Kissinger és az AI

Posted by

Dobozi István

>A mesterséges intelligencia (AI – artificial intelligence) polgári és katonai kockázatait illetően Washingtonban erősödnek az aggodalmak. A Nemzetbiztonsági Bizottság által az amerikai elnök és a Kongresszus számára készített, terjedelmes jelentés megkongatta a vészharangot a Potomac partján: „A mesterséges intelligencia megnövelte az Egyesült Államok külső sebezhetőségi felületét. A második világháború óta először Amerika technológiai túlsúlya – ami gazdasági és katonai hatalmának az alapja – veszélyben van. Ha az utóbbi időben megfigyelhető trendek nem változnak, Kínának megvan az ereje, tehetsége és ambíciója ahhoz, hogy a következő évtizedben a mesterséges intelligencia terén világelsőként maga mögött hagyja az Egyesült Államokat.” Arról a technológiáról van szó, amit a jelentés – Thomas Edison villamosenergia-analógiáját kölcsönözve – úgy határoz meg, mint „a lehetőségek lehetősége, amely a világ újjászervezésének titkait hordozza magában”.

Ilyen komorra festett biztonságpolitikai háttérrel nem meglepő, hogy Henry Kissinger is megszólalt, amiről a Washington Post tudósított részletesen a napokban. A legendás volt amerikai külügyminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó a fenti jelentéssel lényegében egybevágó, borúlátó hangot ütött meg: „Az emberi társadalom semmilyen szempontból nincs felkészülve a mesterséges intelligencia térhódítására. Egyre inkább gondolkodó gépek vesznek majd bennünket körül, amelyeket nem ismerünk. Hogyan tudjuk ezek viselkedését korlátozni?” Kissinger az AI-re alapozott hadviselés pusztító hatását még a mai atomfegyvereknél is veszedelmesebbnek tartja, „mivel az utóbbiak legalább nem bírnak azzal a képességgel, hogy önállóan gondolkozva saját magukat indítsák el, sőt még a célpontokat is maguk válasszák ki”.

Nem idézem tovább a 99 éves, apokaliptikusnak tűnő külpolitikai gurut, akit – saját bevallása szerint – az AI a „megszállottság határáig” foglalkoztat, bár azzal látszólag nincs teljesen tisztában, hogy technikailag a katonai célú AI is csak annyit tud, amennyit az emberek által beletáplált algoritmusok lehetővé tesznek. Egészében véve Kissinger kicsit úgy hangzik, mint egy sci-fi-típusú jövőbelátó, vagy mint a híres, 1983-as WarGames, a világhírű hollywoodi techno-thriller film. Amikor a robotok átveszik a világuralmat, és rabszolgákat csinálnak az őket megépítő emberekből.

Talán jobb lett volna, ha az egyes szellemi körökben még mindig erős befolyást élvező amerikai szaktekintély a mesterséges intelligencia futurisztikus veszélyei helyett inkább a természetes intelligencia mai korlátoltságai, pusztító hatásai miatt aggódna, ami elvárható lenne, mivel például az ukrán háborút közvetlenül megelőzően – eléggé magányosan Amerikában – éppen ő kifogásolta, hogy a Nyugat „démonizálja” Vlagyimir Putyin orosz elnököt, és nem tanúsít kellő megértést Moszkva „különleges érdekei” (értsd: jogos befolyási térsége) iránt Ukrajnában.

Megjelent az ÉS-ben. Újraközlés a szerző engedélyével. Dobozi István a Világbank volt vezető elemzője