Helyzet a fronton – és majd a vereség után

Posted by

Orosz tükör

>A szerző: Sztrelkov Igor Ivánovics /Стрелков, Игорь Иванович/ (1970-) (igazi neve Ígor Vszevolodovics
Girkin /И́горь Все́володович Ги́ркин/ népszerű, jól fogalmazó közszereplő, publicista, író. 1996 –
2013 között az FSZB /egyik orosz titkosszolgálat. a ford./ munkatársa. Az ukrán fronton zajlott két hónapos kalandja után láthatóan lefogyva állt a kamera elé.

„A fronton tett látogatásom eredménytelen volt, de nem haszontalan. Szeretném ma megosztani Önökkel
az ezzel kapcsolatos elmélkedéseim eredményét. A hozzám eljutott kérdések főként a front helyzetével
kapcsolatosak. Én nem ismerem a hadsereg parancsnokságának terveit, lehet, hogy valamilyen elképesztő dolog van készülőben, bár ebben igencsak kételkedem, ismerve a haditervek kiötlőit, s amit láttam, abból egyáltalán nem lehet arra következtetni, hogy valami nagyszabású és eltökélt hadművelet készülne.
Általában véve kimondható, hogy az ukrán fronton az orosz fegyveres erők stratégiai védelembe
húzódtak.
Herszon és az egész jobbparti hídfőállás feladása, amely Kijev megye márciusi „deeszkalációja” után
egyedül megmaradt nekünk ez év folyamán, azt jelenti, hogy feladtuk a támadó stratégiát az ukrán
fronton. Ha lettek volna még ilyen tervek, legalábbis, ami a távoli jövőt illeti, akkor ezt a hídfőállást
foggal-körömmel tartani kellett volna.  Problémát jelentett a jobb parton lévő csapatok ellátása, és ez csak erősödött. A Dnyeper folyón való átkelést biztosító két vasúti és két közúti híd HIMARS-okkal való folyamatos bombázás következtében vagy teljesen, vagy részben használhatatlanná vált. Csak rövid időre lehetett valamennyire helyreállítani azokat, így bizonyos mennyiségű szállítóeszközt sikerült kimenekíteni.
Megsérült vagy tönkre ment sok komp, mert az ellenség folyamatosan ágyúzta a rakpartokat, komoly
veszteségeket okozva nekünk. […] Az orosz katonai vezetés mindeközben semmilyen jelét sem mutatta annak, hogy szeretné megtartani ezt a hídfőállást.  A hídfőállás jelentősége kolosszális volt, az semmivel sem helyettesíthető. Ezért állítom, hogy Herszon feladása pontot tett a parancsnokság stratégiai
terveire, ami az általános támadást illeti Ukrajnában. Herszon feladása annak a jele, hogy stratégiai védelembe vonultunk, ami sohasem vezetett győzelemhez, főleg egy technikai és létszámbeli
fölényben lévő ellenséggel szemben.

Lehet, hogy politikusaink döntöttek így, de a tény az tény. 90%-os pontossággal állítom, hogy az Orosz Föderáció jelenleg – aláhúzom: – jelenleg elvetette bármiféle támadó hadművelet lehetőségét Ukrajnában, vagyis a politikai-katonai vezetés nem hisz abban, hogy katonai úton legyőzheti Ukrajnát meglévő modernizált hadseregünkkel, légi- és űrerőkkel. Nem tudom, honnan veszik, hogy Ukrajna kész engedményeket tenni, amikor a birtokában van – átadtuk neki – a stratégiai kezdeményezés. […]
Mindezeknek megfelelően harc nélkül feladtunk mindent, ami segíthetett volna Ukrajna legyőzésében, s most ülni fogunk és várjuk, hol támadnak támadni az ukrán „fegyveresek” – ahogyan azokat a Honvédelmi Minisztérium szóvivője nevezi finomkodva az utóbbi időben.
A Nyugat abban érdekelt, hogy a háborúban kifáradjunk, minél tovább harcoljunk, és minél jobban kimerüljünk. Ennek következtében a hatalommal szembeni elégedetlenség megnő, és megismétlődik
1917. februárjának forradalma, ami után a NATO csapatai, legyőzve minden ellenállást, veszteségek
nélkül békefenntartó feladataik ellátásába fognak az Orosz Föderáció területén. A központi hatalom bukása után nem igazán lesz kivel harcolniuk. Lehet, hogy a börtönből diadalmasan kiszabadított Navalnij államfő egyszerűen behívja őket, hogy alkotmányos rendet teremtsenek, s szétverjék végre a„gonosz birodalmát”, amely oly aljas módon támadt rá a szabadságszerető Ukrajnára, felborítva ezzel
a világrendet. Ez a stratégia. Világos, mint a 2×2. […]

