Az idő és a gravitáció

Posted by

biroaniko

> Úgy tűnik, csak két dologban lehetünk teljesen biztosak a Földön, amelyeket az Ember  (szerencsére) nem tud befolyásolni.  Egyik ilyen az IDŐ. Nincs kivétel, az óra mindenkinél ketyeg, sőt, még a belső, biológia órát sem lehet megállítani, legfeljebb kicsit kozmetikázni. Az IDŐ kegyetlenül működik, senkit sem kímél. Nem mérlegel, nem lehet manipulálni. Ki több, ki kevesebb időt kap, függetlenül attól, hogy mit érdemel.  Az IDŐ nem ismer kegyelmet, sem méltányosságot. Csak ketyeg és ketyeg megállíthatatlanul előre, vissza nem fordítható. Milyen szerencse, hogy nem lehet árucikket konzumálni belőle, nem lehet adni-venni  az időkreditet!  (Volt egy sci-fi film, ami erről szólt, már emlékszem, mi volt a címe) Csak a gazdagok és kivételezettek járnának jól vele. Fel sem fogjuk, hogy mekkora érték a miránk kiszabott idő. Csak akkor kezdjük értékelni, ha megcsap az elmúlás szele, elveszítünk számunkra fontos személyt vagy megbetegszünk. Ekkor döbbenünk rá, hogy az IDŐ nem végtelen a mi életünkben sem. Jobban kellene vele gazdálkodni. Tisztelni kellene a mások idejét, ahogy a sajátunkat és nem visszaélni vele. Semmit sem utálok jobban, mintha fölöslegesen várakoztatnak, utolsó pillanatban lemondják a talákozót vagy rendszeresen elkésnek, értelmetlen megbeszélésekkel traktálnak és hasonló időrabló  atrocitásnak tesznek ki. Hány és hány elvesztegetett óra, amit hasonló üresjáratokkal élünk át! Nem vagyok statisztikus,  de életünk nagy százaléka mehet így pocsékba. Bárcsak utólag egyben elszámolható lenne és visszakaphatnánk!

A másik állandó tényező a GRAVITÁCIÓ. Egyforma mértékben hat a Föld minden lakójára, ebben sincs kivételezés. Nem tudjuk befolyásolni, hogy egyszer kicsit legyen erősebb, ha éppen nyomatékot akarunk adni valaminek, egyszer legyen enyhébb, hogy könnyebbek legyünk a mérlegen.  A gravitáció tart életben bennünket, nélküle nem léteznénk. Mégsem értékeljük eléggé, hogy élünk, hogy a bolygók szerencsés együttállása mindezt lehetővé tette. Lássuk be, hogy ritka  szerencsés csillagzat alatt születtünk! Ha valamiképpen meginogna ez a törékeny egyensúly,  már végünk is lenne. Észre sem vesszük a szerencsénket, hogy egy gyönyörű és kivételes bolygó lakói vagyunk, mi, az összes ember és élőlény a Földön.  Gőzerővel romboljuk, gyilkoljuk egymást, mi emberek, akik szinte isteni értelmet kaptunk ajándékba a  Teremtő vagy Isten, vagy bármilyen erő vagy akarat, esetleg véletlen evolució által. Elszalasztjuk a lehetőséget egy békés, boldog Paradicsom létrejöttéhez, pedig képesek lennénk rá, hiszen minden adott hozzá. A Föld a maga részéről felkínálta a kincseit, hogy használjuk a boldogulásunkhoz, mi pedig kapzsin kizsigereljük. Nem erre szólt a megállapodásunk. Elvesztettük a Természethez való kapcsolatunkat, ami a legutóbbi évszázadig még többé-kevésbé  fennállt. Talán az ipari forradalom volt az első szög a koporsónkon, onnantól nem volt megállás. De főképpen, ami a legutobbi  húsz év alatt történt, az felülírja és szétrombolja az emberiség sok évezredes művét, amely még tisztelte az őt körülvevő világot, a Természet erőit. Villámgyorsan haladunk a végkifejlet irányába. Mire észbekapunk, lehet, hogy késő lesz, a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Velünk együtt megszűnik majd az  IDŐ, mert nem lesz többé, aki mérje a Földön.

https://biroanni.blog.hu/