Posted by Kun Gabi
>Kiss Judit Ágnes József Attila-díjas költő, író, tanár, akit új, Zsálya és a mélyvölgyi utazáscímű mesekönyve kapcsán kérdeztünk többek között arról is, hogy miért fontos nehézségekről olvasni a mesékben.
A költészet, írás mellett mivel foglalkozol?
Kiss Judit Ágnes: Eredetileg tanár vagyok, három tanári diplomát szereztem. Az írásról, ami a fő foglalkozásom, nincs papírom. Sokáig úgy tekintettem magamra, mint középiskolai magyartanárra, aki néha verseket ír. Amikor az első verseskötetem miatt elvesztettem az akkori tanári állásomat, hirtelen előtérbe került az írás. Eléggé nagy felelősséget tett rám, és át is alakította az identitásomat. Ma már elsősorban írónak, alkotóművésznek tartom magam, aki szeret tanítani. Hiába írok regényt, dalszöveget,
színpadi művet, gyerekkönyvet, a vers volt és marad az írói anyanyelvem, még a meséimben is gyakran rajtakapom a költői énemet.
Miért vesztetted el a tanári állásodat a verseskötet miatt?
2006-ban jelent meg az első kötetem, az Irgalmasvérnő. Egy év múlva elküldtek a katolikus gimiből, ahol tanítottam, noha osztályfőnök voltam, és érettségire vittem volna a gyerekeket a következő évben. Nem adtak hivatalos magyarázatot. Az igazgatónővel összefutottam a tanári vécé előterében, ő mondta számonkérően, hogy „Nem közölted, hogy ilyen verseket írsz!” Már a címét úgy értelmezte, hogy az irgalmasrendi apácákon gúnyolódom vele. Az erotikus verseim végképp kivitték a biztosítékot. Utólag azt mondom, a versek csak ürügyül szolgáltak ellenem, valójában azt a pedagógiát viselték nehezen, amit képviselek. Ami nem tart távolságot, egyenrangúnak gondolja a diákot és a tanárt.
Hogyan született meg Zsálya hercegnő alakja?
A lányomnak kezdtem el gyerekkönyveket írni. Egyszer azt mondta, írjak egy mesét, amiben van hercegnő, tündér, unikornis, mert éppen ezekért volt oda, és az a címe, hogy az Öregnek hitt herceg. Feladta a leckét, azóta ha bedob egy címötletet, kikérem magamnak, hogy ő itt sziporkázik, én meg fél évet dolgozom utána. Egyrészt olyan mesét kellett írnom, amiben szerepelnek ezek a figurák anélkül, hogy szirupos giccsbe fulladna, mert olyanból már több is van, mint elég, másrészt át kellett gondolnom, ki ez az öregnek hitt herceg, ki hiszi vajon annak, és miért. A kérdésre adott válasz rajzolta ki a történetet. Zsálya hercegnő valójában átlagos kislány, nem volt mögötte konkrét szereplő az életemből, de minden kislány egy kicsit az én lányom és egy kicsit a saját gyerekkori énem is. Ahogy általában, a szerző nem kopíroz a valós életből, sokkal inkább montázst készít belőle: egy mondatot innen lop, egy mozdulatot onnan.
Mindkét Zsálya-könyvben nehéz témákat dolgozol fel, mint a bántalmazás és betegség. A meséid segítő könyvek?
Minden könyv segítő könyv, ha jó. Nyilván könnyebben megszólít, amikor hasonló élethelyzetben vagyok, mint a szereplő. Tolsztoj Anna Kareninája semmit nem jelentett középiskolás koromban, a válásom idején annál többet. Nem terveztem el, hogy bántalmazásról vagy betegségről írok. A bántalmazás, a családon belüli erőszak témája iszonyúan foglalkoztat. Hogy Magyarországon minden második gyerekkel szemben még mindig használják a testi fenyítést. És minden ötödik nőt ér erőszak vagy bántalmazás – a legtöbb esetben közeli hozzátartozótól. Magam is meglepődtem, hogy ez először egy gyerekkönyvben bukott ki belőlem. Azóta befejeztem a felnőtteknek szóló regényemet is, ahol ez a téma áll a középpontban.
Amikor a Zsálya első részét írtam, akkor is nagyon mélyen bennem volt, de nem határoztam el tudatosan, hogy erről fogok írni. A második részben pedig nem a betegséget, hanem a gyógyulást akartam elmesélni. Azt a belső gyógyulást, az ahhoz vezető lelki utat, ami talán egy fizikai betegségből is ki tud hozni. Amikor az első rész megjelent, már tudtam, hogy a másodikban Zsályának kell bajba kerülnie, hogy visszabillenjen az egyensúly – mivel az első részben ő a segítő. Évekig nem mertem hozzákezdeni a könyvhöz, annyira féltem, hogy ha ezt megírom, a kislányom beteg lesz. Talán ez elsőre szimpla babonának hangzik, de meggyőződésem, hogy a szavakba vetettmágikus hit nélkül nem lehet írónak lenni.
Tavaly ősszel covidos lettem, és a saját betegségem tudta ezt a félelmet eloszlatni, akkor voltam képes belekezdeni a könyvbe, amikor magas lázam volt, és a fejemet is alig tudtam mozdítani a fájdalomtól. Mintha az én betegségem valósította volna meg Zsályáét, és ezzel elhárította volna a veszélyt a saját gyerekem feje fölül.
A szülők sokszor félnek szomorú történeteket mesélni a gyerekeiknek. Miért jó nehéz témákról olvasni nekik?
Ha nem beszélünk nehéz témákról a gyerekkel, ha nem olvasunk róla, magára marad velük. Egy gyerek mindent észrevesz, megérez. A háborútól való félelmet, a szülei közti feszültséget, a gyászt. Ha nem kap tőlünk, felnőttektől támogatást abban, hogyan lehet ezeket a helyzeteket kezelni, szorongani kezd. A művészet, a mese ezt a szorongást oldja, nem véletlenül létezik művészet-, sőt konkrétan meseterápia, amivel gyerekeket is, felnőtteket is lehet gyógyítani. Ha a gyereket bántja valaki vagy valami, nagyon sok erőtn tud kapni egy-egy történet szereplőjétől.
Nem attól kell félni, hogy nehéz témákról, betegségről, halálról, gyászról, válásról, bántalmazásról beszélünk a gyerekkel. Attól kell félni, hogy hallgatunk róla, közben ő maga megéli, és nem kap segítséget a feldolgozásához.
Ha pedig elhallgatunk, tabusítunk, terelünk, kegyesen hazudunk, azzal ártunk a legtöbbet a gyereknek, aki kedvünkért ugyanígy megtanul hazudni, terelni, elhallgatni. Márpedig a rettentő titok, a szekrényben lapuló csontváz a legártalmasabb pusztító betegség egy családban.
A teljes interjú elolvasható az nlc.hu oldalon
https://nlc.hu/eletmod/20221206/mese-kiss-
judit-agnes-interju/
Címkép: Zsálya hercegnő/ Szimonidesz Hajnalka rajza