Posted by Holdblog
>Zentai Péter
>Mi a közös Warren Buffet, Bill Gates, Steve Jobs, a CNN alapító Ted Turner, a Twitter alapító Jack Dorsey, Mark Zuckerberg, Richard Branson, a divatcézár, Ralph Lauren, a legbefolyásosabb befolyásoló (influencer), Kim Kardashian, a műszaki-technológiai tudományokat, a technológai forradalmat a filmművészetbe adaptáló James Cameron rendező vagy, Zentai Péter blogíró (ez én vagyok) pályáján?
Az, hogy egyiküknek sincs egyetemi diplomája. Igaz, Warren Buffet és Zentai Péter rendelkezik papírral arról, hogy végzett főiskolát, az utóbbi ráadásul nagyon színvonalasat, a pincér szakmunkás tanulóságot követően a „külker” idegen nyelvű levelező (népnyelv szerint: titkárnőképző) szakára járt. És erről, ha nem is diplomája, de dokumentuma azért van. A többieknek az sincs, a CV-jükben nyomát se találni sem Bachelor’s, s pláne nem Master’s fokozatos végzettségnek.
És mind – egy kivétellel (e sorok írója) – elképesztően sokra vitte.
Tudás, tehetség, szorgalom, kitartás alapon.
S még tíz-és százmillióan vannak olyan sikeres emberek, akiknek nem jutott osztályrészül az egyetemi fővizsga. Sokuknak azért nem, mert a tanulmányok közepette magatartásbéli, vagy egyéb alkalmatlanság címén kirúgták őket. Vagy azért, mert ők maguk tartották fölöslegesnek az egyetemi tanulmányok folytatását.
Az élet minden területe egyébként világszerte tömve olyanokkal, akik komoly sikereket tudnak felmutatni, de diplomát nem. Persze, némely területeken, a tudományos kutatásban általában, vagy mondjuk, az orvosi pályán egyelőre abszurdum, hogy diploma nélkül alkalmazhassanak bárkit. Mindazonáltal nem a diploma a lényeg ott sem, ahol azt természetesen, jogosan, megalapozottan megkövetelik, hanem a hosszú, alapos, szisztematikus előzetes elméleti és gyakorlati képzés,
Ez a „sztori” boncolgatható még tovább, de minek? Fél szavakból is érti bárki, miről beszélek – legalábbis eddig a pontig.
A következőkben a történet aktuális részére fókuszálok. Kezdem egy konkrét példával: a Fehér Ház (Washington) a minap új állásokat hirdetett meg. Egyebek között információs technológiai, iroda menedzsmenti, politikai gyakornoki munkakörökben. A Wall Street Journal november végén megjelent cikkében olvasom, hogy a modern Egyesült Államokban először fordult elő, hogy az elnök irodájába úgy hirdettek meg felvételt komoly, operatív feladatok ellátását is jelentő pozíciókba, hogy a pályázók számára nem szabták feltételként az egyetemi végzettséget. A cikkből egyebek közt az is kiderül, hogy a komputer technológia örök óriása, az IBM, új munkaerő forrásainak immár fele olyan, aki nem járt egyetemre,
legalábbis nem rendelkezik Masters végzettséggel. Ugyanez történik egy jó ideje az új alkalmazottak kapcsán a Delta Airlines világközpontjában, a Google-nál, a Walmartnál. A Dow Jones index között számontartott – tehát jellemzően kézzelfogható értéket teremtő -, amerikai nagyvállalatok immár
csaknem 50 százaléka lépett már szintén a Walmartra, és az IBM-re jellemző „humánerőforrás- politikai útra”.
A „google-jellegű”, az emberiség tudományos-technológiai jövőjét alakítani hivatott, a Silicon Valley nevével fémjelzett vállalatoknál ez már rutin. Nyilván, a nem csekély számú diploma nélküli alapító emlékére is.
Ezek a cégek – akarva-akaratlanul – leértékelik a „degree-t” az egyetemi fokozatokat. Magát az egyetemi végzettséget. Miért éppen ők? Nyilván, mert ők tudják csak igazán, hogy amit tegnap tanultál az egyetemen, az holnapra elavul, akkor meg minek?
Miért vesztegetsz annyi évet és hatalmas tandíjakat olyan tudás megszerzésére, amit – ingyen és bérmentve (dollár százezrekre rúgó eladósodás nélkül) megszerezhetsz. Merthogy téged ez az egész borzasztóan érdekel, ez a hobbid, ez az életed, ebben akarsz elmerülni, ennek érdekében magadtól is mindent elolvasol, amit az egyetemen tanítanak?
Online még annál is többet, frissebbet.
Az, hogy ez téma Amerikában, s már Németországban is, általában elsősorban a nyugati, fejlett világban nagy hirtelen reflektorfénybe kerül, szoros összefüggésben van az akut munkaerőhiánnyal. Azzal, hogy a pandémia idején, a munkaerő komolyan leépült. Különösen az Egyesült Államokban. Milliók vonták ki magukat a napi munkából, hagyták ott alkalmazóikat, komoly hányaduk azóta se tért vissza a munka világába. Ezt hívják Amerikában „the great resignation”-nek, a nagy visszavonulásnak. Bizony és nem csak az Egyesült Államokban, hanem Montreáltól Győrig, világszerte hiány van az igényes, mélyebb ismereteket igénylő szakmunkákra alkalmas emberekből. A háttérben – akárhogy is vizsgáljuk a témát – pszichológiai, piaci, fizetési anomáliák húzódnak meg.
Kiemelkedő faktor, hogy az egyetemi végzettséget évtizedeken át egyre inkább abszolutizálták. A nagyvilágban elhatalmasodott az a – igazából csak – fikció, hogy egyetemi végzettség nélkül semmire se viszi a gyerek.
Az összes szakterületen, az egész világon, eszkalálódott az egyetem-fétis. Nyilvánvalóan egy sor tudományos, jövőorientált ágazat fejlődéséhez vitathatatlanul mindmáig lényegbevágó az egyetemi előtanulmány. Azonban amíg csak az egyetemeken elsajátítható az interdiszciplináris és mélyen szántó,
önállóságra történő nevelés és gondolkodás, addig nem igazolt, hogy egyetemi képzés szükségeltetik a tudományokhoz csak közvetetten kapcsolódó szaktudáshoz. Ez a tudás viszont a gyakorlati életben felettébb szükséges, hasznos, kreatív. Mégis, az utóbbi két-három évtizedben szinte minden foglalkozáshoz megkövetelték a diplomát, pontosabban: közkeletűvé vált, hogy diploma nélkül elvész az ember, bárhol akarjon is kikötni.
Holott, ez egyszerűen nem igaz.
Egyebek között ez a tudománytalan köz-bölcsesség bosszulja meg magát manapság. Napjaink óriási munkaerő gondjait igenis komoly mértékben, igazolhatóan okozza az, hogy egy speciális alkalom szülte helyzetben, a covid járvány tartóssá válásakor milliónyi diplomás szakember ismerte fel, hogy túlképzett, hogy túl hosszú időre adósodott el és vesztett időt az életéből az egyetemi évek alatt. Az áldozatokat nem kompenzálta a megszerzett, megszerezhető fizetése. Diplomával a zsebükben egyszerre milliók jutottak arra, a felismerésre, miközben otthonról dolgoztak, hogy tulajdonképpen, ami történik velük, az egy leértékelődési folyamat és ugyanazért a pénzért, ugyanoda már nem fognak visszatérni.
Az amerikai vállalat irányítókkal az élen, a színvonalas munkaerő után áhítozó megsebzett nyugati munkaadók az inflációt is meghaladó mértékben ajánlanak béremeléseket. Ezáltal – akaratlanul is – inflációt generálnak, minek nyomán újra és újra megújul a félelem a tőkepiaci szereplők körében,
hogy megint és megint jönnek a kamatemelések, ami által „stagflációs-recesszió” alakul ki.
A reális piaci helyzet az, ami ékesen jelzi: a diplomásokat túltermelték, szerte a világon. S jön egy friss felismerés: diploma-inflációt takar a mostani általános inflációs éra. Leértékelődik a diploma is, nem csupán a pénz, amit a diplomás (is) kézhez kap.
A globális fejlődés abszolút kulcsa minden esetre, a technológia haladása. És ez a folyamatosan gyorsuló, ami isten igazából leértékeli a legtöbb egyetemi diplomát.
