából, a másik pedig Vadadi Adrienn Aranyélete, ez Bernáth Aurél Reggel (Ablak) című festményére született. Előbbiben a körhinta lovacskáját, Pejkót ébreszti rá a zenekar Tubája a körbe-körbe forgás eseménytelenségére, utóbbiban a képen látható aranyhalak ihlették meg az írót: egyikük a szabad víz végtelenjébe vágyik a szűk akváriumból. S mindkét mesében teljesül a vágy! Költői, ahogyan KJÁ leírja Pejkó kitörését, miközben a zenekar tagjai rémülten szemlélik a pillanatot:

– Megbokrosodott! […] Elszabadult! […]
– Megszabadult! – nyerítette vissza a Pejkó. – Soha többé nem megyek körbe-körbe! Nem tűrök idegeneket a hátamon! Vágtatni fogok előre! Amerre én akarok! Száguldani hegyeken-völgyeken át. Tengerpart homokjában, füves pusztákon keresztül…

A szabadság-motívum azonos, ám a két mesének mégis teljesen más a hangvétele. Bájos, ahogy az aranyhal-házaspár, Aurél és Aranka magázódva évődik egymással, s humorosak az efféle részletek is: [Aranka] Csomagolni kezdett. Összeszedte pár személyes holmiját, az arany estélyi ruháját, az arany szemceruzáját, az aranyhaját, az aranyesőjét, az Arany János-kötetét

Humornak igazán nincs híján ez a könyv. Bán Zsófia a Nézzük, mi újság a világban című Roskó Gábor– festményt gondolta tovább; ezen a három alak közül az egyik egy frakkot viselő róka. Ennek alapján született a Róka, Jaja és a varázskazetta története ilyen, mosolyra fakasztó részletekkel: Amikor ritkán magára maradt, nagyon szeretett morfondírozni, ahogy Simikétől tanulta. […] Simike időnként felemelte a mutatóujját, és azt mondta: „Morfondír!” Mire mindketten a tenyerükbe támasztották az állukat, és álmatagon a messzeségbe néztek. És sorolhatnám hosszasan a szerzőket, a címeket, hiszen máris megszegtem a magam alkotta szabályt: nem kiemelni, nem rangsorba állítani…

Ajánlom elolvasásra az összeset, biztos vagyok benne, hogy e sokszínűségben mindenki – és mindenkinek a gyereke is – megtalálja a kedvére valót. Az olvasás örömén túl az ötlet is rendkívül inspiráló: akár családi (vagy tanórai?) játéknak is el tudom képzelni egy-egy kép életre keltését.

 

Kovács Eszter (Fotó: Valuska Gábor)

Képtelen képrablás – Mesék a múzeumból
(Szerk.: Kovács Eszter)

A művek szerzői: Gimesi Dóra, Kiss Judit Ágnes, Kertész Erzsi, Berg Judit, Harcos Bálint, Bán Zsófia, Jeli Viktória, Nényei Pál, Molnár T. Eszter, Dániel András, Kolozsi Angéla, Szabó Borbála, Gévai Csilla, Vadadi Adrienn
Illusztrálta: Rubik Anna
Pagony Kiadó, Budapest, 2022
192 oldal, teljes bolti ár 6990 Ft,
online ár a pagony.hu-n 5942 Ft
ISBN 978 963 587 2046

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Na, akkor most elmesélem, hogy is volt ez az egész hecc.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer tizennégy festmény a Magyar Nemzeti Galéria falain.
Ez a tizennégy festmény aztán megtetszett tizennégy szerzőnek.
Született tizennégy szuper mese többek között Vitéz Lászlóról, egy zöld szamárról, két folyton veszekedő aranyhalról, egy titokzatos videókazettáról, egy kislovagról és egy sárkányról, egy eltévedt kislányról, egy rémült tengelicéről… és még sorolhatnánk.
Végül pedig jött Rubik Anna, aki elkezdett játszani. A festményekkel, a mesékkel, a vonalakkal, a színekkel, a formákkal. És ennek az elképesztő történetnek ez lett az eredménye.

A KULTÚRAKIRAKAT

Címkép: Csontváry, Sétakocsikázás Athénban…

%d bloggers like this: