A fiú, aki senkit nem szeret

Posted by

Lana meséi

-Szeretsz engem? Kérdezte a király a gyermeket, aki szegény volt és kicsit visszamaradott, így nem is tudta ki áll előtte.
– Ki vagy te?
Nem tudod? Én vagyok a király.
– És van koronád is?
– Persze hogy van. S a kövér uralkodó előhúzta a zsebéből a fejfedőt, amit az utóbbi időben mindig magánál tartott, nehogy meglovasítsa valaki.
– Hú, ez nagyon szép, mondta a gyermek. No és van jogarod is?
– Az uralkodó levette a hátizsákját és kibányászta belőle a jogart.
-Nézzed csak –  tolta a gyerek orra alá.
– Azannyát!
A gyermek szeme olyan tágra nyílt, hogy az uralkodó meglátta magát benne. És nagyon elégedett volt a látvánnyal. Ám az apróság továbbra is csak kíváncsiskodott.
– Király uram, aztán országalmád van-e?
Az is itt van a jobb zsebemben, lapogatta meg gyűrött zakóját.
-Megnézném azt is.
– Nehogy már mindent akarj! Förmedt a gyermekre a király. A kisujjamat mutatom, aztán az egész kezem kéne?
– Akkor nem is szeretlek, – sírta el magát a kisgyerek és elszaladt.
Azaz, csak szaladt volna, mert egy TEKintetes katona bácsi az útját állta.
-Szeretnél-e katona lenni, te pernahajder?
A gyermek felnézett és azt kérdezte:
– Ha azt mondom igen, kapok egy puskát?
>Na még mit nem, szólt a marcona vitéz.
– Akkor legalább egy laptopot adj, – fogta könyörgőre a fiúcska. – Mindjárt itt a karácsony.
– Menj el anyáddal a piacra, a kamarás épp krumplit oszt, azt kaphatsz te is.
– Akkor inkább sapkát szeretnék.
– Van a krumplin. Húzz innen, de gyorsan!
– Akkor téged sem szeretlek, bátorodott fel a fiúcska.
És ennyiben maradtak.

Iván Gizella