Mindennek hajnala

Posted by

 David Graeber, David Wengrow: The Dawn of Everything

Paddington |

>Az elmúlt néhány évben jónéhány alkalommal jártam úgy, hogy egy nagyon izgalmas és külföldön nagy sikert aratott tényirodalmi kötetet angolul olvastam akár szórakozásból, akár a munkámhoz kapcsolódóan, majd nagy örömmel rájöttem, hogy a kötet megjelent magyarul is. Most először jártam úgy, hogy olyan művet olvastam, ami nem érhető el magyarul, és ismereteink szerint nem is tervez magyarítani egyetlen hazai kiadó sem. Pedig érdemes lenne.

Az antropológus professzor David Graeber és David Wengrow, az összehasonlító régészet professzora tíz éven át csiszolgatta a Mindennek hajnala – az emberiség új története (The Dawn of Everything – The New History of Humanity) című könyvet, amely a szó legszorosabb értelmében az emberiség bevett történetének szilád alapjait kérdőjelezi meg.

Talán nem véletlen a vonakodás, hiszen az 59 éves korában, 2020-ban váratlanul elhunyt Graeber az Occupy Wall Street mozgalom egyik elindítója volt. A radikális baloldal egyik gondolkodójának a Yale Egyetemen egyetemi katedrájába került, hogy nem állt be a sorba. Az ún. Borostyán Liga egyetemeit sok kritika érte/éri az elmúlt években jobbról és balról, de például a fenntartható gondolkodás híveitől vagy az emberi jogok valóban diszkrimináció-mentes harcosai részéről is. Ezek az intézmények mára a tudomány és a gondolkodás előrehaladását erősen gátló módon várják el bizonyos kánonok kötelező alkalmazását, és már nem megengedett a szükségszerű és a tudományokat egyedüliként előre vivő szkepticizmus, a kételkedés mindenben.

A napokban egy hangos Borostyán Liga kritikustól olvastam egy cikket, ami nagyon is kapcsolódik a most tárgyalt könyvhöz. Az államhatalom visszaszorítását követelőket rendre arra szokták biztatni az Egyesült Államokban, hogy menjenek Szomáliába, ahol évekkel ezelőtt gyakorlatilag megszűnt az állam, teljes az anarchia. Az illető megnézte, milyen is a helyzet ebben a „káoszban”. Kiderült, hogy a korábbiakhoz képest jelentősen visszaszorult az erőszakos cselekmények száma, a gazdasági mutatók pedig az egekben vannak. Természetesen messze a Kánaán, de úgy tűnik, a „nyugati demokrácia” exportjának sikertelensége után az anarchia jobban teljesít.

Hasonlóan izgalmas, amire a szerzőpáros már a kötet legelső fejezetében felhívja a figyelmet: akinek volt lehetősége kipróbálni a kezdetleges, „fejletlen” és fejetlen rendszereket és a „fejlett”, nagyrészt amerikai demokráciát, azok rendre az előbbit választják, amikor erre megvan a lehetőségük. Itt olyan emberekről beszélünk, akik például kipróbálhatták az indián törzsi életet és a „civilizáltat”, vagy a vadonban nőttek fel, majd onnan kerültek pl. a nagyvárosba.

A kötet alapvetően azt szeretné elérni, hogy a tudomány és a közbeszéd is kezdje el megkérdőjelezni azt a történelemszemléletet, amely a felvilágosodás óta gyakorlatilag lineárisan fejlődött. Ízléstől és érdekektől függően, mindenki vagy Rousseau vagy Hobbes, eredetileg nem tudományosnak, hanem filozófiainak szánt világértelmezését tekinti kiindulási alapnak, ahogy szilárdan tartani látszik a helyét a szabadság, egyenlőség, testvériség szentháromsága is. A szerzők azt mondják, az ősi társadalmakról mára már meglévő, bár még mindig hézagos tudásunk nem támasztja alá sem a Rousseau-i elméletet, amely az emberiség ősi ártatlanságának elvesztésével magyarázza a társadalmi hierarchiák szükségszerűségét, sem Hobbes megközelítését, amely szerint az eredendően bűnös és gonosz emberiség „civilizálásához” szükségesek az erőszakszervezetek.

Mint már említettem, a kötet tíz év közös munkájának eredményeképpen született, és a szerzők még legalább további két-három közös opust készültek kiadni. Erre már nem kerülhet sor, de nem tudjuk, mire jutottak volna. Ez a vaskos kötet „mindössze” arra vállalkozik, hogy kellő ismeretanyagot összegyűjtve rávegye a tudósokat és gondolkodókat arra, hogy próbáljanak meg a kályha helyett máshonnan elindulni. Hogy ez az út elvezet-e a történelemszemlélet újragondolásáig, sőt esetleg olyan alapvető és kreatív társadalmi változásokig, amikről a két tudós álmodott – nem lehet tudni. Minél többen olvassák azonban ezt a provokatív kötetet, annál nagyobb az esély arra, hogy lesznek, akik rácáfolnak Churchill bon mot-jára, és találnak egy olyan társadalmi berendezkedést, ami jobb, mint a mai, vitathatatlanul válságban lévő nyugati demokrácia.