Éppen az egyik legrangosabb egyetem, a Harvard, és egy sor gyakorlati műhely, nagyvállalat mutatja ki: a diplomás emberek több mint ötven százaléka végez olyan munkát az Egyesült Államokban, amelyhez legfeljebb harminc százalékban szükséges mindaz az tudásanyag, amit az érintettek az egyetemeken tanultak.
Az egyetemi oktatás – nem is annyira leegyszerűsítetten kifejezve – képtelen lépést tartani a valóságos fejlődés ütemével. Nem minden téren természetesen, az orvosi hivatásnak eleve szerves része, hogy az orvos holtáig tanulni kénytelen. De a technológiai, s az annak alárendeltté vált humán területein, a szemünk előtt játszódik le, hogy a középiskolai érettségijét épp hogy megszerző tizenévesek igenis képesek sok mindenre. Elsajátítani például „on the ground”, „lenn a fronton”, a gyakorlatban mindazt, ami ahhoz kell, hogy jól tegye a dolgát, hogy miként lehet értékeket teremteni, s hogyan kell önmagát is szünet nélkül folyamatosan képezni.
Az autodidakta szó új tartalmat kezd nyerni azáltal, hogy autodidakta módon, önfejlesztéssel válnak profivá, egyenértékűvé diplomások és diploma nélküliek. Az amerikai CNBC amerikai hírmédia nemrégen közölt tényfeltáró riportot arról, hogy egy sor cégnél olyan kihívások jelentik a fiatalabb dolgozók munkájának jó részét, amelyek egyformán újak, ismeretlenek és egyforma erőpróbát jelentenek diplomásnak és diploma nélkülinek. A nap végére totálisan elveszti jelentőségét az előtanulmányok helye és időhossza. Az eredmény elérése egyre kevésbé függ az iskolázottságtól – legalábbis az újonnan kialakuló szakmai területeken. A vállalkozások megindítása, kezelése, fejlesztése – valljuk be nyíltan – rátermettséget, motivációt, tehetséget és egy sor más olyan képességet igényel, amit nem igazán lehet megszerezni a diplomával. Az adottságaink, érdeklődésünk tárgyai iránt érzett elkötelezettségünk, alázatunk hozza ki belőlünk az eredményességet. Kitartásunk, szorgalmunk.
Visszatérve a Wall Street Journal friss cikkéhez:
1. Az egyetemi végzettség, a „degree” csupán – de facto – periférikusan számít a tekintetben, hogy milyen munkát kapunk.
2. A megszerzett magas fokú végzettség egyre kevésbé garantálja a nagyobb pénzt, a jobb fizetést, pláne egyre kevésbé függ össze az életünk további szakaszában elért, elérhető anyagi sikerekkel, vagy kudarcokkal.
3. Az online nevelés alternatív technológiai világa folyamatosan szélesedik és demokratizálódik.
4. Dollár százezrekbe kerül világszerte átlagosan egy-egy diploma – néhol eme összegek nagy részét maguk a diákok kell, hogy fizessék, döntő részben hitelből. A visszafizetés borítékolhatóan ciklikus nehézségekbe ütközik. Ahol az állam veszi át a taníttatás költségeit, netán a hitel visszafizetés terhét,
az azt jelenti, hogy ez a „játék” leginkább az adófizetők terhére történik.
5. Ez a szisztéma fenntarthatatlanságot sejtet. Természetes és jogos, hogy bárhol jut is az ember diplomájához, ne legyen kötelezhető, hogy ugyanott élje le egész munkás életét, ott és csak ott kamatoztassa a tudását. Következésképpen ahol ezt nem tartják természetesnek, ott előbb-utóbb politikai/hazafiúi kérdést csinálnak belőle. Ez a bizonytalansági faktor gyengíti az egyetemi oktatás minőségét, mert ott nem lehet szabadon gondolkodva tanulni és tanítani, ahol az ember mozgás
szabadságának korlátozása, annak réme fenyeget.
Egyelőre ennyi, a témát érdemes később is elővenni. Közben autodidakta módon friss tudásra teszek szert, diploma nélkül.
Címkép: Warren Buffet