Ki írja a jövőt?

Posted by

Frank Tibor
A “Jövőt magyarok írják”, olvasom Budán sétálva nemrégiben, óriási betűkkel kiírva egy nagy házfalra. Karikó Katalin portjéját díszíti ez a hülye mondat, egy teljes tűzfalat befedve.  Innen származik eme írás hülye címe.
Azt mondja, a jövőt magyarok írjak, így summásan.
Először is hadd mondjam el, tisztelem Karikó Katalin egész pályafutását, es a találmánya alapján kifejlesztett vakcinát is, (bennem is van 4 adag), és sajnáltam, hogy ezekért nem kapott Nobel –díjat is.
Külön tetszik szerénysége, ezért is tűnt fel ez a felirat. Fogalmam sincs, ő mit gondol erről a feliratról, (ha tud róla), csak azt tudom én mit gondolok.   Úgy hiszem, sok otthon lakó honfitársamnak ez a felirat fel sem tűnik, de egy világjáró, külföldön lakó világpolgárnak sokkal inkább.  Most hagyjuk, hogy pestiesen szólva maga a felirat tartalma nettó hülyeség, tehát az állításnak semmi köze a valósághoz.  Ez nyilvánvaló, szerintem annak is (egy civil szervezet), aki ezt –tele jóindulattal – kitalálta és felírta.
Most nem akarok írni az oktatás és a pedagógusok mai helyzetéről, hogy milyen nagyképű ma egy ilyen szöveget az arra sétálók képébe tolni, pedig tudjuk, hogy az oktatás az útlevél a jövőbe.
Az eszembe jut, milyen jó, hogy magyarul van, kevesen értik meg külföldiek közül.
Képzeljük el, ha mondjuk egy New York-i ház oldalan látjuk ezt a falfestményt, egy feltaláló arcképével, azzal a felirattal, hogy ‘The future is written by Americans’.  A jövőt amerikaiak írják.  Persze, majd megnyugszol, mondaná Hofi. Igaz egy ilyen felirat mennyire utálatos lenne?  És mennyire hazug! Pedig azért lássuk be, az amcsiknak talán csak több okuk lenne ezt mondaniuk.
De nem mondják, mert itt elképzelhetetlen egy ilyen felirat.  Pedig az USA még mindig a világ GDP – jének negyedét adja (hazánké az amerikai GDP százada, vagyis a világ GDP-jenek a 0,2 százaléka körül mozog).  Ha mi írjuk a jövőt, akkor mit ír, mit csinál a világ 99,8 százaléka?  Vagy ha lélekszámot vesszük, akkor az
emberiség 99,87százaléka?
Vagy például itt Kanadában büszkék vagyunk arra, hogy a világon elsők vagyunk a legedukáltabb országok rangsorában.  (60 százaléknak van felső iskolai végzettsége). Magasan vezetünk a többi ország előtt, amelyek 50 százalék körül vannak.  (Japán második, 52 százalékkal). Itt azonban, ha ez szóba jön, rögtön
hozzáteszi a kanadai, hogy ez nemcsak a mi érdemünk, sokan jönnek ide bevándorlók magas képzettséggel.
Nem mondjuk, hogy mi írjuk a jövőt.  Mert nem mi írjuk.
Mert tudjuk, mindenki tudja, hogy a jövőt közösen írjuk.  Csak a hülye nem látja, ha nem közösen írunk jövőt, az a jövő igen rövid lesz.  A világ minden értelemben egymásra utalt.  A klímától kezdve a gazdaságig, a kultúrától a tudományig minden.
A kanadai éveim alatt (36 év) az én kollégáim között volt kb. 40 náció, és minden bőrszín.
Karikó Katalin is sok emberrel fejlesztette ki ezt a találmányát, a szert, ahogy ő ezt sokszor el is mondja. És normális helyeken a hangsúly ezen, vagyis az együttműködésen, a tehetségen, a lehetőségek biztosításában, a küzdőképességen, a felnemadásban, kitartásban, a nehéz munkán van (vagyis itt nem az az érdekes, hogy honnan származol). Sok nyugati újság pl. a vakcina kifejlesztését kimondottan
a multikulturalizmus sikerének tulajdonítja.  Könnyen lehet, sőt valószínű, hogy ez baromság, de az tény, hogy pl. a német cégnek, amellyel Pfizer összefogott ez ügyben, a BioNTech alapítói és vezetői két török. Karikó partnere, akivel kifejlesztettek a technológiát egy zsidó amerikai. A Pfizer vezére egy görög migráns
Szalonikiből (zsidó családból), míg a vezető kutatója egy húsz éve Svédországból bevándorolt zsidó.
Tehát ha ezt összefoglalnánk felületesen, akkor úgy tűnik, hogy két amerikai kutató – egy magyar és egy zsidó származású – , közös találmányát hasznosítják egy német cégben (BioNTech), melyet két török bevándorló vezet. A német cég egy amerikai céggel társult (Pfizer) a találmány teszteléséhez és megvalósításához, amelyet annak idejen New Yorkban két német bevándorló alapított és melyet ma egy görög, zsidó származású bevándorló vezet.
A találmány másik felhasználója, a Moderna egy tipikus multikulti csapatból áll és erre igen büszkék.  Az amerikai cégnek a vezére francia, de a vezetőségben találunk kanadaitol indiaiig, örménytől mexikóiig mindenfélét.
Nem kicsinyítve Karikó vezető szerepét, tudását, tehetségét, küzdését és kitartását, nyugodtan mondhatjuk, hogy a már említettek meg másik ezernyi ember a világ sok nációjából, mind része voltak ennek a jövőírásnak. Másik dilemma, hogy a csodás karrierje és lenyűgöző sikereiben melyik országnak van nagyobb szerepe.
Rádásul  Karikó példája is bizonyíhatja azt, amit Czeizel Endre mondott, egy kérdésre válaszolva. A kérdés olyasmi volt, hogy van-e genetikai oka/háttere annak a sok zsenialitásnak, amit a magyar elme világszerte véghez vitt.  Czeizel erre olyasmit mondott, hogy igen, ezeknek a genetikai zsenialitásuk abban rejlett, hogy tudták, mikor kell elmenni Magyarországról. (Talán nem vagyok távol az igazságtól, ha azt
mondom, ő se jókedvében ment el annak idején.)
Czeizel doctor ezzel célzott a magyar Nobel-díjasokra, akik közül csak ketten kapták meg otthoni munkájukért a díjat. Igaz, később ők is külföldre mentek (Szentgyörgyi es Kertész).
Otthonról millió okból jöttünk el, minden sors más és más.  A történelem során sok magyart elüldözött a haza, sokan szó szerint a halál elől menekültek.  Sokunknak, mint nekünk is, egyszerűen a szabadság hiányzott, megint másoknak meg a jólét.
A magam részéről a disszidálásunk óta mindig irigyeltem azokat, akik tudtak otthon, a hazájukban boldogok lenni.  Én nem tudtam.  Azt biztosan érzem, hogy sokuknak, akik nem tudtunk a hazánkban boldogok lenni, de más országban ez sikerült, kell valamennyi részt hagyni a dicsőségből (és a köszönetből) a befogadó országnak is. Még ha az nem is a hazánk, csak az otthonunk. Hasonlóan, a szülőhazánknak is osztozkodnia kell a dicsőségből azokkal az országokkal, amelyek befogadtak es lehetőséget adtak honfitársainknak. Ezek nemcsak nyertek a bevándorlok tehetségén, hanem sokat bele is fektettek ezekbe az emberekbe.
Lehetőséget teremtettek és adtak nekünk.
Az biztos, hogy mindnyájan szeretjük hazánkat, büszkék vagyunk arra, amit otthonról hoztunk, neveltetésre, oktatásra.  A befogadó országoknak is hálásak vagyunk azokért a lehetőségért, amiket itt kaptunk. És tudjuk, hogy semmit nem egyedül értünk el.
Szóval az ilyen mondatokat jobb lenne abbahagyni.  Rossz emlékeket idéz, szembeállít minket másokkal.
Büszke nemzet vagyunk, tudjuk, de nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy mind a 124 országban, ahol jártam és dolgoztam, ugyanezt tapasztaltam.  Ez minden népre igaz. Vagyis minden nép büszke magára. Ez nem jelenti azt, hogy azt képzeli, hogy ő több és jobb a másiknál, hogy ők találtak fel a spanyolviaszt. Viszont azt igen, hogy mások vagyunk. Ki erre büszke ki arra.  És mindenki részt akar venni a jövő formálásában.