A szerzőpáros arra kéri az olvasót, először is felejtse el, amit a fent említett „szentháromság” absztrakt szabadságfogalma jelent (jelent egyáltalán bármit két és fél év Covid-diktatúra után?). Szerintük a szabadság három összefüggő és nagyon is kézzelfogható lehetőség egyidejűsége. Az első alapfeltétel, hogy bárkinek joga legyen szabadon megválasztania, hogy (éppen most) hol akar élni, beleértve ebbe természetesen a korábbi lakhelyre való visszaköltözés szabadságát is, valamint azt, hogy bizton tudni lehessen, akárhová megyünk, ott majd kedvesen, nyitottan fogadnak. Sosem jutott eszembe, hogy ez a szabadság – az olvasás-írás ismeretén túl – mekkora előnyhöz juttatta évszázadokon keresztül a zsidóságot a feudalista röghöz kötés sötét idejében. Ha teljesen szabadon mozoghat az ember, akkor élni tud a második sarkalatos szabadsággal is, nevezetesen azzal a lehetőséggel, hogy ne tartson be bizonyos szabályokat, hogy bátran és retorziók nélkül szálljon szembe olyan korlátozásokkal, amelyekkel nem ért egyet. Hollandiában, bár az első szabadság a világ jellegéből fakadóan nem teljesen adott, ez egyfajta felelősen művelt nemzeti sport, és ez tette élhetővé itt az elmúlt két és fél évet is. A szerzők alaptézise, hogy csak ennek az első két szabadságnak a teljes elérhetősége teszi lehetővé a harmadik alapvető szabadságot, annak a szabadságát, hogy új együttélési formákkal kísérletezzünk.

Nem valószínű, hogy egy tudományos könyv alapvetően megrengetné a mai társadalmi berendezkedést, főleg úgy nem, hogy az emberek döntő többsége egyik szabadságot sem ismeri személyes tapasztalatból, az első kettő megtapasztalása híján pedig aligha fog kreatívan új rendszereket kitalálni – receptet ugyanis a szerzők nem is akartak kínálni. Ha azonban annyi hatása lenne, hogy a történelemoktatás szakítana a lineáris, társadalmi evolúciós elmélettel (ami a halászó-vadászó-gyűjtögető ősember szükségszerű útját mutatja be a legfejlettebb kapitalizmusig), és megmutatná a gyerekeknek, hogy mennyiféle utat jártak be őseink, talán nem csak a sci-fi írók kezdenének alternatívákat keresni, és azokat nem csak távoli galaxisokban tartanák elképzelhetőnek.

A bő hétszáz oldalas kötet nem könnyű olvasmány, és ha nem fordítják le, magas szintű angol nyelvtudás szükséges hozzá. De nagyon megéri az erőfeszítést.

David Graeber * David Wengrow

David Graeber, David Wengrow:
The Dawn of Everything.
A New History of Humanity

Allen Lane (imprint of Penguin Books), London, 2022
720 oldal, teljes bolti ár (Amazon) € 11,49
e-könyv változat (Amazon) € 10,99
ISBN 978 014 199 1061 (papír)
ASIN:‎ B08WCL3V7Q (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Távoli őseinket nemzedékeken át primitívnek és gyerekesnek állították be – vagy szabadnak és egyenlőnek, vagy erőszakosnak és harciasnak. A civilizált egymás mellett élés – mondták nekünk – csak úgy érhető el, ha feláldozzuk ezeket az eredeti szabadságjogokat, vagy ha megszelídítjük alantasabb ösztöneinket.
David Graeber és David Wengrow megmutatja, hogy ezek az elméletek először a tizennyolcadik században jelentek meg az európai társadalom őslakosok általi kritikájára adott reakcióként, és hogy miért tévednek. Ezzel felborítják az emberi történelemről alkotott képünket, beleértve a földművelés, a tulajdon, a városok, a demokrácia, a rabszolgaság eredetét – és magának a civilizációnak az eredetét is.
A szerzők a régészet és az antropológia úttörő kutatásaira támaszkodva megmutatják, hogy a történelem sokkal érdekesebbé válik, ha elkezdjük látni, mi is az, ami valójában ott van. Ha az emberek evolúciós múltjuk 95 százalékát nem aprócska vadászó-gyűjtögető csapatokban töltötték, akkor mit csináltak egész idő alatt? Ha a földművelés és a városok nem tették feltétlenül szükségessé, hogy az emberek elfogadják a hierarchiát és alávessék magukat az uralomnak, akkor milyen társadalmi és gazdasági szerveződések jellemezték a városokat és a földművelő társadalmakat? A válaszok gyakran váratlanok, és azt sugallják, hogy a történelem menete talán kevésbé kőbe vésett, és sokkal inkább tele van játékos lehetőségekkel, mint ahogyan azt általában feltételezzük.

A KULTÚRAKIRAKAT
%d bloggers like this: