A jövőbelátás képessége

Krebsz János
>Marxék valamikor a XIX. században úgy látták, hogy a klasszikus kapitalizmus előrehaladása csak növeli az egyenlőtlenségeket. Az ipari fejlődés csak megsokszorozza az emberi lét alatt tengődők számát, kiterjeszti a nyomornegyedeket, csökkenti a tömegek várható átlagéletkorát, betegségek, éhezés és elsatnyulás vár az emberiség nagyobb részére. És még a XX. század elején is a szociális érzékenységgel megáldott írók, gondolkodók így látták a világ helyzetét. És erre kerestek gyógyírt a társadalmi átalakítók, s ment el a XX. század nagyobb része a szocializmusnak és fasizmusnak nevezett nagy kísérletekkel. Nem véletlen, hogy szitokszavakká és megbélyegző pecsétekké váltak az említett szavak.

A közös a két társadalomalakító kísérletben a propaganda mindenhatósága. Ha tömegek hisznek az eszme vagy a vezér nagyszerűségében, akkor százezer és millió emberélet sem nagy ár a közös cél eléréséig. És tényként lehet leszögezni, hogy a világ fejlett felén szociálisan és emberjogi szempontból igazságosabb társadalmak alakultak, kisebb lett az ember alatti létben sínylődők aránya, bár az egyenlőtlenségek azért tovább növekedtek. És a propaganda mindenhatósága megmaradt, csak eszközeiben változott. A jelen tendenciái mindig tartalmazzák a jövő irányait, s általában a rossz, a félelmetes, az ijesztő bekövetkeztét várjuk. Ennek elkerülését ígérik a vezérek. Hogy minket nem rángatnak bele a háborúba, a mi fiainkat nem viszik a harctérre, a rántott húsunk (benzinünk, olcsó étolajunk, lisztünk és cukrunk) holnap is meglesz.