És lehet, hogy új országunkban fényesebbek a neonfények, nekünk mégis Magyarország a legszebb, mert ott születtünk, ott nőttünk fel, ott voltunk fiatalok, ott élnek rokonaink, barátaink és ott nyugszanak szüleink. Ehhez nem kell, hogy magasabb havasaink legyenek, mint Ausztriának, több olajunk, mint a
szaúdiaknak, több szépségkirálynőnk, mint Venezuelának, hogy a gulyás híresebb legyen, mint a pizza vagy a hamburger, és az sem, hogy minket nézzenek a legokosabbnak. Nekünk Magyarország a szívünkben van ezek nélkül is.
Persze otthon is van rengeteg kiváló kutató és tudós, és remélhetőleg minél kevesebben kelnek útra, mert otthon is lehetőséget kapnak.  Ez a tudás hazánk nagy erőssége, záloga. A tudás alapú társadalomé a jövő és a tudás a legfontosabb erőforrás.
Azok a százezrek azonban, akik eljöttünk – kétkezi munkasok, tanárok, tudósok, művészek -, azt látjuk és tudjuk, hogy a bevándorlok sorsát nem csak a hazánk írta, hanem a befogadó országunk is. Tehát sorsunkat es igy eredményeinket is (valamilyen arányban) mindkettőnek köszönhetjük.  Emiatt pedig az a rész amit mi, magyar menekültek, disszidensek, migránsok írunk a jövőhöz, az nemcsak magyar nemzeti színekkel íródik.
Így én szerényen javasolom, hogyha ragaszkodnak is ehhez a hülye szöveghez, írják alá, akár picike betűkkel eldugva, igen, oda a “Jövőt magyarok írják” nagy betűi alá, alig láthatóan, hogy: “sajnos, külföldön”.

 A szerző Kanadában élő matematikus –közgazdász, üzletember.