Ki profitált a legtöbbet a katari foci vébéből?

Posted by
Dobozi István

>Bár a labdarúgó világbajnokságokról jóval kevesebb átfogó költség-haszon elemzés látott napvilágot, az uralkodó következtetés nagyjából ugyanaz: veszteségesek. A GDP növekedés döntően a világbajnok ország exportjának a felfutásából származik közvetlenül a vb után. Dobozi István írása.

>Az exponenciálisan növekvő, csillagászati szintre jutott költségekről sokat tudunk, a rendezvénybevételekről is, de méretes kihívás a „láthatatlan“, nem könnyen kitapintható hasznok beazonosítása és becslése.
Arról a még nagyobb gondról nem is beszélve, hogy herkulesi módszertani kihívás a megarendezvények „differenciális“ hatásának izolálása a nemzetgazdasági makromutatókra (GDP, foglalkoztatottság stb.) ható ezernyi más hatástól.
Ennek ellenére a nyári olimpiákról készített számításokban impozáns összecsengés van: nettó gazdasági veszteséget okoznak a rendező országoknak – szinte kivétel nélkül. Bár a labdarúgó világbajnokságokról jóval kevesebb átfogó költség-haszon elemzés látott napvilágot, az uralkodó következtetés nagyjából ugyanaz: veszteségesek. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok rendezi a leghaszonorientáltabb, állami támogatásra legkevésbé támaszkodó  sport-világrendezvényeket, a gazdasági összkép ott sem más.

Az 1994-es amerikai World Cup a várt négymilliárd dolláros haszon helyett 9,3 milliárd dolláros veszteséget hozott (nem csak a közvetlen pénzügyi hatásokat figyelembe véve, hanem a közvetett gazdasági kisugárzásokat is). A tekintélyes Forbes üzleti magazin egyenesen World Cup GDP Curse-ről (a labdarúgó vébé GDP-átka) beszél. A nemrég befejeződött katari vb előtt a tekintélyes angol egyetemen, a University of Surrey-n empirikus tanulmányt készítettek a hatvanas évek elejétől megrendezett labdarúgó világbajnokságok számottevő nagyságú mintáján.

A tanulmány módszertani szintemelkedés az eddigi cost-benefit becslésekhez képest. Olyan ökonometriai szimulációs modellt állítottak fel, amely alkalmas a ceteris paribus megközelítésre, arra, hogy az összes többi hatástényező változatlansága mellett csak egy tényező – a vb – hatását különítse el a vizsgált makroökonómiai mutatókra. (Hogy ezt szakmailag elfogadhatóan sikerült elérni, azt mint ökonometriai modellezésben járatos közgazdász tanúsíthatom.) Módszertani kifinomultsága mellett a Surrey-modell abban is innovatív, hogy az eddigi empirikus tanulmányokon túlmenőena házigazda országra gyakorolt hatáson túlmenően először vizsgálta meg a győztes, világbajnok országra gyakorolt gazdasági hatást.A házigazda-hatásról többnyire azt mutatja ki, amit az előző becslések:nincs semmi statisztikai bizonyíték arra, hogy a vb-nek szignifikáns pozitív hatása lenne rövid és középtávon.

Ugyanakkor meglepő módon szignifikáns pozitív makrohatás mutatható ki a vb-győztes országoknál. A World Cup-ot elnyerő országban félévig tartó, 0,25 százalékpontos extra GDP-növekmény keletkezik, amely statisztikailag szignifikáns és robusztus, vagyis kizárható a véletlen hatás. (Ha ezt Orbán Viktor megtudja, akkor stadionok helyett világbajnoképítésre váltunk át?) A GDP növekedés döntően a világbajnok ország exportjának a felfutásából származik közvetlenül a vb után.Ez a legvalószínűbb hatásmechanizmus: a kupagyőztes brandje és érzelmi márkája („Messi-hatás”?) következtében átmenetileg felfut az adott ország ikonikus termékei iránt a kereslet a világpicaon. Például a testes, vérvörös argentin Malbec kereslete megugrik, míg a Chateau Margaux Bordeau marad a régi szinten.

A világon másfél milliárdnál több ember látta az argentin-francia döntőt, de közel négy milliárdan (a Föld lakóinak mintegy fele) láttak egyes mérkőzéseket. Gigantikus virtuális piac. Ezt a exporthatást már Dél-Korea is tervszerűen beszámította az 1988-as szöuli nyári Olimpia kapcsán. A kormány az ötkarikás játékok egyik pozitív hozadékának tekintette „a dél-koreai feldolgozóipari termékek iránti világfigyelem és érdeklődés fölkeltését.” A 0,25 százalékpontos GDP-plusz nem húzza ki a gazdasági csávából a mostani vb-győztes Argentínát, Latin-Amerika beteg emberét, ahol idén az infláció 90 százalékos sebességgel száguldott és megint az IMF-nek kellett megmentenie az országot a menetrendszerűen érkező külső adósságcsődtől.
De Argentína az elmúlt napokban a harmadik vb-trófeáját ünnepelte, s nem a rossz gazdaságot siratta. Közben a hazai bortermelők felkészülhetnek az exportboomra. Rám számíthatnak: Alamos Malbec a kedvencem, máris indulok venni. ¡Salud Messi!

A szerző a Világbank korábbi vezető közgazdásza.
Növekedés