Posted by Fábián András
>Így karácsony táján melegség járja át az emberek szívét. Mindenki gondol valakire, annak reményében, hogy rá is fog gondolni valaki. Már ha van még valaki, akinek fontosak vagyunk. Vannak, akiknek csak egy emberről, vannak, akiknek néhányakról és vannak, akiknek sokakról kell, illik, lehet stb. (nem kívánt törlendő) gondoskodni.
Nekem ezen az ezüst vasárnapon két (pontosabban három) idevágó történet ugrott be.
Elmondom sorjában.
Az egyik történetet pár napja elevenítette fel az egyik tévé magazin-műsora. Talán tetszenek még emlékezni arra a megrendítő balesetre, amely annak idején megrázta a közvéleményt. Az akkor kiadott rendőrségi közlemény szerint három férfi végzett munkálatokat augusztus 31-én a reggeli órákban. A munkások egy pince bővítését végezték éppen, amikor a pince mennyezete beszakadt. A nagy mennyiségű föld maga alá temette a munkásokat, akik a helyszínen életüket vesztették. Az egyik munkás miskolci (35 éves), a másik tiszalúci (29) és a harmadik felsőzsolcai (26) lakos volt, mindhárom családos, gyermekes ember.
Mint említettem, erről a tragédiáról emlékezett meg a műsor. Bemutatta, hogy az áldozatok hozzátartozói ma milyen brutális nyomorban élnek, a gyerekeik milyen nélkülözéseknek vannak kitéve. Minden nap meg kell küzdeniük az életben maradásért, alig van mit enniük, már a bútoraikat égetik el, hogy meg ne fagyjanak az egyre hidegebb éjszakákon. Mindeddig egy fillér kártérítést nem kaptak, és hosszú ideig nem is nagyon számíthatnak ilyesmire, mivel az ügynek mindeddig még gyanúsítottja sincs. Kimondatlanul is ott lebegett a riport során elhangzott mondatok között a ki nem mondott, kétségbeesett könyörgés: emberek! segítsetek!
Nem tudom, hogy történt-e az elmúlt pár napban bármi az ügyben, de azt tudom, hogy az emberek jók, és biztosan segítenek majd valakik valahogyan. Már csak azért is számíthatunk az emberek jóindulatára, mert egy-két napja szembejött velem egy biztató kép Orbán Viktor FB oldalán. Tetszik tudni! Orbán Viktor az a miniszterelnök, akiknek az elmúlt 12 évben az volt a feladata, hogy az ország felemelkedéséről, épüléséről, gazdagodásáról gondoskodnia kellett. Most aztán láthattuk, hogy nem is hanyagolja el ezeket a nemes feladatokat. Valami készül! – volt a stáb által publikált kép felirata. A gondos, útrakész, hideghez öltözött miniszterelnök pedig éppen becsukja a kedvenc kisbusza csomagtartójának ajtaját. Minden kész az indulásra. Az ajándékok bepakolva. Durván számolva körülbelül hatszáz (600) kilogramm kutyatáp. Természetesen többféle, a változatos táplálkozás biztosítása érdekében. A prémium minőségű kutyakaját, a miniszterelnök nyilván közpénzből vásárolt ajándékát, a nagy ember az Ürömi Állatotthon, a Duhajdombi kutyaiskola kis lakóinak szállította le a hivatali autón. Úgy kalkuláltam, hogy a kb. 50 zsák 5- 600 ezer forintba fájhat. Ez egy tanár kb. 2 havi fizetése. Ez azonban – belátom – nem több puszta demagógiánál. Jön a karácsony, legyen mit enni a kis éhezőknek! Volt is nagy öröm, a vezetőnő, M.A. még a legmagasabb szintről leadott kézcsókot is kiérdemelte.
A harmadik történet rövid lesz. Pár napja a közeli szupermarketben az egyik segélyszervezet gyűjtést hirdetett a nélkülözőknek. Régebben megfogadtam, hogy annak, amelynek a miniszterelnökné a „nagykövete”, többet semmit sem adok. Itt azonban nem láttam a nevüket. Vettem tehát ezt-azt, amiről úgy gondoltam, hogy segít az étkezőkön, és miután átverekedtem magam a pénztári tömegen, boldogan igyekeztem a kedves hölgy kosarához, aki az adományokat gyűjtötte. Segíteni, pláne névtelenül, jó. Bizonyára jó helyre megy majd a cukor, liszt, tészta, miegyéb. Már amikor bepakoltam a kosárba, akkor vettem csak észre, hogy ez bizony az a szervezet, amelynek nevében – valójában a Fidesz nevében és Orbán Viktor képviseletében – Lévai Anikó szokott átlag 4 tonna élelmiszert szállítani Erdélybe.
Nem a miskolci, felsőzsolcai, tiszalúci árváknak, akiknek én az én csekély hozzájárulásomat szántam. Bár lehet, hogy magyaroknak is szánnak a segélycsomagokból, hiszen a miniszterelnök még az árva kutyákra is gondol így Advent táján. Én nem mondok többet.
Mindenki vonja le maga azt a következtetést, amit ideillőnek tart.