Posted by Fábián András
>Kiderült végül a minapi kormányülés igazi célja és tartalma. A magyar kormány (Orbán) immáron nem először és nyilván nem utoljára – meghátrálásra kényszerült az Európai Unióval folyó alkudozásban. Ennek eredményeként a kohéziós alapok 3000 milliárdjából már csak 2500 milliárdot (!) tart vissza az EU. Vagyis jöhet, ha nem is dőlhet a pénz. Jön Brüsszelből 500 milliárd forint. Sokan ezt a fejüket fogva vették tudomásul, pedig itt végső soron semmi más nem történt, mint az, hogy hagyták Orbánt emelt fővel, de lógó orral elmenni.
Mint emlékezetes két témában folyt a huzakodás a magyar diktátor és a Bizottság (az Európai Parlament képviseletében) között. Az egyik – amelyben most született némi (!) előrelépés – a szoros elszámolású uniós fejlesztési pénzek. Emlékeztetőül az EU 2021-27-es költségvetése ebbe a csomagba Magyarország számára 43 milliárd eurót tervezett be. ebből 13,6 milliárd fordítható regionális fejlesztésekre. 5,5 milliárd a foglalkoztatási és oktatási lehetőségek fejlesztésére, valamint a nélkülöző, nehézségekkel küzdő, a szegénység veszélyének kitett emberek helyzetének javítására kell fordítani. 3,4 milliárd euró a transzeurópai közlekedési hálózatok, valamint az energetikához és közlekedéshez kapcsolódó környezetvédelmi beruházások fejlesztését szolgálja. 12 milliárd euró vidékfejlesztésre és mezőgazdasági
támogatásokra fordítható.
Nincs azonban még mindig döntés a vissza nem térítendő támogatásokról. Ebből ugyanis egy fillért sem hagyott jóvá a döntésre hivatott tanács. Ugyancsak emlékeztetőül a koronavírus járvány hatásainak enyhítésére az EU által adható többlettámogatásából (React EU) mintegy 1 milliárd euróra, a Helyreállítási és Ellenálláserősítő (Reziliancia) Eszközből (RRF) mintegy 7 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásra lenne Magyarország jogosult. Az EU, mint ismert, az RRF keretében egy 9 milliárd eurót meghaladó hitel lehetőségét is megnyitotta Magyarország számára. Ezt azonban a kormány – úgy tűnik – nem kívánja igénybe venni.
Vagyis az az 500 milliárd forint, amit Orbánnak most kiutaltak olyan szépségtapasz, amely így-úgy elfedi, hogy megalkuvásra kényszerült az Ukrán hitelfelvétel és a globális minimumadó vonatkozásában. Nincs tovább magyar vétó, van viszont némi pénzmag, amelynek felhasználását viszont az EU illetékesei szorosan ellenőrizni fogják. Mivel az EU alapok esetében a költségvetés által megelőlegezett összegek utólagos kifizetése valósul meg.
Az említett 500 milliárd körülbelül az eddigi kifizetések kiegyenlítésére elég. Mint mondtam – szoros ellenőrzés mellett.
Nem véletlen tehát, hogy a kormánypropaganda nem ül győzelmi tort, nem fetreng győzelmi mámorban a „sikertől”. Igazából nem történt nagy dolog, csak az időarányos kifizetések egy töredéke érkezett meg. Ebből talán jut a német és olasz fegyverekre és a francia helikopterek törlesztőrészleteire is, hogy mindenki boldog legyen.
Mi – a dollárbaloldal gyermekei – pedig ne csóváljuk elkeseredetten a fejünket. Egyrészt mert tudjuk, hogy Orbán úgysem fogja (igazából nem is tudja) teljesíteni az uniós elvárásokat az előírt határidőig. Tehát az a visszatartott 4/5-öd, a 2500 milliárd forint egyelőre ott marad, ahol van, a vissza nem térítendő milliárdokkal együtt. Másrészt ez az 500 milliárd forint nem oldja meg a kormány pénzügyi gondjait. Csupán alibit szolgáltat arra, hogy ne kelljen beismerni: itt bizony a diktátor megint vereséget szenvedett. Az aláírása oda került, ahova kellett, a zsarolása pedig kudarcot vallott. Ismét. Persze ettől nekünk semmivel sem lett jobb vagy könnyebb az életünk. Orbán időt nyert, azt pedig tudjuk, hogy aki időt nyer…Ünneplésre azonban semmi oka nincsen.
Címkép: Pápai Gábor: Navracsics vigasztal