Egész Európa, kivétel nélkül, köztük „barátaink”, mint Orbán, a csodás görögök,
bolgárok, szlovákok, akik odaadták összes fegyverüket az ukránoknak, továbbá mélyen tisztelt német
„partnereink”, francia barátunk, Macron, nem beszélve Nagy-Britanniáról, mind, mind Ukrajna
hátországa. Amennyi embert evakuálni kell, annyit evakuálnak.a. Megvárják, amíg Oroszország belülről felfalja önmagát. Támadni az ukrán infrastruktúrát? Mert nincs mivel. Egyszerűen nincs. Az ukránok légvédelmét nem sikerült kiiktatni, taktikai légierőnket, repülőinket könnyen lelövik. Nem tudják megsemmisíteni a rakétáinkat, amelyek azonban gyöngék, csak sérülékeny célok kiiktatására jók. Hidak ellen haszontalanok. Nincs annyi rakétánk, hogy – mint az ukránok – a HIMARS-ból egymás után kilőjenek százat, hogy egy nagy híd egyik elemét kiiktassák. Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak. HIMARS-nak megfelelő taktikai rakétáink pedig egyszerűen nincsenek. Messze hordó rakétákat alkalmazni – túl költséges. Hogy egy hidat tönkre tegyünk, egy havi rakéta készletet kellene elhasználni. Lehetne bombázni repülőről, ha a repülőink repülnének. Önállóan célra tartó „vitorlázó” bombáink pedig nincsenek, pedig már mindenkinek van a világon. Vagy elkéstünk a modernizálással, vagy nem tartottuk szükségesnek, vagy ellopták az allokált pénzeket, mivel dollár- milliárdosok nem keletkeznek a semmiből. Ha vannak dollár-milliárdosok /katonai, hadiipari vezetők. a ford./, vannak dollárok is…
Mi a teendő? Rendbe kell tenni a fejet, amitől a hal bűzlik. Ez a vélemény a hadseregben, és ezt nem
titkolják. Az emberek nem vakok, és nem süketek. Rossz véleménnyel vannak úgy az orosz
elnökről, mint a honvédelmi miniszterről, s ezen véleményüknek nem csak magánbeszélgetésekben adnak hangot. Szurovikinről sincsenek jó véleménnyel, de tudják, hogy nem ő hozza a döntéseket. A katonák szeretnék, ha elkapnának egy-két tolvajt, és kérdőre vonnák, hogyan történt, hogy a hadsereg felkészületlenül fogott bele az ún. „Speciális Hadműveletbe”!? Látni akarják, hogy – legalábbis virtuálisan – fejét veszik a bűnösöknek. Az emberek tudni akarják, miért indultak könnyű sétára, s ott miért kerítették be őket? Ahonnan nem mindenkinek sikerült kijutnia, s rengeteg fegyvert hátra kellett hagyni!? Atomfegyvert bevetni Ukrajna területén – amely Oroszország területének része – bűn. Atomfegyvert
bevetni csak a legvégső esetben megengedhető, akkor, ha a NATO csapatok betörnek Oroszország
területére. Ebben az esetben is csak NATO tagország területén vethető be. Atomcsapásról ne is beszéljünk, főleg, mert egyértelmű: ha a mi tökkelütöttjeink bevetnének atomfegyvert Ukrajnában, egy héten belül lenne ilyen fegyvere az ukránoknak is, akik felhasználnák ellenünk. Bombát dobnak Rjazanyra, Engelsre, Szaratovra…esetleg Moszkvára. Amit nagy tapssal fog fogadni az egész úgynevezett „civilizált világ”. Kinyílik Pandora szelencéje, lehetőségük lesz atomfegyvert alkalmazni ellenünk. Mert mi vetettük be elsőként! Még csak gondolni sem akarok arra, hogy hidakat stb. semmisítsünk meg atombombával Kijevben és más ukrán városokban. Saját orosz embereinket ölni?
Oroszország elvesztette a háborút. Vannak pedig a csodás demokraták, élükön a börtönben ülő Navalnijjal, aki a – ne adj Isten – vereség után be kíván vonulni a Kremlbe, és olyan demokráciát teremt, amilyet a liberálisok szoktak, amikor hatalomra jutnak. Amire irigykedve néz bármely diktatúra. Nevet rajtunk az egész világ. 10 hónap alatt nemhogy nem voltunk képesek legyűrni ezt az ukrán papírmasé képződményt, de veszítettünk ellene! Olyan feltételek mellett, amikor lehetetlen volt veszíteni! […]
Amennyiben az úgynevezett „Speciális Hadművelet” elbukik, zavaros idők következnek, Putyint – vagy aki helyette lesz akkor – megdöntik, az ország szétesik, polgárháború polgárháborút követ, nagyszámú idegen csapat száll meg bennünket, feldarabolnak kis részekre úgy az Uraltól nyugatra, mint keletre, mivel mindebből Kína is kiveszi a részét, mert nem fogja odaengedni az amerikaiakat és a japánokat az arany tojást tojó tyúk közelébe. Jól teszik, én ugyan ezt tenném. Így látom Oroszország vereségének következményeit, annak minden egyes polgára számára. Ami engem illet, ebben az esetben illegalitásba vonulok, ami nem tarthat sokáig. És utána annyi. […]
https://bastyon.com/index?v=9c09253eac15dbafe62822e24ac3882d6fae5bfe9de382bb5e9517c593db7
8ed&video=1&ref=PQUj7dS2QpamP9vapARCYaJaSqjXpcZk8p

A YouTube előadást 2022.12.08-án rögzítették.

Címkép: Strelkov (balra) a fronton