Sci-fi

Posted by

Fábián András
>A minap véletlenül belepillantottam a Támad a Mars című, amúgy meglehetősen bárgyú amerikai filmbe. Tudom, hogy ez igazából egy vígjátéknak készült, mégis meg kellett állapítanom néhány egészen egyszerű tényt, ami aztán tovább-gondolkodásra késztetett. Egyrészt immáron nyilvánvaló, hogy a földönkívüliek létezése nehezen kétségbe vonható, és ők általában rém rondák, ellentétben velünk, akik általában szépek, dúsidomúak és fiatalok vagyunk.
Aztán az is világos, hogy ha mi nem is tudunk hozzájuk menni, akkor majd ők jönnek hozzánk, de abban sem lesz több köszönet, ha mi mennénk hozzájuk. Még akkor sem, ha időben megtaláljuk a megfelelő eszközöket, amelyek lefordítják számunkra az idegen civilizációk verbális kommunikációját. Csakhogy a szó nem minden. A beszélt nyelv mellett (ha egyáltalán tudnak az illetők beszélni) ott vannak a szokások, beidegződések (ha vannak nekik idegeik), a gesztusok (ha vannak nekik egyáltalán gesztusaik – mit lehet tudni, ugye?).
Itt van például az említett film. Az ünneplő és boldog tömeg a marslakók üdvözlésére elenged egy fehér galambot, amit a csúnya zöld szörnyecskék (a vérük is zöld!) azonnal támadásnak értékelnek, és pillanatok alatt ki is nyírják az egész díszes ünneplő földi társaságot. Ekkor aztán kitör a háború a Föld és a Mars között. Még az atomfegyver bevetésére is sor kerül. Itt jegyezzük meg a kedves olvasó megnyugtatására, hogy a földönkívüliek mindig az USA területére érkeznek, akik eddig mindig le is győzték őket. Szóval végső soron aggodalomra a mi számunkra semmi ok.
Hogy miért írtam le mindezt? Azért, mert nem lehet nem észrevenni, mennyire tipikusan emberi magatartást mutat be a film. És nem csak ez. Lényegében az összes sci-fi arról szól, hogy jönnek az idegenek, megtámadnak minket, megkezdődik az öldöklés, majd jön Chuck Norris, Bruce Willis vagy Eddie Murphy és győz. Az elnök végig ott van, parancsot ad az (ellen)támadásra, irányít, általában szenved, de a végén ő is győz.
Én csak azt nem értem, hogy miért kell mindig háborúzni az idegenekkel? Miért abból indulunk ki, hogy az idegenek a rosszak, mi vagyunk a jók, ők viszont támadnak és gyilkolásznak. Ha nem védekezünk, pláne, ha nem támadunk – végünk.
És most tessék megnézni az emberiség történetét. A jelenkorit is. A mostani háborút is. Bizonyos, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki felveti, hogy az ember az egyetlen faj, amely nem köti semmiféle képzettséghez, magatartási, pszichológiai alkalmassági vizsgálathoz a vezetőinek a kiválasztását. Legyen egy akármilyen diplomája (mostanában itthon már az sem baj, ha valami dib-dáb hamisítvány vagy kamu diploma), és máris lehet belőle akármi. Egyetlen feltételnek nem kell semmilyen megmérettetésen megfelelnie. Senki nem kérdezi meg tőle, hogy kész-e arra, hogy az élete során a népe felemelkedésén munkálkodjék, anélkül, hogy bármely más nép vagy embercsoport annak kárát látná? A mi vezetőinknek nem kell a belső harmónia és a külső béke képviselőinek és robotosainak lenniük. Sőt! A politikusok lényegében 100%-a más népek rovására akar érvényesülni, mások ellenében akarja bizonyítani, hogy ő az egyedüli és igazi. Most talán a korrupcióról már nem is tennék említést. Talán majd máskor.
Hát ezért gondolja mindenki, hogy aki a földön kívülről érkezik, az soha nem békével jön. Ha békével jönne, akkor is megmutatnánk neki, hogy hol lakik a magyarok Istene.